Templombúcsú Mezőfalván
- Részletek
- Szülőkategória: Hírek
- Kategória: Mezőhír
- Utoljára módosítva 2013. október 14. (hétfő) 19:11
- Publikálva: 2013. október 14. (hétfő) 18:35
- Írta: Horváth László
- Találat: 2511
Képek a búcsúról itt! >>>
Minden év október második hétvégéjén búcsút tartanak a mezőfalviak. A régi, vallásos gyökerekre visszavezető hagyomány alkalmával régnemlátott rokonok, barátok keresik fel egymást. Az ünnepi asztal mellett sokszor esik szó a családi élet mai alakulásáról, illetve a búcsúi vásárba kilátogatva szívesen ölelik meg egymást a máskor ritkán találkozó ismerősök. Hogy milyen volt a búcsú a régidőkben, arról hűen szólnak a krónikák, de milyen a mostani ember életében? – erről beszélgettünk Mezőfalva katolikus plébánosával, Kristofory Valter atyával.
Kristofory Valter katolikus plébános
- Napjainkra jellemző, hogy egyre kevesebbszer találkozunk egymással. A búcsú az egyházi vallásgyakorlathoz tartozik, azonban mára ez átalakult. A mai ember számára mennyire hangsúlyos egy búcsú?
- Ez a templom a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére lett felszentelve. A Magyarok Nagyasszonyának története egészen visszanyúlik Szent István koráig, hiszen Szent István az emlékezetes napon a székesfehérvári bazilikában halála előtt felajánlotta az egész országot a boldogságos szűznek, és akkor nevezte a nép nagyasszonynak a boldogságos Szűz Máriát. Waszary Kolos a XIX. század utolsó éveiben kérte 12. Pius pápát, hogy külön legyen ennek egy ünnepe. Ezt az ünnepet ez az egyházközség felvette. Amikor 1938-ban újonnan felszentelték a templomot, akkor választották a nevet. Az időpont is érdekes: 1038-1938 között pontosan 900 év telt el. És, ha egyszer Szent István a magyarok Nagyasszonyának ajánlott fel az országot, akkor ezt a titulust szánták ennek a templomnak. Tudomásom szerint előzőleg egy másik titulusa volt (Sarlós Boldogasszony).
Mi az, hogy búcsú? Gyakorlatilag elhatározza egy közösség - jelen esetben a ciszter közösség - az egyházközség vezetőivel, hogy ekkor, illetve ezen az ünnepen fogjuk tartani a templom felszentelésének ünnepét, hiszen a nevezetes esemény is ekkor történt.
Minden egyházközségnek - legyen az bárhol a világon - van egy különleges napja, amit templombúcsúnak hív. Azért hívják templombúcsúnak, mert gyakorlatilag a templom felszentelésének az ünnepe, illetve a templom titulusának ünnepe.
A búcsú egy összetartó erő is kell, legyen. Itt mezőfalván nagyon sok ember ment már el és jött vissza a világ különböző tájáról. A templombúcsú egy olyan szent nap, amikor nemcsak a rendszeresen templomba járók, hanem azok is, akik lelkileg a katolikus közösséghez tartoznak, valahogy meg akarják ezt élni, illetve családi ünneppé is tudják váltani a találkozást. Gondolom, meg is teszik az emberek, összejönnek, és ekkor a család közösséggé válik. A keresztény közösség ezt úgy éli meg, hogy ezen a napon, vasárnapon együtt vesznek részt a szentmisén, és utána boldogan ünnepelnek. Az ünnep része ilyenkor a vásár, a szórakozás, ami természetes velejárója az ünnepi hangulatnak.
Ami a felvetésben szerepel, az a kiüresedés problémája. Ez nem csak minket kísért, hanem az egész világot. Nem megyek el ide, nem megyek el oda, nem akarok részt venni a közösség életében, se a templominál, se a világiban. Ez egy világjelenség! Nekünk nem szabad feladni. Értéket kell közvetítenünk. Ha egyszer búcsú van, a legszentebb áldozattal, a szentmisével, a szentmise ünnepi bemutatásával ünneplem ezt a szent napot. Külön a napját is igyekszem megünnepelni. Hosszú hagyomány, hogy Mezőfalván nem a napján, hanem október második vasárnapján tartják a búcsút. Ennek a valószínű oka, hogy itt a környéken igen sok, hasonló titulusú templom van. Ezért, hogy az evilági ünnepségek is sorban meg lehessenek tartva, egyfajta besorolás van. Október 8. a hivatalos ünnepnap.
Dréta Antal kórustalálkozó
Eme ünnepkörhöz kapcsolódóan egyházzenei kórustalálkozót is tartanak, így teszik a mezőfalvi emberek színesebbé, nívósabbá, méltóságteljesebbé az ünnepet.
Nem azt kell nézni, hányan vagyunk, hanem hogy tegyük! Hányszor látjuk például más ünnepeken, hogy kevesebben vagyunk, de nem fogunk azért megszűntetni dolgokat, mert feleannyian jönnek, mint egyéb rendezvényre.
