Hm.
Nagyon szomorú ez a hír.
Azt a világot, természetet, amiben élünk, valóban nem tekinthetjük a sajátunknak, csak kölcsönbe kaptuk őseinktől.
Mi is tovább adjuk majd, gyermekeinknek, unokáinknak, ükunokáinknak.
A kérdés az, hogy mit, milyet és mennyit pusztítunk mi el, és mennyi értéket hagyunk a jövendőnek.
Ez nem demagógia, csak a csupasz tény.
- Nincs pénz - érvelnek állandóan a fizetett hivatali okosok.
De ha valóban mindenki és mindenhol értéknek tekintené a természetet, akkor nem itt tartanánk.
(Ne csak egy oktalanul elpusztult gólyára gondoljunk, hanem arra, hogy egyedszámuk radikálisan csökken, ezért meg kell tenni mindent, hogy a növény- és állatvilág gazdagsága fennmaradjon, gyarapodjon!)
"Nincs pénz." - mondják szóval a fizetett hivatali okosok -, pedig van pénz!
Ha csak azt nézzük meg, hogy a mezőfalviak "testvértelepülések" látogatásaira - oda- vissza -, hány százezer forintot költ az önkormányzat....S mondjuk ki, ebből a rengeteg pénzből megannyi rácstányért lehetne a mezőfalvi villanyoszlopokra szerelni, és akkor a minden gólyának könnyű volna a fészekhely-keresés és fészekrakás.
A "testvértelepülések" csoportos felkeresésének, majd itthoni megvendégelésének semmi gyakorlati haszna nincs!
(Nem fejlődik a helyi a gazdaság, nincsenek oktatási és kulturális kapcsolatok, csak évente néhány buli.)
Évente néhány bulira nem közpénzt kellene pazarolni.
(Az alkoholizálást most ne is említsük!)
Szóval ha bölcsebb emberek, bölcsebben irányítanák Mezőfalvát, talán a lokális természetvédelemben is sokkal több - és örömtelibb - eredményeket tudnának felmutatni, mint ezt a döglött gólyát.
Kérem, ma itt tart Mezőfalva.
