A színes gömbökből mindig itt ragad egy-kettő

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2013. június 09. (vasárnap) 21:46; Publikálva: 2013. június 09. (vasárnap) 21:36; Írta: horváth László; Találat: 1748

Ballagnak az óvodások – szól a hír, és ebben még nincs semmi különös, olvastunk már ilyet eleget. A gyerekek mindig aranyosak, a szülők, rokonok elérzékenyülve törölgetik könnyes szemeiket, megy minden a szokott módon. Aztán az utolsó mozzanatnál, amire talán senki sem figyel, elhangzik egy felkiáltás: - Nézzétek gyerekek, egy-két színes lufi nem akar itthagyni benneteket!

Fiatal koromban sosem értettem anyámat, miért jó neki a zsivajtól fájó fejjel hazajönni nap mint nap az iskolából. Aztán úgy hozta a sors, hogy életem párja is mások gyerekébe tölti a tudományt, sokszor érezve, mindent megtett, ami az erejéből tellett. Persze estére mindig elfogyott a türelem, hiszen a fáradtság az ő szeretetükből is nagyot tudott harapni. De másnap folytatódik, minden előröl, ugyanakkora energiával. Én meg csak keresem magamban a választ, miért képesek erre a pedagógusok?

Ballagnak a mezőfalvi óvodások. Készül a riport a leköszönő vezetővel, miért nem indult újra? Indoklásként harminc év óvónői munka és gyerekszeretet áll szemben az irdatlan adminisztrációs kötelezettséggel, és most a gyerekek erősebbek voltak.

Az ünnepség végén levonulnak a ballagók az ovi játszóterére, ahol távozásuk jelképeként szélnek eresztik léggömbjeiket. A színes lufik közül azonban néhány elakad a fák ágaiban. Egy ismerős hang, egy felkiáltás töri meg az önfeledt ünneplést: - Nézzétek gyerekek, van, amelyik nem akar itthagyni benneteket!

Lehet, másoknak fel sem tűnt a nagy kavalkádban ez a mondat, de a lufik ott himbálóztak az ágak között, és nem akartak tovaszállni. Ekkor értettem meg, mit jelent a szeretet ereje, és mindig vannak, akik a maradást választják. Ők rég tudják már a választ, amire én csak most jöttem rá, ott az óvodakertben, tűnődve az ágak közt elakadt lufikon.