Baracs: 1956-os hősökre emlékeztek

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2016. október 23. (vasárnap) 13:35; Publikálva: 2016. október 23. (vasárnap) 13:24; Írta: Horváth László; Találat: 1629

Fotók a megemlékezésről itt! >>>

Ma is szükség van a bátrakra, akik itthon mernek maradni és vállalják a nehezebb megélhetést, de tudják, hogy a haza el nem hagyható, a haza nem eladó – hangzott várai Róbert polgármester ünnepi beszédében vasárnap a templomosi temetőben. Nagyon zűrzavaros idők voltak – idézte a múltat a ma is élő szemtanú, Farkas Éva a család és a hozzátartozók részéről. Várai Róbert Baracs polgármestere arról is beszélt, hogy nem mindenki menekül el, bármilyen nehéz is a hazában a sors. Példaként vont párhuzamot a mostani időkkel, az elvándorlással, a gazdasági élet nehézségeivel és a mindig szem előtt tartandó hűséggel.

Balra Farkas István testvére Éva és a család további tagjai ma is példaként emlékeznek Istvánra

Október 23-án, vasárnap 11 órakor a Baracs templomosi temetőben Farkas István sírjának megkoszorúzásával kezdődtek a város melletti község ünnepi programjai. A himnusz közös eléneklése után Barányi Alexandra és Deme László mondott az alkalomhoz illő verset, majd Várai Róbert Baracs polgármestere tartott beszédet az 56-os szabadságharc és forradalom jelentőségéről. Összeállításában kiemelte a haza és a hűség fontosságát. Több helyen párhuzamot vont az akkori elvándorlás, a gazdasági nehézségek, a megélhetés mostani helyzetével. Végül pedig a 21 évesen Székesfehérváron katonai szolgálatot töltő és a harcokban elesett Farkas István hősiességére emlékezett. A templomosi temetőben jelen volt Farkas István testvére, Farkas Éva és a család további képviselői. Az ünnepi pillanatok után a testvér lapunknak elmondta, nagyon zűrzavaros időket éltek. Október 23-án még találkozott testvérével, de az említett káoszos idők miatt csak jóval később értesült haláláról. A családban ma is példaképként említik.

Farkas István 1956-ban kötelező katonai szolgálatot teljesített és így lett részese, egyúttal áldozata a forradalmi eseményeknek. Családja a területek felparcellázásával kapott földet Templomoson. 1956. november 4-én halt meg Székesfehérváron a szovjet csapatok támadását követően. 1935-ben született és 21-évet élt. Nyugodjon békében!

A templomosi főhajtást követően 17 órakor a Faluházban folytatódik a barcsiak 56-os megemlékezése, ahol az általános iskola diákjai adnak ünnepi műsort.