Fotók az ünnepségről itt! >>>
100 éves a Baracs Községi Önkéntes Tűzoltó Egyesület
Falunapon ünnepelték az egy évszázados fennállásukat. Felvonulással, habpartyval és ünnepi zászlótűzéssel tették emlékezetessé a jeles évfordulót.
Már az évtizedes működés is jelentős időszak egy-egy civil szervezetnél, akkor mit mondjunk a 100 éves fennállásnál? A baracsi önkéntes tűzoltók bizony kereken egy évszázada oltják a tüzet, vigyázzák értékeinket és részei a település közösségi életének. Nem csoda, ha a „nagy napon” számos társszervezet is megtisztelte jelenlétével a társaságot. Az ünnepi felvonulás után Szabó Andreát az egyesület elnökét kérdeztük a Baracs Önkéntes Tűzoltó Egyesületről.
„Egy maroknyi emberrel élesztettük újra az egyesületet!”
Az elhangzottakhoz nehéz is bármit hozzátenni, hiszen kevés olyan önkéntes munka van, ami ennyi áldozatot, hozzájárulást, elhivatottságot, önfeláldozást követel. Mellette pedig sokszor életveszélyes is, de ők vállalják.
A Baracsi Községi Önkéntes Tűzoltó Egyesület 100 éves évfordulóját felvonulással, remek babgulyással, ünnepi zászlótűzéssel és habpartyval tették emlékezetessé.
Az ünnepségen az alábbi ismertetőt hallhattuk:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink, Tűzoltó Bajtársak!
Képzeljék el Barácsot száz évvel ezelőtt!
Egy békés, összetartó falut, ahol az emberek ismerték egymást, és ahol a mindennapok biztonsága nem volt magától értetődő. 1926-ban néhány bátor, elhivatott férfi és nő úgy döntött, hogy megszervezi a község önkéntes tűzoltó egyesületét. Nem voltak modern eszközeik, nem álltak rendelkezésükre szirénázó, villogó tűzoltóautók, és nem voltak korszerű védőfelszerelések sem.
Ami viszont volt: bátorság, összefogás, és a közösség iránti feltétlen szeretet.
Ez a döntés nem csupán egy szervezet megalapítását jelentette, hanem egy olyan hagyomány elindítását, amely száz éven átívelve ma is él. Egy hagyományét, amelynek alapja a segíteni akarás, a bajban való helytállás, és az a megingathatatlan hit, hogy a közösségért tenni a legnemesebb feladat.
Száz év hosszú idő. Ezalatt a világ rengeteget változott. Megváltozott a technológia, a település arculata, az emberek élete. De egy dolog nem változott: a tűzoltók hivatása és elkötelezettsége. Voltak időszakok, amikor az egyesület működése szünetelt, amikor a lángok nemcsak házakat, hanem reményeket is fenyegettek. De mindig akadtak olyanok, akik újraélesztették a szervezetet, akik nem hagyták, hogy a szolgálat tüze kialudjon.
2008-ban új lendületet kapott az egyesület, mert Dócs Imre munkájának következtében újra megszólalt a sziréna, újra felcsendült a tűzoltók lépteinek ritmusa, és újra érezhette Baracs, hogy vannak, akik éjjel-nappal készen állnak segíteni. Ez a megújulás nemcsak technikai fejlődést hozott, hanem új embereket, új lelkesedést, és új bizonyítékát annak, hogy a közösség ereje legyőz minden akadályt.
Ez a mai nap a hála napja is.
Hálát adunk azoknak, akik száz éve elindították ezt az utat.
Hálát adunk azoknak, akik a nehéz időkben is kitartottak.
És hálát adunk azoknak, akik ma is vállalják, hogy a közösség biztonságáért dolgoznak-sokszor csendben, elismerés nélkül, de mindig tiszta szívvel.
A tűzoltó munka nemcsak szakma, hanem hivatás. Nemcsak bátorság kell hozzá, hanem szív, lélek és közösségi felelősség. Ti vagytok azok, akik a legnagyobb sötétségben is fényt hoztok, és akik a legnagyobb veszélyben is biztonságot adtok. Ti vagytok azok, akik a riasztás hangjára nem hátráltok meg, hanem előre léptek - akkor is, ha tudjátok, hogy a feladat veszélyes, kimerítő, vagy éppen hálátlan.
A tűzoltó egyenruha nemcsak védőfelszerelés - szimbólum is. Szimbóluma annak, hogy viselője a közösség szolgálatában áll. Szimbóluma annak, hogy a bajban nem kérdezünk, nem mérlegelünk, hanem cselekszünk.
