Mezőfalva: Díszpolgári cím, Mezőfalváért Díj és Klics Ferenc Díj

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2016. június 27. (hétfő) 17:55; Publikálva: 2016. június 26. (vasárnap) 15:19; Írta: Horváth László; Találat: 2360

A közösségért dolgoztak

Minden évben a falunapon adják át Mezőfalva legnagyobb elismerésit, amit magánemberek kaphatnak. Az első időkben Díszpolgár cím és Mezőfalváért plakett járt a közösségért évtizedekig dolgozó embereknek. Két éve azonban már a kimagasló sporttevékenységet is megköszönik. A Mezőfalvi Vigasságok idei ünnepségén egy díszpolgári, három Mezőfalváért kitüntetést és egy Klics Ferenc Díjat adtak át. Ráadásként az U19-es csapat a harmadik helyezsért járó bronzérmet is ezen alkalommal vehette át!

Dr. Pozsonyi László Mezőfalva Díszpolgára

Dr. Pozsonyi László szakmai profizmusával, közösségi cselekedeteivel, segítőkészségével, közvetlenségével, humorával, intelligenciájával, tudásával és mosolygós kedvességével 37 éven át volt községünk megbecsült és köztiszteletbenálló, egyben rendkívül eredményes orvosa.

938. február 4-én született Tokod községben. Tokodról Tátra költöztek, ahol az elemi iskolát ugyan elkezdte, de mindössze 3 hétig járt az intézménybe, mert a tanítás abbamaradt a háború miatt. Keresztapja elintézte, hogy vonattal a család egy részével nyugatra mehessen - Linztől nyugatra, Traunfallban telepedtek le. Amikor Európában véget ért a háború, hazajöttek. Az elemi iskolát Tokodon folytatta. Érdeklődő kisgyerek volt. Az általános iskolát kitűnő eredménnyel végezte el. Innen az esztergomi I. István Gimnáziumba került, itt jeles érettségit tett. Ekkor már orvosnak készült és a budapesti egyetemen sikeresen felvételizett. Orvosi tanulmányait 1963-ban fejezte be "cum laude" minősítéssel. Harmadik évfolyamtól már nős ember volt; első házasságából egy fiú - László, és egy lány - Andrea született. Az egyetem elvégzése után Tatabányán kezdett dolgozni a belgyógyászaton, majd onnan ment ki körzeti orvosnak Keréktelekire és Bársonyosra - két kis faluba, de adódott ezekhez 9 puszta is... Keréktelekin laktak, majd onnan jött el válása után Mezőfalvára, ahova pályázat utján került. Második feleségével, Ilonkával már itt házasodtak össze 1967-ben. Ebből a kapcsolatból született Kinga 1973-ban. Mezőfalván 1967. április 1-jétől dolgozott 2005. január 1- jéig, ekkor vonult nyugdíjba. Közben volt mezőgazdasági üzemi - körzeti orvos, ekkor Sismándon rendelt, a mezőfalvi munkavállalók hozzá tartoztak akkor is. Később onnan jött vissza ismét a községbe körzeti-, majd házi orvosnak. Részt vett a község közéletében is, volt tanácstag és később a képviselőtestület tagja is, egészen 2002-ig. Mindkét alkalommal ő volt az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke. Később Ilonkával elváltak és Dr. Maliár Erzsébet, helyi fogorvos lett a felesége, de ez a házassága sem volt sikeres, 10 év után elváltak és visszatért Ilonkához, akivel 2003-ban ismét összeházasodtak. Részt vett a község sportéletében is, kinn volt az edzéseken, a mérkőzéseken, még az idegenbeli találkozókon is, és ellátta a sérülést szenvedő labdarúgókat. Nyugdíjbavonulásakor egészségügyi miniszteri kitüntetésben részesült, valamint a "Mezőfalváért" kitüntetést is kapott előbb Varga Lászlótól, majd később újra - Márok Csabától is. Ilonkával már haláláig, 2015. május 10-ig együtt élt. Azóta egyedül van, belépett a Sárga Rózsa Nyugdíjas Klubba és nagyon jól érzi ott magát. Három gyermeke mellett nyolc unokája és öt dédunokája van, akikre nagyon büszke.

Csanda Béláné Mezőfalváért Díjas

Az egész falu Terusnéniként ismeri. Régi hercegfalvi család szülötte, akinek felmenői is szép példát mutattak a közösségért végzett munkájukban. Ismertségének talán az is oka, hogy sokáig dolgozott orvos írnokként Gál Gyula bácsi, emlékezetes körzeti orvosunk mellett. Munkája során megmutatkozott empatikussága, valamint segítőkészsége. Mint vallását gyakorló ember, sokat tesz a katolikus közösségért. A Rózsafüzér Társulat vezetője, szervezi a régi hagyományoknak megfelelően a közösség életét. Észreveszi, ha valakinek segítségre van szüksége és önzetlenül,m időt, fáradtságot nem kímélve segít. Jó memóriájának kööszönhetően emlékszik mindenre, ami régi, ezáltal sokat segít, ha a múlttal kapcsolatban információra van szükség Mezőfalván. Odaadással gondoskodik évtizedek óta, a temetőnkben lévő két katonasírról, melyeket a rendszerváltás előtt községi szinten nem volt ildomos ápolni. Addig a virágozásról is ő gondoskodott. Egyébként mindenféle más emlékhelyet is ápol, gondoz külön felkérés nélkül. Megemlékezésekről, ünneplésekről sosem maradhat el, aktivitás rendezvényeken is megmutatkozik. Nagyon sok embertársunkat kísér el útjára. A temetéseken szép énekhangjával, aktív részvétellel – felekezeti különbségek nélkül – elősegíti a szertartások ünnepélyessé tételét.

