Jókai Mór:
A vadmadár kiszabadult a kalickájából.
Hová repül a vadmadár, ha a szabad levegőt érzi szárnyai alatt?
Jut-e eszébe, milyen fényes volt kalickája, milyen nyájasan hízelgett gazdája, milyen gazdagon táplálták, mint védve volt a hideg ellen, üldözők ellen, milyen szépen tanították énekelni?
A vadmadár csak arra gondol, hogy elrepüljön.
Künn meglehet, hogy széttépik, megfagy, talán nem is tudja már, hogyan lehet élelmét a földből kikeresni, de mégis elrepül.
Bokrot keres. Párját keresi.