Mezőfalvi vadászok

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2013. január 19. (szombat) 19:12; Publikálva: 2013. január 19. (szombat) 18:20; Írta: Horváth László; Találat: 5056

Képek a vadászatról itt! >>>

Mezőfalvi vadászok című írás egy exkluzív riport a mezőfalvi vadászokról. A cikk zárásául pedig egy szintén különleges riportot olvashatnak Márok Csabával, Mezőfalva polgármesterével, aki nemcsak a falu első embere, hanem régi vadászcsalád sarja is.

Valler Csaba vadászmester

A fácánkakasok legnagyobb bánatára egy januári szombat délelőtt elkísértük a mezőfalvi vadászokat a környező terület átfésülésére. A Mezőfalvi Gazdák Vadász Egyesületének lelkes kis csapata eredményes akciót zárhatott a nap végén. A tizenegy főből álló társaság 7 kakast terített, melyből nagy megtiszteltetésként hírportálunknak is jutott egy. A vadászat végén Valler Csaba vadászmesterrel beszélgettünk:

- A mostani vadászatnak mi volta célja?

- Igazából ez a szórakozás része, hiszen vége az évnek, és ilyenkor nekünk is egy kicsit lehetőség adódik a lazításra.

- Milyen vadászati idények vannak, és mikor mire lehet vadászni?

- A fácánkakas októberben kezdődik, és tart január végéig. A nyúl szintén októberben, de csak december 31-ig. Minden vadfajtának megvan a külön vadászati ciklusa, kivételt képez a vaddisznó, ami egész éven át lőhető. A korábbi években ezt nem lehetett.

Az őzet április 15-től szeptember 30-ig. A sutát október 1-jétől január 31-ig lőhetjük. Tehát mindennek megvan a saját szezonja.

- Hány főből áll a társaság?

- 14-en vagyunk az egyesületben.

- A mai alkalom milyen vadászat volt?

- Társas vadászat. Az éves vadászati időpontokat lejelentjük a Megyei Vadászati Felügyelőségnek és a rendőrségnek, akik rendszeresen ellenőriznek is minket. Nézik a fegyvereket, a papírokat és a szonda is előkerül. A fácán és nyúl vadászat évente általában hat-hét alkalommal történik, valamint utána van még egy olyan három-négy dúvad vadászat, ahol már csak rókát, szajkót vadászunk.

Hajnal Bence eredményes vadász, három kakast is lőtt.

Ezen kívül vannak az egyéni vadászatok, ahol mindenki az év bár mely napján kimehet vadászni az erdőre, és az éppen aktuális vadászati szezonnak megfelelő vadat lőheti. Ez teljesen más történet, mert ilyenkor magas lesekre ülünk, itt nincs ilyen közös dolog. Létezik egy központi regisztráló füzet, ahova be kell írni magát mindenkinek, amikor kimegy a területre. Ennek megvannak a szabályai.

- Mekkora a területe az egyesületnek?

- 2700 hektár, amin gazdálkodunk. Szinte az egész Mezőfalva község határa.

- Sokan a laikusok közül talán úgy gondolkodnak, milyen jó a vadászoknak. Felcsatolják a puskát, aztán gyerünk. Tényleg erről szólna ez a dolog?

- Ez már a vége a feladatoknak, amit a legtöbb kívülálló láthat. Ilyenkor aratjuk le az éves munka gyümölcsét, de mellette tudni kell azt is, hogy a vadászat mögött nagyon komoly gazdálkodás folyik. A vad sajnos mára már nem teljesen magától szaporodik. Etetni, gondozni kell egy egész éven át. Odafigyelést igényel. Ezért vannak ezek a dúvadazások is!

Ha lehet az élőhelyet is ki kell alakítani nekik, vagy éppen megőrizni. Ezek a legnehezebb feladatok. Annyira beszűkült a határ, régen fasorok, bokrok, árkok szegélyezték a földeket. A mai világ sajnos ezek nagy részét megszüntette.