Danyi Andrásné Mezőfalváért Díjas

Margó, ahogy mindenkis ismeri, mindannyiunk által nagyon tisztelt és szeretett tanító néni, falunk szülötte. A tanítóképző elvégzése után néhány évig Dégen a nevelőotthonban dolgozott, majd néhány év után, 1972 -ben került vissza férjével, Danyi Andrással,az általunk szintén nagyra becsült Bandi bácsival együtt, Mezőfal vára tanítani.

Kiemelkedő szakmai munkájának elismeréseként iskolánkban munkaközösség vezető, majd hamarosan járási szakfelügyelő lett. így segítette helyben és a járásban is hosszú éveken keresztül a fiatal pedagógusok szakmai fejlődését. Bírálatai humánusak és előremutatóak voltak, igyekezett a kollégák önbizalmát erősíteni.

Tanítványai a mai napig nagy elismeréssel, szeretettel beszélnek róla, úgy érzik, hogy szerencsések voltak, hogy az Ő tanítványai lehettek. Tapintatosságával, végtelen türelmével, jó humorával, gazdag módszertani eszközeivel elvarázsolta diákjait. Számára nem létezett olyan gyermek, akit ne tudott volna az alapkészségekre megtanítani. Nyugdíjazása előtti években a Pedagógusok Szakszervezetének helyi vezetője volt, melyet szintén nagy odaadással végzett. Gyermekeik is az ő nyomdokaikban járnak. Lányuk matematika-informatika szakos tanárként dolgozik Székesfehérváron, fiúk programozó matematikusként szintén több évig tanított a Dunaújvárosi Főiskolán. Bár 20 éve nyugdíjas, sokan mégis úgy érzik, még most sem késő megköszönni az évtizedes, lelkiismeretes pedagógiai munkáját ezzel a díjjal.

Kissné Lászlóné Katalin Mezőfalváért Díjas

Kissné Kata mezőfalvi születésű, sokoldalú, színes egyéniség, a falu és lakói sorsát mindig is a szívén viselte és viseli ma is. Fontos szerepet vállal a falu közösségi életében, a falu szebbé tételében. A tájház kialakításában is kivette a részét, bútorok felajánlásával és az udvar szépítésével, virágosításával. 12 éve dolgozik a legnehezebb sorsú emberek életkörülményeinek javításáért, és a közösségbe való bevonásukra nagyon sok energiát fordít. Küldött, a mozgássérültek megyei egyesületében. Kitartó munkájának köszönhetően az egyesület jelenleg 96 tagot számlál. 12 éve foglalkozik a mozgáskorlátozottak ügyes-bajos dolgaival. Kitartó, áldozatos munkával olyan embereket mozdít ki a közösségi életbe, akik évek óta nem mozdultak ki otthonukból. Segédeszköz bemutatókat tart, melyek beszerzésében is közreműködik. Evek óta sok munkával készíti az adóbevallásokat az 1%-os felajánlásokért, ezzel pénzt gyűjt kirándulásokra, karácsonyi, húsvéti ünnepségekre. Ezek a szép, megható összejövetelek jelentik sok nehéz sorsú ember számára, a karácsonyt és a húsvéti ünnepeket. Ügy gondolom az ő munkássága példamutató lehet mindannyiunk számára, kívánunk sok erőt, egészséget, hogy még sok nehéz sorsú ember életét tehesse szebbé.

Masinka László Klics Ferenc Díjas

Mezőfalván kezdte a focit végigjárva a ranglétrát 1987-ben 15 évesen került fel az első csapathoz. 1989- ben leigazolt a Dunaferr csapatához egy évig a tartalék csapatban játszott, majd utána a katonaidő alatt a Szondi SE-ben. A leszerelése után 1991-97 között a Dunaferr csapatában futballozott Nb2-ben, 202 mérkőzésen lépett pályára a másod osztályban. Majd egy sajnálatos sérülés miatt a versenysportot be kellett fejeznie. 1998-ban igazolt vissza Mezőfalvára a megye 1-es csapathoz. Itt 2005 nyaráig egy nagyszerű időszak következett, fokozatosan előre lépdelve egészen az NB2 közép mezőnyéig eljutott a csapattal. 2005 nyarán igazolt Sárosdra játékosedzőként.2007-ben egy súlyos sérülés után a játékot itt fejezte be, utána már csak edzősködött.2008-ban Sárszentmiklós volt a következő csapat ahol dolgozott. Mezőfalvára 2011-ben jött vissza edzőként. Tovább képezte magát 2012- ben elvégezte az UEFA B licences edzői tanfolyamot. Véleményem szerint kiváló munkát végez és nagyszerűen összetartja a csapatot.

Ne maradjon el a díjazottak sorában Mezőfalva U19-es csapata sem! Egy hallatlan nagy küzdelemben, kitűnő teljesítménnyel a Megye I. osztály bajnokságában a csodálatos III. helyet érték el!