XI. Wünsch Nosztalgia Táncostábor - már a tizenegyedik!
- Részletek
- Szülőkategória: Hírek
- Kategória: Mezőhír
- Utoljára módosítva 2018. július 18. (szerda) 19:42
- Publikálva: 2018. július 18. (szerda) 18:59
- Írta: Horváth László
- Találat: 2361
XI. Wünsch Nosztalgia Táncostábor - már a tizenegyedik!
Egy élet munkája tükröződik a néptáncosok nosztalgiatáborában. A hagyományőrző rendezvény méltó utóda annak a tánctanító munkásságnak, amit Wünsch László végzett több évtizeden keresztül Dunaújvárosban és a városkörnyéki településeken. Laci bácsiról már szinte mindent leírtak. Számtalan kitüntetés birtokosa, nem régen pedig Budapesten életműdíjat kapott feleségével Tomcsányi Évával együtt. A gazdag életút egyik szelete az a néptáncos közösség, mely több generáción át őrzi, nevelgeti az egykoron elvetett magot, a tánc és egymás szeretetét. Emberséget, tartást, kitartást és családot is köszönhetnek nagyon sokan a mesternek. Talán a legjobb bizonyíték rá az idei, XI. Wünsch Nosztalgia Táncos Tábor, ahol a szokásosnál többen érkeztek családjukkal és rengeteg volt a pici gyermek. Kell ennél több?...
A Wünsch házaspár középen a Burány Krisztina a 16 napos babával. Burány Laci dobolt egykoron az adonyi fúvós zenekarban
Még több kép a táborról itt! >>>
Tizenegy éve tartják nosztalgia-tábori összejövetelüket Wünsch László egykori táncosai. Bár a hivatalos megnyitó csak július 10-én, kedden hangzott el, ahogy lenni szokott néhányan már két nappal előtte, vasárnap megérkeztek az adonyi futballpálya melletti területre. Régi, szép hagyomány él tovább a felnövő generációkban.
Közel 180 mai és régi táncos adott öt napon át randevút egymásnak az adonyi kastély park gyönyörű környezetében. Madocsa, Mezőfalva, Harta, Beloiannisz, Szalkszentmárton és Adony képviseletében vertek sátrat Wünsch Lászó volt tanítványai. Azaz közülük sokakat talán már nem is tanított a mester, de a szülőkön keresztül máig élő a kapcsolat. A tábor pedig igazán jó terep mélyebben is elültetni a régi emlékeket. Nem utolsó sorban pedig rengeteg új élményt lehet szerezni fiatalnak, idősebbnek egyaránt.
A sátoros élet meg amúgy is különleges, hiszen szuper programok, vetélkedők, kirándulások színesítik a közös zászló alatt eltöltött napokat. Esténként meg bármelyik csapat főhadiszállása vesszük az irányt, egészen biztosan szívélyes vendéglátásra számíthatunk. A jó hangulat és a pohár itóka mellett aztán előkerülnek a régi tábori történetek. Például 1974-ben miként vitték tejeskannában a sört a Duna partjára, ahol aztán a húshoz hasonlóan földbe ásva hűtötték a felhasználásig. Hasonlóan szép emlékként idézték az adonyi fiúk, mikor az egyik nyári tábor alkalmával összeszedték a lányok kiteregetett fehérneműit, és felhúzták a zászlórúdra. Másnap aztán jött a tanakodás ki menjen fel érte, mivel a leeresztésnél megakadt a madzag. Idézhetnénk reggelig a megtörtént vicces és pajkos eseteket – ahogy a táborlakók is tették az öt nap alatt – a vége mindig úgy is az lesz, nagyon jó ebbe a nagy táncos családba tartozni! Ezt az érzés fogalmazódott meg tánclépésekbe öntve a szombat délutáni gálaműsorban is. A települések tánccsoportjai adtak ízelítőt az elmúlt évtizedek koreográfiáiból. A nézőtéren pedig ezúttal is ott ült
Tomcsányi Éva néni és Wünsch Laci bácsi, akik könnyes szemmel és elcsukló hangon köszönték meg egykori tanítványaiknak, hogy tovább éltetik hagyományaikat. A mester és felesége köszöntése után Laci bácsi röviden annyit mondott: Nem hiába dolgoztam!
A XI. Wünsch Nosztalgia Táncostábor vasárnap zárta kapuit. Információnk szerint minden csapat épségben hazaért. Jövőre Beloiannisz ad otthont a tábornak.
További képek itt! >>>