- Miből finanszírozódik ez a munka?

- Tagdíjból. 2000 Ft a havi befizetnivaló, ami mellett a feladatokat is illik végezni.

- Nagyon sokrétű kapcsolati rendszert kell figyelembe venni a munka során, hiszen a földtulajdonosok, a természetvédelem, a vízügy és még számos gazdasági terület érdekeinek is meg kell felelni. Hogyan lehet megőrizni például a földön fészkelő madarak élőhelyét? Útunk során láthattuk, hogy nagyon sok helyen a Vízi Társulat példa értékűen kitakarította a vízelvezető árkokat.

- Sok szempontra kell figyelemmel lenni. Mint korábban említettem nagyon beszűkültek a költő- és búvóhelyek. Sajnos egyre kevesebb. A víz elvezetését is elemi érdek megoldani, de mellette azért biztosítani lehet valamilyen arányban a vadak élőhelyét. A kommunikációval, a kapcsolatokkal próbálunk ezeken az arányokon javítani.

- Az utóbbi időkben a tudósításokban többször szembesülhettünk a vaddisznók okozta károkról, sőt most már egyre szenvtelenebbül a lakóövezetekben is megjelennek. A károk egyes kisebb egységeknél elérhetik a 70 % -os arányt is, ahogy az egyik vadász fogalmazott. Ráadásul a vaddisznó nem olyan állat, amelyik önként odaáll a puskacső elé. Értük el kell menni. Mi ezzel hogyan állunk?

- A mi területünkön is jelentős károkat okoznak. Azt is mondhatom kis túlzással, hogy katasztrofális! Valóban úgy van, hogy értük el kell menni, és sok-sok estét kell kinn tölteni, hogy a vadász disznót tudjon lőni. Az idei évben - nem rég számoltam össze - 8 darab disznó került kilövésre, és ehhez 150 kinn töltött estére volt szükség. Tehát hosszú idő telik el, mire valakinek egy disznóval szerencséje van találkozni.

Szerencsére azért annyira még nincs „beállva” a disznó. Itt nálunk jönnek-mennek. A Banksismánd – Baracs közötti terület váltóhelye a disznónak, de amikor a tavaszi szezonban a kukoricavetések megjönnek, akkor idetelepülnek, és nagy károkat okoznak. Ez óriási probléma a gazdának, és ha az országos károkat összeadjuk, akkor jelentős gond a népgazdaságnak is. Természetesen probléma nekünk is, mert meg kellene fékeznünk őket, és szeretnénk megvédeni a gazdák, vagy bárki terményét. Ilyenkor intenzívebb vadászatra lenne szükség. Gondolkodunk, hogy az idei évben bevezetünk egy kötelező vaddisznó vadászatot. Tehát mindenkinek ki kell ülni a kukoricavetési időszakban, hogy minél többen legyünk, és minél többet ki tudjunk belőlük lőni.

- Visszatérve a mai vadászatra, mely területeket fésültük át?

- Kezdtük a Büdös-lapossal, utána mentünk át az úgynevezett Kenderáztatóba. Ez a Kiskokasd előtti rész, régen kenderáztató tevékenységet végeztek itt. Folytattuk a Mezőfalvi Vadász Ház környékén. Végül pedig ménesmajori árkok, bozótosok területeit néztük át.

- Utolsó kérdésként: Hogyan értékelhető a mai vadászat?

- Én jónak értékelem. Általában fegyelmezett a társaság, és ez most is így volt. Még ha fegyver is van a kezünkben, belefér egy kis poénkodás. A végső mozzanatnál, a terítésnél, mint ahogy mondtam is, én nem számítottam ekkora számú elejtett vadra.

