Ötven évesek lettek!

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2022. július 24. (vasárnap) 12:45; Publikálva: 2022. július 24. (vasárnap) 12:27; Írta: Horváth László; Találat: 1114

Képek a találkozóról itt! >>>

Jubileumi, 50 éves osztálytalálkozójukat tartották szombat délután Mezőfalva egykori diákjai, akik 1972-ben búcsúztak az általános iskolai évektől. Azóta ötévente összejárnak, hogy közösen elevenítsék fel az eltelt, régi, szép időket. Szombaton természetesen az iskola falain belül az osztálytermek meglátogatásával kezdődött a program. Tekintettel a nagy melegre a napló szerinti névsorolvasására már a Kiss Kálmán Művelődési Ház klímás helyiségében került sor. A szépen feldíszített asztaloknál több mint harminc, valamikor egy évfolyamra járt diák foglalt helyet. Az asztalfőn pedig Pintérné Szabó Marika és Gabnai Józsefné Marika fogadta a régi iskolaéveket idéző osztályjelentés. A találkozóról Galambos Virág küldött lapunknak összefoglalót.

A 3b.

- Mikor elkezdtük az ötödiket, három osztályra osztották a két negyediket, mert a ménesmajori és a sismándi gyerekek is akkor kezdtek velünk járni. Alsóban nem jártak be a faluba. Az osztálylétszámok így is magasak voltak. Az A-ban 34-en, a B-ben 33-an,a C-ben 36-an kezdtünk, de nyolcadikban 34-en végeztünk. Sajnos azóta 19-en már nincsenek köztünk. A tanáraink is elmentek. Gabnainé Marika és Pintérné Marika maradtak azok közül, akik tanítottak is bennünket. Ökrös Éva néni is él még, de sajnos az egészségi állapota nem engedte, hogy itt legyen velünk, de tartjuk a kapcsolatot. Annak idején, a mi osztályunkban László Tibi volt, akiért a csajok odavoltak. Mi az ötödiket még a régi épületben kezdtük. Ez különálló épület volt. Mint egy parasztház. Régi hosszú épület, alacsony, kicsi ablakokkal. Hatalmas vaskályhával fűtötték télen. A fiúk időnként zsiványkodtak, mert raktak valamit – faleveleket – a kályhára, s hatalmas füst lett tőle, és ilyenkor az udvaron kellett megtartani az órát. Ebben az épületben egerek is tanyáztak. A fiúk a lányokat ijesztgették velük, de az is előfordult, hogy ének vagy valamelyik másik tanárnő óráján engedték szabadon. A tanárnő és a lányok sikítva az asztalra ugrottak és a padok tetejére, mert féltek az egértől. Volt egy év, mikor kísérletképpen, a B és a C osztályt ketté vették. A lányokat és a fiúkat. Azt hiszem 7.-ben. Amíg a lányok tornáztak, a fiúknak biológia óra volt. Aztán fordítva. Ekkor biológia órán lettünk felvilágosítva is. Lehet, hogy pont emiatt szedtek szét bennünket. De csak egy évig, de lehet, hogy csak egy félév volt. Volt olyan is, ha valakinek születésnapja volt, az kérhette, hogy felelhessen, vagy ha felszólították, mondhatta, ha nem szeretett volna felelni.

Az elhunytak emlékére névre szóló gyertyákat gyújtottak az egykori diáktársak

Egyik ilyen alkalommal jelentkeztem, hogy szeretnék felelni, és a Hepp Erzsi is jelentkezett, hogy ő is. Mire a tanárnő hitetlenkedve megjegyezte, hogy persze mert mindegyikőtöknek ma van a születésnapja? Mondtuk, hogy igen, de nem akarta elhinni. Akkor még a naplókban benne volt minden adatunk, ami fontos volt, meg is nézte rögtön. S tényleg mi egy napon születtünk. Az A osztályfőnöke Csuti János, a B osztályé Galambos Márta, a C- é pedig Bede Márta volt. Sajnos a mi osztályfőnökünk a C osztályé, nem érte meg az első ötéves találkozót, mert beteg lett, s addigra Bede Márta meghalt. 1972-ben végeztünk, minden öt évben megszervezzük az évfolyam találkozót. Most ötven éve, hogy elballagtunk, s így ez volt a tizedik. Tervezzük, hogy ezután sűrűbben fogunk találkozni, mert az idő repül, mi öregszünk, s sajnos fogyatkozik a létszám is. Annak idején sokat voltunk együtt. A régi iskolában a mi osztályunk volt ötödikben az utolsó, mert utána lebontották amikor megépült az új rész, ami most a régebbi szárny. Mikor átkerültünk ott is egymás mellett voltak az osztályaink. Akkor még az alsó szinten nem könyvtár volt, hanem gyakorlati terem. A fiúk szereltek, fúrtak, faragtak, mi lányok pedig varrtunk és főztünk. Amit főztünk, a fiúkkal együtt ettük meg. Volt, hogy palacsintát sütöttünk. Volt gyakorlati kert is, amit a felső tagozatosok műveltek, innen főztünk. Nyárra be volt osztva, ki, mikor megy a kertbe kapálni, locsolni, betakarítani. Az óvodába és a boltba hordtuk a termesztett zöldségeket.

Persze zsiványságokat csináltunk de sosem rossz szándékkal. Mindenki másként élte meg ezeket az időket. Még annyi, hogy minden ősszel mezőgazdasági munkára mentünk, ami kötelező és a tanítás része volt. Paradicsomot szedtünk, szüreteltünk. Itt sem lehetett kihagyni egy kis paradicsomháborút, egymást céloztuk a jó érett paradicsomokkal.