Felhasználó értékelés
- Részletek
-
Szülőkategória: Hírek
-
Kategória: Mezőhír
-
Utoljára módosítva 2014. április 20. (vasárnap) 16:23
-
Publikálva: 2014. április 20. (vasárnap) 15:56
-
Írta: Horváth László
-
Találat: 2120
A méhész mesterség apáról fiúra száll
Tavasszal sokunkat hívogat az ezernyi színben pompázó természet. Túrázva, fotózva, a horgászat öröméért, és még számtalan okkal járhatjuk az erdők, mezők növényekkel szegélyezett útjait. A virágzás idején azonban nem árt körültekintőnek lenni. Figyelmetlenségünkért a legrosszabb esetben akár életünkkel is fizethetünk! Vállalva a veszélyt, a repcevirágzás idején kerestük fel Antal Józsefet, egy régi mezőfalvi méhész család sarját, akit másodmagával elkísértünk a kaptárokhoz is.
Képek a húsvéti méhészkedésről itt! >>>
Húsvét reggelén, még hűvösben indultunk nyolc kaptár társaságában a teherautó platón. Velünk tartott József fia Ádám is, aki rendszeresen kiveszi részét a munkából. Jelenleg Mezőfalva határától nem messze, az első dűlőúton, 85 kaptárnyi méhcsaláddal gyűjtik a mézet. Tavasszal a barka virágzásával indul a szezon, és tart a fák virágzásán keresztül egészen az őszi napraforgóvirág és lóheremag idejéig. Az ősi mesterség fogásait meg lehet tanulni könyvekből is, de az nagyon időigényes. Inkább apáról fiúra száll a tudomány, ahogy esetünkben is. József 34 éve méhészkedik az ellesett fogások alapján. Most fiának adja át a tudnivalókat. Vasárnap a régi, elöregedett kaptárakat cserélték újakra, a méhekkel együtt emelték át a sejteket tartalmazó kereteket az új „lakásba”. Virágzástól függően 35-50 kg méz is összegyűlik, ha szorgosan hordják őket. A méhek a repcevirágzáskor nagyon veszélyesek – hangsúlyozta József. Ilyenkor védik a területüket. Akáckor a legszelídebbek. Fontos, hogy az erre járók lehetőleg a röppályájukba ne ütközzenek! Ez szemmel érzékelhető, és messziről észrevehető még hang alapján is. A hirtelen kapkodás, a futás nem használ. Ha látják a kaptárakat, akkor messziről kerüljék el őket! Szigorú előírások szerint gazdálkodunk, de sajnos sokszor előfordul, hogy a kihelyezett figyelmeztető táblákat megrongálják, eldobálják. Pedig rongálások és lopások nélkül sem olcsó mulatság a méhészet. Bár az alapok aránylag kis összegből saját magunk ügyességével összehozhatóak, a járulékos berendezések, mint például a pörgető, bizony már komoly kiadás. Most reggel még könnyen kicserélhetjük a kaptárakat, átrakva a kereteket, de délután kettőkor már nem állhatnánk itt! – hívta fel a figyelmet a veszélyekre József. A munkafolyamatban a kaptár tetejét kinyitva először a téli takarást emeljük ki. Ez visszakerül az akác virágzásáig, hiszen hűvösek a reggelek. Ezután kicsit füstölünk, aminek a lényege: a méh a tűzre gondol, és a meneküléshez szükséges energia megszerzése miatt lejjebb megy a sejteken, ahol pánikszerűen felszívja magát élelemmel. Ilyenkor nem a környezetében zajló eseményekkel foglalkoznak, ezért könnyen kezelhetőek. A vasárnapi alkalommal két „legeltetető” helyen összesen nyolc kaptár kicserélésere került sor. A munka végén Józseftől azt is megtudtuk, hogy a felingerelt méhek támadását nem lehet megúszni. Ilyenkor csak egyetlen megoldás van: a menekülés!... Tehát érdemes tiszteletben tartani őket. Viszont ha odafigyelünk, akkor a kis rovarok léte hasznos segítség az emberiségnek. Úgy is mondhatjuk: nélkülük éhen halnánk!
További képek itt! >>>