Képek vadászatról itt! >>>

Beszélgetés egy régi vadászcsalád tagjával

Az emberiség történelmével egyidős a vadászat. A kezdetekben még megélhetést és a létfenntartást szolgálta, de mára gazdálkodássá, hobbivá alakult. Az ember mindig is része volt a természetnek. A mostani időkre azonban ez is változott, mert nemcsak részei vagyunk, hanem alakítjuk is környezetünk, és ennek megfelelően a helyi ökológia is alakul.

A mezőfalvi vadgazdálkodásról, a vadászatról, a vadászat és az ökológia kapcsolatáról beszélgettem Márok Csabával, Mezőfalva polgármesterével, aki nemcsak a falu választott első embere, hanem egy régi vadászcsalád leszármazottja is.

- Mennyire fontos, hogy legyen vadgazdálkodás, vadászat egy adott területen? A hétköznapi ember számára van-e kézzelfogható jelentősége, vagy csak egy úri hóbort?

- A hétköznapi életben úgy tartják, a vadászat egy úri hóbort, ahogy te is fogalmaztál. Nem tudom, hány úrral találkoztál? Én azt gondolom, hogy inkább olyan emberekkel, akik szeretik a természetet, az állatokat. Korántsem arról szól a történet, hogy menjünk, aztán lőjünk mindenre, ami mozog. Ez csak egy része a dolognak, amit láttál. Ha mentél, és figyeltél, akkor láthattál fácánetetőket, ahol ott volt az etetnivaló. Láthattál esetleg sót, ásványi anyag kiegészítést, amit kiteszünk az őzeknek, a nyulaknak. Fontos, hogy hozzáférjenek télen is ezekhez a szükséges tápanyagokhoz.

Szintén fontos, hogy Mezőfalván a közösség a földtulajdonosokból állt össze. Benne is van a nevükben: Mezőfalvi Gazdák Vadász Egyesülete. Egy nagyon jó hangulatú baráti társaságról van szó, akiknek nem probléma, ha ki kell menni etetőt készíteni, vagy éppen ezeket feltölteni.

Az ökológiához itt kapcsolódik a vadászok tevékenysége. Nálunk értékként mondható, van egy „Natura 2000” nevű területünk, ami a Bolondvár és az az alatti Mocsár-patak és környéke. Ez a terület fokozott gondozást igényel. A Mocsár-patakon jelentős apróvadállomány van. Azonban te is láthattad, a „rend a lelke mindennek”, sajnos, a vad szempontjából nem kedvező. Mert azért a vad szereti azokat a részeket, ami egy kicsit gazosabb, ahol el lehet bújni, ahol költeni tud, és így tovább. Ezek a területek a rendbetétel során egyre jobban csökkennek. Nagyon fontos tehát az élőhelyek fejlesztése, megóvása.

Jó pár éve lehetett látni, hogy leégetik a nádasokat. Ez nem jó abban az esetben, ha állandóan így történik, és túlzásokba esünk. Valószínűleg most is le kell égetni, mert olyan sűrű, hogy járhatatlan. Fontos lenne a nád megújítása, így az égetés és az új nád sarjadását követően sokkal lazább átjárhatóbb területeket tudnánk kialakítani. Igaz, ez átmenetileg gondot okoz a vadnak, de sokkal hamar regenerálódik a természet, ha tudatos, tervezett munka folyik.

Mára eljutottunk odáig, hogy megtelepedett egy másik vad is, amit úgy hívnak: VADDISZNÓ! Az eddig a területen élő állatok szimbiózisa nem igazán jó ezzel a fajjal. Lehet, hogy a vadász lelövi a fácánt, de a disznó megeszi a tojást! Tehát elég problémás ez, hogy akkor most melyik javára döntsünk?

Én úgy gondolom, nálunk elég szépen elvannak egymással. Még nem „engedtük” el annyira a vaddisznót. Érezzük a feljövetelét, és érezzük a fácánállomány csökkenését, de azért itt nem szabad elfelejteni a tavalyi nagy aszályt, a tavalyelőtti nagy vizet sem, ami szintén hatással van a vadállományra.

