Méltón emlékeztek 1956-ra a településeken

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2019. október 23. (szerda) 16:43; Publikálva: 2019. október 23. (szerda) 16:21; Írta: Horváth László; Találat: 1487

1956 üzenete: „A múltunkat nem eltörölni, hanem tisztelni kell” - Várai Róbert

Mezőfalván rendhagyó műsort állítottak össze az iskolások, melyben a jelen forradalmait is megjelenítették. Baracson a hagyományok szerint a templomosi temetőben tartották a községi megemlékezést. Nagyvenyimen az Önkormányzati Hivatal dísztermében színész és énekes produkciókat láthattunk.

Az ünnepségeken készült fotókat itt nézhetik meg! >>>

(Köszönet a közreműködésért a mezőfalvi iskolának, és Baracson Mosonyi Csanádnak!)

A vidéki megemlékezések sorát Mezőfalva nyitotta, mivel ott már október 22-én megtartották az 1956-os forradalom és szabadságharc 63-éves évfordulójának ünnepét. A Petőfi Sándor Általános Iskola tornatermében a nyolcadikosok műsora nyújtott méltó keretet az 56-os történetek felelevenítéséhez. Különlegességként az idei előadásban nem csak a múltat idézték meg a diákok, hanem a kivetített prezentációban a rendszerváltás előtti idők diáklázadásait, rendszerellenes tüntetéseit is megjelenítették. Mit is mondhat a mostani fiatal korosztálynak a magyar történelem nem oly régen még véres és hősi áldozatokat követelő viharos időszaka? Ahol a szabadság, az önrendelkezés utáni vágy, az idegen elnyomók elleni küzdelem miatt ontottak vért és oltottak életet? Mezőfalván egészen biztosan minden diák átérzi az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének lényegét, hangulatát, hiszen a községi rendezvényként is megtartott eseményen a legmodernebb oktatási eszközöket felhasználva, egy óriás interaktív panel segítségével tették mozgalmassá, színessé előadásukat – méltón 1956-hoz. A nyolcadikosok műsorát összeállította Hajas Erika, Koncz Tímea és Balogh Tímea pedagógusok .

Október 23-án, szerdán a Baracs-Templomos temetőben emlékeztek a baracsiak. Az évek óta kialakult hagyományokat követve ezúttal is a Széchenyi Zsigmond Általános Iskola hetedikes diákjai adták a műsort. Hűen tükrözték a magyar nép évszázados szabadságvágyának hagyományait az 1956-os események fiatal hőseinek önfeláldozó tetteit. A diákok után Várai Róbert beszélt az ünnep és a közeli múlt jelentőségéről. Zárásul a résztvevők megkoszorúzták a fiatalon hősi halált halt Farkas István sírját.

További képek az ünnepségekről itt! >>>

Baracs település hősi halottja, Farkas István nagyon fiatalon, 21 éves korában töltötte sorkatonai szolgálatát a székesfehérvári laktanyában. Az igazság szerint nem tudott az éppen zajló forradalmi eseményekről, azonban mégis ennek következményeként vesztette életét.

Farkas István sírjánál helyezték el az emlékezés koszorúit a résztvevők

A Baracsról besorozott fiatalember őrszolgálatot adott, amikor november negyedikén a szovjet tankok megindultak. Ezek a tankok nem csak Budapesten, hanem mindenhol, ahol laktanya volt, állásokat alakítottak ki, így a székesfehérvári magyar laktanyát is el akarták foglalni, de a magyar katonák nem szerették volna engedni. Az oroszok azonban nem kérdezősködtek sokat, egyszerűen belőttek!
Farkas István is így vesztette életét. Közvetetten volt részese az eseményeknek, de a baracsi emberek mindenképpen az 1956-os forradalomban elesett saját áldozatnak tekintik.

- Van-e üzenete 1956-nak, és mi az, ami a mai társadalom számára szólhat? Tettük fel a kérdést Várai Róbert Baracs polgármesterének az ünnepség előtt.

- Mindegyik ünnepünknek van üzenete, így 1956-nak is. Általában ezek az üzenetek a nemzeti ünnepeinken a magyar nép szabadságvágyát fejezi ki. Ebből adódóan 1956 egy olyan ma is élő mementó, amit frissen kell megélnünk minden esetben. Ezen a napon arra is emlékezünk, hogy nekünk mire fontos odafigyelni. A beszédben majd kiemelést kapott, hogy a „Múltat végképp eltörölni rabszolgahad indulj velünk!” nem teljesen jó üzenet, hiszen a múltat semmiképpen nem szabad eltörölnünk! Ezeket a téveszméket és énekeket kellene újra elővennünk és a kornak megfelelően kezelnünk, mert az eltörlés helyett a múltunkat inkább tisztelnünk kell – mondta kérdésünkre Várai Róbert.

Nagyvenyimen is ünneplőbe öltöztek az emberek október 23-ai események tiszteletére. A községháza dísztermében először Vargáné Kaiser Katalin Nagyvenyim polgármestere mondott ünnepi köszöntőt, melyben kihangsúlyozta, szinte minden beszédben megjelenik az a gondolat, mely az 56-os forradalmat a huszadik század egyik legnagyobb történelmi eseményeként fogalmazza meg. A forradalom kapcsán sokan csak Budapestre és a pesti srácokra gondolnak, de ez az esemény nem csupán a főváros, de a vidéki magyarság forradalma is volt – hallhattuk az ünnepi beszédben. A nagyvenyimi megemlékezést emlékfal koszorúzás és ünnepi műsor zárta. „Ez itt az én hazám” címmel láthattunk csodálatos előadást Ruzicska László színművész a Madách Színház tagja, Szilágyi Éva énekművész és Ujvári Gergely operaénekes a Magyar Állami Operaház társulati tagja tolmácsolásában.

