"Laci bácsinak nagy birodalma van"
- Részletek
- Szülőkategória: Hírek
- Kategória: Mezőhír
- Utoljára módosítva 2013. július 21. (vasárnap) 18:24
- Publikálva: 2013. július 21. (vasárnap) 18:23
- Írta: Horváth László
- Találat: 2182
A Wünsch házaspár, Tomcsányi Éva és Wünsch László 59. éve hűséges társa egymásnak
„Laci bácsinak egy nagy birodalma van”
Wünsch László egykori tanítványai hat éve viszik tovább azt a hagyománytiszteletet, melyet a húszéves munka hagyott örökül a Duna-menti tánctáborok történetében. A 2013-as beloianniszi összejövetelen beszélgettünk a mesterrel és házastársával Tomcsányi Évával.
- Honnan indultak a tánctáborok?
- Ahogy én elkezdtem, az most ugyanúgy állja a helyét. Eredetileg is célom volt, hogy a tánccsoportjaimat egy nagycsaládba tömörítsem. Fontos az egymás megismerése, a közös programokon való részvétel, és természetesen a kultúrák táncainak elsajátítása is szerepet kell kapjon a találkozókon. Húsz évig vezettem tánctábort 200 táncosnak a Duna két oldalán. Rá 14 évre telefonáltak a táncosok jobbról is, ballról is: Laci bácsi tessék már segíteni, mert az ő szavukra nem nagyon jönnek össze, és én szedjem egybe a csapatokat. Természetesen szívesen segítettem, és mondtam, hogy akkor csináljunk egy nosztalgia tábort! Innen indult el. Szalkszentmárton adott otthont az első sátorozásnak, majd Kulcs, Mezőfalva, Harta, Adony és most Beloiannisz lett a sorrend. Ez utóbbi helyszínnek kiváltképp örülök, mert ez az egyetlen hely, ahol még nem volt tánctábor.
Nagy öröm, - és ezért dolgozik általában mindenki a művészet területén - a szeretet, a tisztelet és az összetartozás érzése. Itt ezt sikerült megvalósítani. Nagyon nagy és szép dolog, amikor mindenki ismeri egymást, baráti alapon szólnak a másikhoz, és segítik egymást, ahogy csak lehet.
- Aligha van a régióban, aki ne ismerné a Wünsch házaspárt, hiszen nemcsak Laci bácsi szerzett elévülhetetlen érdemeket a néptánc-hagyományok megőrzésében, hanem a társnak, a hű feleségnek is oroszlánrész jutott ebből a munkából. Tomcsányi Éva néni gondolta a megismerkedésükkor, hogy egész életük ebben fog eltelni?
- Tulajdonképpen nem konkrétan ebben, de én tudtam, hogy a tánc az életünk része lesz. A legelső táncra Ő kért fel engem, mikor még szabadon lehetett felkérni, és nem a tanár határozta meg, ki legyen párban a táncnál. Ez még a főiskolán történt. Az első felkérés aztán megmaradt végig. A másik dolog: én is nagyon örülök ezeknek a tánctáboroknak, de azért mondtam Lacinak, hogy egy kicsit lazítani kellene, és ne ő intézzen el mindent. Ennek ellenére a párom már szombat reggel 10 órára jött a beloiannisziak kérésére próbát tartani. Sokan nem láthatták, de olyan készséggel és jókedvvel vezényelte az együtteseket a nagy téren, mintha most is ő lenne a vezetőjük. Jöttek a fiatalok, öregek pártállástől és nemzetiségtől függetlenül. Szeretik egymást és egy nagy család az övék, ez a lényeg.
- Laci bácsi több generáción keresztül tanította a nemzetek hagyományait, melynek szerves részét képezte a nyári táborozás. Honnan az indíttatás?
- 7 évig voltam regőscserkész, és az ottani táborozás megmaradt bennem. Úgy látszik ez a tevékenység akkora hatással volt rám, hogy inspirált a folytatásra.
- A sors nem adta meg a Wünsch házaspárnak a saját gyermeket, viszont ugyanez a sors olyan kegyben részesítette, amivel nagyon kevesen büszkélkedhetnek. Többszáz táncos tekinti Laci bácsit és Éva nénit édesapjuknak, édesanyjuknak. Milyen érzés ennyi idő után viszontlátni azokat az embereket, akiket kisgyerekkoruk óta ismernek, és akik sokan már családot, akár táncos családot alapítottak?
- Az az igazság, ezt rendkívül nehéz szóban kifejezni. Talán nem is lehet. Nagyon szép, nagyon jó és örömteljes dolog. Az egyik táncosom küldött egy levelet, melyben azt írta: Laci bácsinak egy nagy „birodalma” van!... Ez a táncos birodalom, ami tényleg több együttesnek a táncosaiból áll, akik mind itt vannak. Például Beloianniszban már a harmadik generációt tanítottam.
- Biztosan rengeteg élmény gyűlt össze az évtizedek során, ami mind kedves lehet a szívüknek. Van olyan, amire a legszívesebben emlékeznek? Ki lehet emelni valamelyiket?
- Nem lehet! Ez mind különböző, és egyformán gondolunk rá, jó szívvel.
-A beszélgetés végén Tomcsányi Éva néni még azt is elárulta, hogy nagyon szereti a táncosokat, mert kiskoruk óta a kezük alatt nőttek fel. Csak ő maga a hivatalosan adatok szerint 40 ezer gyereket tanított. Amikor eziránt érdeklődtem Laci bácsinál, még megbecsülni sem lehet, hány tanítvány került ki a keze alól.
Wünsch László és Tomcsányi Éva július 10-én ünnepelte 59. házassági évfordulójukat. Ezúton kívánunk nekik további szép éveket!