- Egy faluvezetőnek - jelen esetben Márok Csabának, aki egyben Mezőfalva polgármestere is – nem mindegy, milyen környezetben intézi a falu ügyeit, ahova rokonokat és vendégeket várunk. Az sem közömbös, milyen a falu híre a nagyvilágban, valamint gazdasági vonatkozása is van, hiszen ezeken a területeken emberek élnek, gazdálkodással foglalkoznak. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, hogy a gazdaság is fejlődjön, a vadak élőhelyei is megmaradjanak, a vadászat is működjön, és a természetben kialakult arányok se boruljanak fel? Egy gazda említette, volt olyan földterület, ahol 70 %-ot is elérte a vaddisznó által okozott kár, bár jól lehet, ez azért nem általános.

- Az elején is elmondtam, itt nálunk alapvetően nem a profitról és a gazdag emberekről szól a történet! Ez arról szól, hogy mezőfalvi gazdák összeálltak, és létrehoztak egy vadásztársaságot, amiben ők jól érzik magukat, elvadászgatnak. A vadkár és egyéb problémák kapcsán is sokkal könnyebb. Alapvetően ők a viselői a vadkárnak, tehát ők tudnak leginkább tenni ellene. Sajnos országos mértékben felszaporodott a vaddisznóállomány, ami jelentős károkat okoz, de azért nálunk az ilyen 70 %-os arány nem igazán jellemző. Kis táblában esetleg, de nagy táblában semmi szín alatt.

Mezőfalvi polgármesterként meg azt kell, hogy mondjam, nekem az a legfontosabb, hogy olyan társaság verbuválódott össze, ahol helyi gazdák jól érzik magukat, és nem idegenek élvezik a terület nyújtotta adottságokat. Ők gondozzák a földeken található élőhelyeket, ők oldják meg problémákat, és ők is részesülnek a szép oldalából.

A közösségi életben is találkozhatunk velük, hiszen például a vigasságokon minden évben képviseltetik magukat. Természetesen legyen az bármilyen rendezvény, nyugodtan lehet hozzájuk fordulni, egy kis hússal, pörkölttel mindig tudnak segíteni.

A helyi gazdáknál még az is nagyon fontos volt az egyesület létrehozásánál, hogy egy olyan gazdát választottak elnökül, aki meghatározó mezőgazdászcsalád tagja a faluban. Ő idős Rabi János. Úgy gondolom, ezt nagyon helyesen tették.

- Ide kapcsolódik a következő kérdés: Meghatározó, hogy valaki vadászcsaládban nő fel?

- Engem gyerekként nem nagyon vonzott a vadászat, pedig vadászcsaládban nőttem fel. A munkám során sem kapcsolódtam. Korábban lovakkal foglalkoztam, és két ilyen hobbiszerű tevékenység már túl sok lett volna, így a ló mellett maradtam. Hazakerültünk Mezőfalvára 1997-ben – amikor az új vadászati törvény életbe lépett – akkor kezdtem ezzel foglalatoskodni. Nálunk édesapám nagyon komoly vadász volt, bátyám is vadászik, és azt gondolom, jót kell tanulni otthon. Oda kell figyelni az idősekre. Én olyan vadásztársaságba, baráti társaságba is eljárhattam – volt szerencsém – ahol az idősebbektől nagyon sokat tanultam. Az Ő magatartásuk nagyon fontos a jövő nemzedéke szempontjából is, hogy ne legyen éhes, kapzsi és harácsoló vadász az emberből, hanem egy mértéktartó, természetszerető váljék belőled, aki talán többet foglalkozik a vad etetésével, gondozásával, mint azzal, hogy a saját hasát megtömje.

- Ebből a régi családi vadászatból láthatunk nagyon nemes emlékeket is az iskola épületének lépcsőfeljárójában.

