21 | 02 | 2024
Főmenü
Események
February 2024
M T W T F S S
29 30 31 1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 1 2 3

Versennyel emlékeznek a nagyszerű sportemberre, Komóczi Gábor mesteredzőre

Felhasználó értékelés
Nagyon rosszNagyon jó 

Mátyás Gábor archív képei itt! >>>

Dunaújváros birkózó sportjának története 1951-ben kezdődött, amikor javában folyt a Sztálin Vasmű építése. Az ország egész területéről érkeztek munkások, köztük rengeteg fiatal. Eleinte spontán szerveződtek a különböző csapatok labdarúgásban, vagy éppen amilyen sportot kitaláltak a találomra letűzött kapuk körül. Az erős embereknek köszönhetően megjelentek a birkózást kedvelők is. Sokszor munka után napestig gyűrték egymást a régi víztorony tövében. Az élet nagy rendezőmester, így hamar megalakult az építkezés első sportköre és vezetősége. Kinevezték a sportfelelősöket, majd elkezdődött az a folyamat, aminek eredményeképpen kialakult a mai sportélet a városban.

A Sztálin Vasmű Építők 1953-as ifjúsági bajnoka a 78 éves Molnár Ferenc így emlékezik a kezdetekre:

Molnár Ferenc ma rácalmáson él, és 78 éves

 

- Gyerek fejjel csak azt láttuk, jött egy „bácsi” - Őt Baranyai Lászlónak hívták – és elhíresztelte, hogy megalakítaná a birkózó szakosztályt. Laci bácsi Budapestről került sofőrként az építkezésre. Profi birkózóként, 110 kilós izmos testfelépítéssel és jó kommunikációval hamar népszerű lett a fiatalok körében. Sikeresen maga köré gyűjtötte a birkózni vágyókat.

Középen ingben Baranyai László

További archív képek itt! >>>

Én 14 éves voltam, és szerettem volna olyan erős ember lenni, mint Ő! Egy ismerősömtől, Kiss Lajostól érdeklődtem, hova lehetne menni birkózni? - Gyere velem! – mondta. Amikor megérkeztünk, én csak néztem, mert ott szó nem volt birkózásról. Ahol a mai fedett uszoda és a szabadtéri medence van, egy salakos pálya fogadta sportolni vágyókat. Ezt mozdonysalaknak kell elképzelni, mert akkoriban másmilyen salak nem volt. Kézilabdázni, focizni, röplabdázni lehetett. 15-20-an jelentkeztek. A mai világban fedett helyiséget, szőnyeget gondolnak az emberek a birkózáshoz, de abban az időben semmi nem volt. A salakra nem teríttek szőnyeget! A szegénység és a kor körülményei miatt többnyire fociztunk, szaladgáltunk, gimnasztikáztunk. Hogyan lett ebből birkózás? Laci bácsit olyan aura vette körül, hogy mindenki hitt neki. Olyan „emberséges ember” volt. Aztán felépült a húsztantermes Vasvári Pál Általános Iskola. A tornaterem felében egy héten kétszer edzettünk, és még szőnyeg is került, ami ugyan nem a mai kerek fajta, hanem négyszögletes, de nekünk ez óriási dolog volt. A jóság azonban nem tartott sokáig, mert valamilyen oknál fogva innen mennünk kellett. A mai Lidl - korábban Barátság városrészi iskola - helyén egy „széna hossza” raktárépületben cementet tároltak. Az épület egyik sarkát kitakarítottuk, és itt volt az edzésünk. Ilyen mostoha körülmények között indultunk! Később aztán visszamehettünk a Vasváriba. A szegénységünk is akkora volt, hogy az borzalmas! Pártunk és kormányunk kitalálta: Sztálinvárosnak kell egy futballcsapat. Az összes pénz a focira ment, még a mienket is elvették! Versenyre sem nagyon járhattunk. Nagyon mostoha körülmények között éltünk. Ennek ellenére Laci bácsi mégis eljuttatta a csapatot odáig, hogy megtanultak a gyerekek birkózni. Hetenként kétszer 18-22 óráig a bokszolókkal osztottuk meg a termet. Nagyon kedveltük az edzőnket - habár szigorú fegyelmet tartott, és néha meg is pofozta a bandát – mindig igazságos és következetes, szavatartó emberként nevelt bennünket. Sajnos a hatvanas évek kezdetén a katonaság miatt elkerültem a birkózóktól, így Komóczi Gábor érkezésekor már nem voltam jelen.