Száz év - egy emberöltőnél is hosszabb idő, amely alatt a világ rengeteget változott. De egy dolog állandó maradt: a Baracs Községi Önkéntes Tűzoltó Egyesület hűsége a közösséghez.
Ma nemcsak a jelenlegi önkénteseket ünnepeljük, hanem mindazokat, akik az elmúlt száz évben részt vettek ebben a nemes küldetésben.
Köszönet illeti:
Nem feledkezhetünk meg azokról sem, akik már nincsenek közöttünk. Azokról, akik életüket adták a szolgálatban, vagy akik hosszú évek munkája után pihennek meg. ők azok, akiknek köszönhetjük, hogy ma itt állhatunk, és akiknek emlékét a szívünkben őrizzük.
Nem lehet erről a napról beszélni anélkül, hogy meg ne emlékeznénk egy olyan emberről, aki nemcsak tűzoltóparancsnok volt, hanem példakép, barát és a közösség támasza: Veszprémi Jánosról.
Ő nem csupán vezette az egyesületet - ő maga volt a szíve és lelke. Tudta, hogy a tűzoltás nemcsak szakma, hanem hivatás, amelyben a legfontosabb érték az emberi élet védelme.
Jáni bácsi mindig hitt abban, hogy a tűzoltó nemcsak a lángokkal küzd, hanem a félelemmel is - és hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem annak legyőzése. Ma, amikor felidézzük alakját, nemcsak a tetteire emlékezünk, hanem arra a szellemiségre is, amit ránk hagyott: a szolgálat, a becsület és az összefogás szellemiségére.
A száz év nem lezárás, hanem mérföldkő. A mai fiatal önkéntesek már modern eszközökkel dolgoznak, de ugyanazzal a szívvel, mint elődeink.
Kedves fiatalok!
Ti vagytok azok, akik tovább viszitek ezt a lángot - nem a pusztító tüzet, hanem a segítő szándék fényét. A tűzoltás nem csak szakma, hanem hivatás. Egy olyan út, ahol megtanuljátok, mit jelent felelősséget vállalni, csapatban dolgozni, és másokért kockázatot vállalni.
A mai világban sok minden gyorsan változik, de a bátorság, a becsület és a közösség iránti hűség örök értékek. Ti vagytok azok, akik biztosítják, hogy a Baracsi Önkéntes Tűzoltó Egyesület neve még száz év múlva is büszkén hangozzon el.
Ma nemcsak ünnepiünk, hanem ígéretet is teszünk: hogy őrizzük és továbbadjuk ezt a hagyományt. Hogy mindig lesz, aki felveszi a sisakot, felhúzza a csizmát, és elindul, ha valaki bajban van.
Kívánom, hogy a következő száz év is tele legyen bátorsággal, összefogással és emberi nagysággal. És kívánom, hogy a mai ifjak egyszer majd ugyanilyen büszkén álljanak itt, mint mi most.
Az ünnepségen Várai Róbert Baracs polgármestere is méltatta az önkéntes tűzoltók munkásságát, Beszédében kiemelte, micsoda nagy dolog volt, hogy Trianon és a nagy világégés után hat évvel létrejön egy ilyen dolog. Ráadásul ebben az időben még templom is épült, így különösen csodálatos az az összefogás, ami ebben a községben történt. Milyen szegénység, gazdasági gondok nehezítették az emberek akkori életét, még is saját munkájukkal, akaratukkal járultak hozzá a település fejlődéséhez, melyben jelentős esemény volt az önkéntes tűzoltóság létrehozása. Várai még hozzátette, hogy miként fejlődött az eltelt évek alatt az eszköztár, hogyan kapott mára korszerű autót az egyesület. Ez utóbbi ismét széles társadalmi összefogás eredménye. Zárásul hangsúlyt kapott a tagság fiatalítása, megújulása, ami ismét szívmelengető.
Videó a képre kattintva indul!
Az ünnepségen köszöntötte a jubiláló társaságot Pásztor László tűzoltó őrnagy a dunaújvárosi hivatásos tűzoltó-parancsnokság tűzoltóparancsnoka is, valamint megtisztelte jelenlétével Czupár Norbert a Fejér Megyei Tűzoltó Szövetség elnöke. A baracsi önkéntes tűzoltók nagy napján osztoztak az ünneplésben a társszervezetek küldöttségei Dunavecse ÖTE, Kápolnásnyék ÖTE, Lakitelek ÖTE, Martonvásár ÖTE, Mezőfalva ÖTE, Noé Speciális Kutató-mentő és ÖTE, Pusztaszabolcs Öte, Pentele ÖTE, Sárosd ÖTE, Seregélyes ÖTE, Szalkszentmárton ÖTE.