- Azt tartja a mondás, hogy a trófea utóélete minősíti a vadászt. Ha megkérdezel bármilyen idősebb vadászt, az Ő trófeájával mi lett, akkor az egyiknek a padláson van, a másiknak eladták, a harmadiknak emide került, vagy amoda került. Mi a bátyámmal úgy gondoltuk, hogy az édesapámnak az évek hosszú sora alatt összegyűjtött trófeagyűjteménye az talán szolgálhatna nemesebb célt is, mint hogy padláson legyen, és ki tudja milyen sorsú legyen. Mondjuk ki, egy padláson mi értéke van? Semmi!

Jött az ötlet. Beszéltünk az iskolával, mit szólna hozzá a vezetés, ha őket ilyen kezdeményezéssel megkeresnénk? Szerencsére nagyon pozitív hozzáállás volt. Mi ezt természetesen teljesen ingyenesen ajánlottuk fel. A trófeagyűjteményt pedig mi magunk, szakemberek bevonásával raktuk fel, hogy biztonságosan legyen elhelyezve. A gyerekekre semmilyen veszélyt ne jelentsen, és meg lehessen a lépcsőfordulóban tekinteni.

- Az oktatás szempontjából is hasznos lehet a kiállítás, hiszen a maga valóságában láthatják tanulóink, milyen is egy őz vagy vaddisznó.

- Még annyit elmondok, az iskola felújítása előtt édesanyám tantermének bejárata fölött egy vaddisznó kikészített bőre volt sokáig fenn. Aztán az iskola felújításakor lekerült. Tehát volt már ilyen különlegesség az iskolában.

- Hogyan lehet bekerülni egy ilyen társaságba? Valaki úgy érzi, ő is akar tenni a természetért, de azért a jó dolgokból sem akar kimaradni.

- Azért nem ilyen egyszerű történet! Azért nem egyszerű, mert van olyan, hogy túlhasznosítás. Tehát, amikor túlhasznosításról beszélünk egy vadászterület kapcsán, akkor azt jelenti, hogy túl sok vadász jut egy adott területre. Ez nem biztos, hogy az adott vadászterület javára válik, gondot és feszültséget is okozhat. Nálunk nem túl nagy létszámmal indultunk neki. Alapvetően a gazdák alapították, és olyan nagyon ezt bővíteni nem szeretnék. Meg akar maradni ez a társaság, ahogy láttad is, azért nincs kizárva belőle olyan, aki ennek nem tagja. Ha most nekiengednénk egy nagyobb létszámú csoportot, magyarul, elindulna egy tömeges bevándorlás a vadásztársaságba, akkor holnapután ez a társaság elvesztené azt a varázsát, hírét és lehetőségeit, amik most megvannak. Tehát mindenképpen jó az, hogy benn vannak a gazdák. Annak idején, amikor alakult a társaság, az összes gazda meg lett szólítva, és a megszólítottak közül ez a mag maradt.

Természetesen társas vadászatokon más vadászok vendégként ott lehetnek, és örülünk nekik. Senki nem néz ki senkit. Nincs benne korlátozás, csak a tagságban kell egy kicsit visszafogjuk magunkat. Ennek ez az elsődleges oka, hogy megmaradjon a vadállomány.

- Az interjú végén már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mit szoktak kívánni egymásnak a vadászok, amikor elválnak útjaik egy-egy vadászat végén?

- Szart a tarisznyába! Ezzel a kis pajkossággal kívánnak jó szerencsét egymásnak a vadászok.

Zárásul a végén még el kell mondani egy nagyon szép szólás is hozzátartozik a történethez, mely így hangzik: „ A vadászat az vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás!” Tehát ez nálunk nagyon fontos szempontként kell érvényesüljön, hogy nemcsak azzal kell foglakozni, lőjük agyon, lőjük agyon, lőjük agyon, hanem azzal is kell foglalkozni, hogy etessük és itassuk is a vadat. Pontosabban a gazdálkodásról szóljon. A másik fontos dolog, hogy ez a társaság a mezőfalviaké!