Vargáné Kaiser Katalin Nagyvenyim polgármesterének ünnepi beszéde és a végén saját, személyes élményei következnek a cikk folytatásában:

Tisztelt Vendégeink, Tisztelt Ünneplő Nagyvenyimiek!

Immár harmadik esztendeje annak, hogy Nagyvenyim emlékező polgárai az ünnep napján a Polgármesteri Hivatalban gyűlnek össze emlékezni az 1956-os forradalom eseményeire, tisztelegni és fejet hajtani a Hősök emlékének.

Megtisztelő számomra, hogy az ebből az alkalomból rendezett ünnepségünkön én köszönthetem Önöket az előtt az Emléktábla előtt, amelyet Nagyvenyim Nagyközség Önkormányzata állított fel a Hivatal Dísztermében 2017-ben.

Tisztelt Megjelentek!

Szinte minden ünnepi beszédben megjelenik az a gondolat, mely az 56-os forradalmat a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményeként fogalmazza meg. Ez így is van. A forradalom kapcsán, bár sokan csak Budapestre és a „Pesti srácokra” gondolnak, ez az esemény nem csupán a főváros, de a vidéki magyarság forradalma is volt, s talán közöttünk, itt Nagyvenyimen is élnek még olyanok, akik részesei voltak az eseményeknek. A tisztelgés, az Emléktábla előtti főhajtás szóljon most Hősök emlékének!

1956. a szabadság ünnepe. Az 56-os 12 nap leforgása alatt a diktatúrát egycsapásra váltotta fel a működő többpárti demokrácia. Mégis több, mint három évtizedet kellett várnunk rá, hogy az 1956-ban vérrel és verítékkel kivívott szabadságot 1990-ben visszaszerezzük. A ma élő idősebbek, de a középkorúak is részesei voltak, mi az itt ülők is sokan részesei voltunk annak a felszabadító érzésnek, amikor az árulással behívott szovjet csapatok elhagyták Magyarországot… A rendszerváltáskor, több mint 30 évvel a forradalom után végre ott folytathattuk, ahol 56 októberének végén álltunk, a szabad, független és reményteli jövő kapujában.

56 forradalma éppen ettől volt olyan különleges, minden más eseménytől megkülönböztethető: mert azokban az októberi napokban a jelent hirtelen maga alá temette a jövő, és a mánál fontosabb lett a holnap. 1956 októberében valóban kimozdítottuk a diktatúra egyhelyben ketyegő óráját, kizökkentettük az idő járását az örök jelen állapotából.

De miért is fontos ezt kihangsúlyoznunk?

Mert nincsen következmények nélküli világ.

A diktatúra jelenében a hatalom birtokosai mindent megengedtek maguknak és könnyelműen nem számoltak a következményekkel. Úgy a politikai gyilkosságok, mint a GULAG poklának, az ÁVÓ pincebörtöneinek, a padláslesöpréseknek a következményeivel. De a kommunizmus urai tévedtek. 1956 októberében kizökkent az idő a diktatúra örök jelen állapotából: bebizonyosodott, mert bebizonyítottuk, hogy nincs következmények nélküli világ. A tettekkel el kell számolni.

1956 tehát a felelősség, a rend fogalma.

Aligha van a közelmúlt magyar történelmének olyan darabja, amelyet annyira áthatna a felelősség érzése, tudata, mint 56 eseményeit.

Ma itt vagyunk, ünneplünk. Az ünnep: a múltunk által ránk ruházott felelősség vállalása. Az emlékezés kötelesség. Az örökösök örök felelőssége. Mert a történelem természete ilyen: örökséget hagy, felelősséget rak a késői nemzedékek vállára.

1956. október 23-án, Budapesten csoda történt. Akkor is, ha a reménykedés és felszabadultság 12 napja után a fegyveres erőszak legázolta a forradalmat. Annak szellemét azonban nem tudta megsemmisíteni.

Az 56-os forradalom olyan eseménye volt a 20 századi magyar történelemnek, amelynek hatása távol az ország határaitól, nemzetközi szinten is érzékelhető volt. Ezt jól mutatják más nemzetek nagyjainak erről vallott gondolatai is. A mai ünnepre készülvén sok ilyen akadt a szemem elé.

Néhány ilyen, számomra szép gondolatot fogalmazott meg Albert Camus is 1957-ben:

„A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. … A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben…. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”

Az október 23-ai évfordulók ünneplésével kapcsolatban személyes élményeit is megosztotta Vargáné Kaiser Katalin a hírlapunkkal:

1989. október 23-án, a mai nap másik ünnepi apropóját adó napon én éppen Mezőfalván tanítottam (akkor nyáron volt az esküvőnk...), az Aulában a tv-ben néztük, ahogyan Szűrös Mátyás kikiáltotta a III. Köztársaságot... éreztük, hogy valami megint megindult, várakozással teli és félelemmel vegyes érzés lett úrrá rajtunk... én busszal indultam haza, miután a gyerekeket elengedtem a suliból, az uram pedig kijött elém a buszhoz a 6-os úton át a kereszteződéshez... Hát nem volt egészen biztos, hogy nem lesz a III. Köztársaság velejárója egy új forradalom és egy rendkívüli állapot, egy általános mozgósítás is..