- Amikor búcsú mise van, akkor tartalmában más a hívők felé kommunikált beszéd?
- Én mindig igyekszem a misékbe a napi szentírási részletet kibontani. Egy szentmisében van egy ószövetségi, egy újszövetségi rész és egy evangélium. Tehát a katolikus szentmisén három szentírási részt mutatok be. Mivel ez egy katolikus egyházhoz tartozó közösség, ezért az egész világon New York-tól Mezőfalváig ugyan azt olvassák fel minden templomban a szentmisét celebráló asszisztensek. Ehhez kapcsolódóan fűzik hozzá a gondolataikat. Én mindig azon a vonalon vagyok, hogy a napi evangélium legyen kibontakozva, hiszen elsődleges feladat az, hogy Jézus Krisztus üzenetét átadjam. Hogy együtt vagyunk, az nagyon fontos. A hitben Isten elé visszük azokat is, akik nincsenek itt. Ilyenkor megemlékezünk azokról is, akik nincsenek közöttünk, és nemcsak halottak napján. A hitem szerint az imádság egy fontos dolog, hiszen egymásért is felelősek vagyunk!
Csak egy példa: Egy hónappal ezelőtt volt az a szörnyű eset, hogy Szíriában vegyi fegyvert alkalmaztak. Pár napon belül beindult egy gépezet. Bombázással és erőszakkal gondolták a nagyhatalmak megoldani a helyzetet. Amint ez nyilvánosságra került, megszólalt Róma püspöke Ferenc pápa is. Azt mondta: Ő a következő szombaton, három órán keresztül ott a téren imádkozni fog. Aki akar, csatlakozzon hozzá, mert a béke egy olyan univerzális érték, amit fehér, sárga, barna, keresztény, muszlim és sorolhatnám tovább, mindegyik embernek érdeke. Imádkozzunk a jóistenhez és egymásért, hogy ezt a hibát, háborút még egyszer el ne kövessük! Vasárnap délben ezt elmondta az atya és hétfőn megszólaltak a muszlimok, valamint más felekezetűek is. Igen, ez nekünk is fontos! Aztán megszólaltak a politikusok. Először Anglia, majd a francia parlament, és azt javasolták, hogy még fontoljuk meg a katonai beavatkozást. Megvolt az imádság a zsúfolásig megtelt téren, ahol a különböző vallású emberek is megjelentek. A következő héten Svájcban a két nagyhatalom tárgyaló asztalhoz ülve elkezdett beszélgetni, majd jött a hír: Szíriában elkezdték felszámolni a vegyi fegyvereket. Egyetlen egy bombát nem kellett ledobni! Mekkora hadigépezetnek kellett volna megindulnia, hogy megállítsa a másikat?... Egyszerűen csak annyi volt, hogy megszólalt a fehér ruhás atya és imádkozott. Ezt pedig meghallotta mindenki.
A huszadik század vérengzése után iszonyat hallani mindig a szót: háború, háború, háború! Tovább fűzve a gondolatot, ezt az egymásért való kapcsolatot folytatni kell. Nem csak Róma püspökének, hanem nekünk is. Aprópénzre kell váltani egymásért, a szomszédokért, a munkatársakért imádkozni, vagy legalább egy jó szóval odaszólni. Valahol a háború nem Szíriában kezdődik, hanem ott, amikor nem szólok már hónapokig a szomszédhoz. Amikor férj, feleség egy-két hétig sztrájkol, és nem beszél egymással. Valahol itt kezdődnek a háborúk, amik aztán egyszer csak világháborúk lesznek.
Megkérdeztük a búcsúra kilátogató embereket is, nekik mit jelent ez a nap?
Janik Gyuláné és húga Kriston Lászlóné
- Egy évben egyszer ilyenkor mindenki összejön a családi asztalnál, ahol a kedvenc ételeink mellett beszélgetünk a családi dolgokról. A nap délutánján a búcsúba is kilátogatunk, ahol sok ismerőssel találkozunk. A szabolcsi töltött káposztának a legnagyobb a sikere! – kacsintott ránk továbbhaladva Janik Gyuláné és húga Kriston Lászlóné.
Móricz Liza és testvére Móricz Ákos
- Móricz Liza tanuló a testvérével, Ákossal látogatott ki a búcsúba. Szívesen találkozik iskolatársaival, ismerőseivel. Egyik kedvence az XXL nevű hinta, melyre már többször is felült. Szerencsére még nem lett rosszul tőle.
Raus József és felesége
- Raus József és felesége örül a búcsúnak, mert ilyenkor otthon vannak a gyerekek. Ez a találkozás a régmúlt szép napjait idézi fel náluk, amikor még a családi asztalnál a nagyszülők is helyet foglaltak. Rausék szerint ma kevés ember tudja, hogy a templom felszenteléséről szól igazából a búcsú. Annak idején még ők is a templomban kezdték az ünneplést.