Madocsa: Wünsch Nosztalgia Tánctábor hetedszer

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2014. július 20. (vasárnap) 14:35; Publikálva: 2014. július 20. (vasárnap) 13:53; Írta: Horváth László; Találat: 2582

Nemzedékeken át élő örökség a néptánc szeretete, ahol apák, nagyapák és unokák járják az ősöktől ellesett lépéseket.

Hét település közel 150 hagyományőrző táncosa adott randevút egymásnak a hat napon át tartó nyári táborban. Madocsa, Szalkszentmárton, Harta, Adony, Beloiannisz, Mezőfalva, Dunavecse hagyományőrzői a kitűnő hangulatú, remek programokat fergeteges gálával köszönték meg szombat este a frissen felújított madocsai művelődési házban.

Képek a táborról itt! >>>

Hetedik alkalommal találkoztak a Duna-menti táncegyüttesek a nyári, hagyományos Wünsch Nosztalgia Tánctáborban, melynek ezúttal Madocsa adott otthont. A keddtől vasárnapig tartó időszakban olykor 150 főre is megszaporodott a résztvevők száma. Régi és mai aktív táncosok találkozóján az sem volt ritkaság, hogy nagyapa, szülő és unoka együtt ropták az elődöktől ellesett lépéseket. Természetesen a rendezvény célja nem a megszokott fellépések ismétlése volt. A nyári táborok alkalmaival számos vidám és kellemes program nyújt felhőtlen kikapcsolódási lehetőséget. A teljesség igény enélkül ízelítő a hét eseményeiből: a keddi táborfoglalást követően este kvíz night. Szerdán zenés ébresztő, zászlófelvonás, falutúra, habparti. Este táncház. Csütörtökön népi vetélkedő, borkóstoló, csikós bemutató és nóta est a közös sátorban. Pénteken játékos és humoros vetélkedő, vízi pókfoci és tábortűz. Szombaton dunai programok fürdéssel és este gálaelőadás színesítette a táborlakók életét. Bár minden nap éjfél körülire tették a takarodót, ilyenkor azért az alvó idő is egy kicsit háttérbe szorul, hiszen annyi minden megbeszélni való gyűlik össze. A sportpályán felállított sátrakban – az asztalon jóféle itóka és nótázás mellett - sokszor hajnalig világítottak a mécsesek, zseblámpák és alkalmi világítóeszközök. A szombati hagyományos gálafellépés után Dr. Volmanné Reich Mártát a madocsai hagyományőrző együttes vezetőjét kérdeztük kapcsolatról és a táborról:

- A madocsaiak együttesét Földesi János alapította 1946-ban. Laci bácsi 1989-ben tőle vette át a csoportot. A rá következő évben rögtön hozzánk került a Duna-menti hagyományőrző együttesek táborrendezésének lehetősége, így hamar belecsöppentünk ebbe a különleges közösségbe. Az idei alkalommal pedig a hetedik Wünsch nosztalgia tábornak adhattunk otthont. Madocsa polgárai nagyon büszkék arra a kincsre, amit népi kultúránkból évtizedek alatt sikerült megőrizni. A mi feladatunk, hogy erre az értékre vigyázzunk. Két utánpótló csoporttal együtt a kilencvenet is meghaladja a létszámunk, ami biztosíték lehet a jövőbeni folytatásra. Ez a tábor szervesen illeszkedik hagyományápoló munkánkhoz, mivel a nálunk eltöltött idő alatt rengeteg új ismerettel és kapcsolattal lehettünk gazdagabbak. A visszajelzések és a tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy igen jól sikerült a tábor. Az egész csapat sokat tett a sikerért, melyhez a helyi önkormányzat is segítséget nyújtott. Jövőre már mi leszünk vendégek Szalkszentmártonon, ahova ugyanolyan barátsággal és szívesen megyünk, ahogy hozzánk jöttek a többi csoportoktól – fejezte be rövid ismertetőjét Dr. Volmanné Reich Márta.

A tábor fő eseményén a szombati gálán több együttes is fergeteges bemutatkozással köszönte meg a vendéglátást. A zárószámban az adonyi polkában Wünsch László az idős mester is táncra perdült, így érezve át azt a hatalmas szeretetet, melyet sok évvel ezelőtt Ő maga ültetett el a táncosok szívében. Természetesen megkérdeztük hogyan érezte magát?

- Minden évben meghívják Laci bácsit a táncosok. A gálán bemutatott produkciókat szinte tükörnek is nevezhetnénk - egy életút tükrének. Milyen érzés belenézni?

- Ez attól függ, hogy torz-e a tükör, vagy egyenes. Illetve attól is, milyen gyártmány? Lehetséges, hogy a magyar egy kicsit görbe, a svéd pedig egyenesebb. Én az egyenes tükörbe néztem bele. Egyenes háttal próbálom magam továbbra is tartani a táncosaim segítségével és szeretetével. Nagyon örülök, hogy eljöhettem és rendkívül boldoggá tesz, mert ez nekem egy nagy család - fogalmazott a mester.

Írásunk végét egy olyan interjúval zárjuk, melyet Wünsch László egyik legkorábbi tanítványától a mezőfalvi Feke Jutkától kértünk:

- 1972-ben kislányként toborzással kerültem az együtteshez. Annyira beleszerettem, hogy egész családomat is magammal vittem. Fiam és lányom mindketten 14-15 évet töltöttek el a mezőfalvi csapatban. Nekem az életet jelenti a néptánc. Ez egy életforma, életstílus, amit vagy szeret valaki, vagy nem, de ha egyszer megérint, akkor többet nem szabadulsz! A legnagyobb élményem, mikor mi szervezhettük a táncostábort. Ebben az a nagyszerű, mikor te láthatod vendégül azokat, akiknél előtte vendégeskedtél, és most visszaadhatod a megtapasztalt sok szeretetet.

A VII. Wünsch Nosztalgia Táncostábor vasárnap délelőtt zárta kapuit. A rendezvényeken résztvevők most egy éven át őrzik a madocsaiak vendégszeretetét, hogy aztán jövőre Szalkszentmártonon újra benépesedjenek a barátság sátrai.

Horváth László