TÉMA: Legyen egy kis politika is. (Mehet?)

tunodo beküldte:
Azt csak hiszed! Gondolat lehet mert nem tudja senki mi jár az ember fejében.
Szólásszabadság!? Ezzel vigyázni kell mert olyan törvényt hoztak ha valaki sértő,bántó megjegyzést
tesz a kormány tagjaira,könnyen megbüntetik és nem kicsit.

tunodo beküldte:
Ha 1500 embert elbocsátanak,rengeteg dunaújvárosi és környéki család megélhetése kerül veszélybe.
Munkát fele sem fog találni.
Mi a garancia arra hogyha megveszi az állam,nem küldenek el senkit?Esetleg nem csökkentik a fizetését mert az is előfordulhat.
Én bízom benne hogy ez a világhírű (volt)cég életben marad és senki nem kerül utcára.
Az meg a másik dolog hogy egyáltalán eladná e a tulajdonos az államnak mert tuti nem érdeke neki.

Faludy György
1956, te csillag

Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó

és szenvedés; mégis, mikor átvágtam

a Hősök terén, mosolyognom kellett,

mert nem állt szobor többé a csizmában; –



csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.

Földváry már kedd este elesett

a Rókus előtt. Szemközt, az iskola

padlásán felfegyverzett gyerekek; –



péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.

Az ütegek torkolattüzeit

nézem éjjel és borzongok: a szörnyű

szépség most nálunk is megszületik; –



hat nap: a kénezett arcú halottak

apró csokorral mellükön, a járdán

(Köztársaság tér) röplapok, szorongás,

szemem előtt kis, tétova szivárvány; –



ölelkezés az Írószövetségben:

csomagolnak és indulnak haza;

feltépett sínek, utcák és fölöttünk

a szabadság liliom-illata; –



ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,

és ötvenhat: egyszer minden száz évben

talpra állunk kínzóink ellen. Bármi

következik, boldogság, hogy megértem; –



és újra péntek: a Dunánál állunk,

a nap áttör ködön, füstön. Talán

sikerül minden s az alkonyat bíbor

brokátja Zsuzska lenszőke haján;–



és szombat: hajnalban csupa reménység,

de estefelé: nyakunkon a kés.

A keleti szemhatár mögött mocskos

felhők, nyugatról álszent röfögés; –



mentünk a kétszázezerrel: nem bírok

újabb börtönt, s ha nem is jött velem:

Árpád óta bennem lakik az ország,

minden völgyét meg dombját ösmerem; –



a Bach-huszárok tankban tértek vissza:

eddig sem ápolt, s ha más föld takar,

mit számít az? és mit, hogy fiam majd

Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?



Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán

az ifjúságtól mind visszakapom,

és otthon, a sötét előszobákban

kabátom még ott lóg a fogason –



ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,

nem múlt vagy nékem, nem történelem,

de húsom-vérem, lényem egy darabja,

szívem, gerincem – kijöttél velem



az irgalmatlan mindenségbe, hol a

Semmi vize zubog a híd alatt

és korlát nincs sehol sem – életemnek

te adtál értelmet, vad álmokat



éjjelre és kedvet a szenvedéshez

s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,

ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,

s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –



ezerkilencszázötvenhat, te csillag,

oly könnyű volt a nehéz út veled!

Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,

ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.

(Toronto, 1986)

Én kíváncsi vagyok erre a törvényre.
Hol olvasható, illetve mikor jelent meg?

Ha pedig arról van szó, hogy sértő és bántó kijelentéseket - rágalmakat -, nem szabad embertársainkra tenni, az nem is törvény, hanem erkölcsi norma.

Itt 25 éve helyben járt az ország.
Lehet, akadnak, akik zsigerből "Orbánoznak", vagy "Gyurcsányoznak", de én azt hiszem, nemzeti érdekünk a megbékélés, a nemzet egységének megtartása.

Széthúzással nem jutunk sehová.

Hókifli írására akartam reflektálni, kicsit mellé ment, bocsánat!