1975. szeptember: Komóczi Gábor, Kovács László, Király Mihály, Kozma Mihály

1960-ban Baranyai László távozása után Tóth János vette át a szakosztály edzői feladatait. A szakosztályvezető Fadgyas Mihály. A két sportszerető ember felmérte a régi versenyzőgárdát. Mivel az eredmények akkoriban nem alakultak jól, Tóth János régi tanítványait Komóczi Gábort, valamint Balogh Károlyt a városba hívta dolgozni és sportolni. 1961-ben Gurics György is edző lett, akit több versenyző követett. Ide igazolt többek között a budapesti Honvédból Czellér Béla, Balogh György, Kovács Vince, Kiss Gábor, Dúló József, Pécsről pedig Nyers László. Gurics egy éves szakmai munka után magasabb edzői megbízatás miatt távozott. Az újonnan igazolt versenyzőkből erős csapat kovácsolódott össze.

Az eredmények kialakulásában óriási szerepet kapott Komóczi Gábor munkássága. 1954-től Balatonfűzfőn birkózó Komóczi 1961 februárjában került Sztálinvárosba. Kétszer volt a város legjobb sportolója (1961 és 1964). Két évig Gurics György is tréningezte. 1966-ig több nemzetközi versenyen bizonyított, majd az időszak végén választania kellett: vagy elvállalja a szakosztály vezetését, vagy megszüntetik. Szerencsére Komóczi Gábor igent mondott.

Mátyás Gábor a nagybácsi Komóczi Gábor fényképével az irodában

Mátyás Gábor a Dunaferr SE ügyvezető elnöke így emlékezik a nagybácsi Komóczi Gáborra:

Egy energiabombának is nevezhetném, hiszen életerőtől duzzadó embernek ismertem. Születésemkor eldöntötte, hogy belőlem is birkózót fog faragni. 14 éves koromban kerültem a városba, és akkor kezdtem középiskolásként a birkózást. Természetesen korábban a nyaralások alkalmával már volt kapcsolatom a Gábor bácsival. Mindig mesélt a versenyekről.

- Milyen ember volt?

- Amikor kellett, akkor nagyon szigorú, de máskor el tudta ütni viccel, poénnal a dolgokat. Mindig megmondta szemtől-szembe a véleményét. Egyenes embernek ismertem. Sajnos ez sokszor okozott az életében problémát, mert nem mindig nézte, hol, mikor és kivel beszél. Nem mindig mérlegelt, neki el kellett mondania, ami a szívét nyomta. Gyerekként felnéztem rá, és példaképnek tekintettem. Ahova én eljutottam, azt nagy részben neki köszönhetem.

- Milyen üzenete lehet a munkásságának a mai sportolók számára?

- Gábor bácsi vallotta: „Igazán komoly eredményeket csak munkával lehet elérni, és a munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét!” Úgy gondolom, ebben a sportban ez különösen igaz. Aki azt a mennyiségű és minőségű munkát nem végzi el, ami a jó eredményekhez kell, abból soha nem lesz birkózó.

Komóczi Gábor vezetőedzőként négy korosztályban (serdülő, ifjúsági, junior, felnőtt) 78 magyar bajnokságot nyert, 19 európai és világbajnoki érmes birkózót nevelt. Nemzetközi első osztályú bírói minősítést szerzett. 1988-1992-ig a Magyar Birkózó Szövetség edzői bizottságának elnöke. Kétszeres OTSH kitüntetett, a „Fiatalokért Emlékérem” tulajdonosa és Fejér Megye Sportjáért kitüntetett. Áldozatkész, tisztességes munkájáért Dunaújváros „Pro Urbe” díját is megkapta. 2009-ben a csupa szív, erős birkózót legyőzte a gyilkos kór. Távozásával pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

(A cikk elkészüléséhez forrásanyagot Mátyás Gábortól kaptam. Köszönet érte!)

Archív képek itt! >>>

Share