Felhasználó értékelés
- Részletek
-
Szülőkategória: Hírek
-
Kategória: Mezőhír
-
Utoljára módosítva 2020. április 15. (szerda) 20:43
-
Publikálva: 2020. április 15. (szerda) 20:37
-
Írta: Horváth László
-
Találat: 1239
Délután háromkor a gólyafészek is bezár?
A fotós és a tápboltos esete a mezőfalvi madárral... „Nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen tovább!” :-)) Nem könnyű manapság vad madarat fotózni, mert hát ugye a gólya azért nem háziállat. Hiábavaló volt a hangos brekegés, nem akart mutatkozni a mezőfalvi fészeklakó.
Piros karikával jelölve, hol lapul a "bestia"!
Szerda délután három óra előtt néhány perce értem haza a munkából, mikor befordulva a Mátyás király utcába már előre láttam, a Piac téri gólyafészken szépen mutatja magát a madár. Hazaérés, gép a vállra akasztva, nagy iramban kerékpárra pattanás és vissza a fészekhez. Naná, hogy leült a ágas-boglyas fészek aljára! Vártam pár percet, de a gólya csak nem akart felkelni. A boltos éppen akkor zárt. Két fej összedugva, közösen tanakodtunk, miként kelthetnénk fel őkelmét? Vidám ember Ferenc, így jó hangosan elkezdett brekegni, hátha felkeltjük a gólya érdeklődését. Hiába volt azonban a rafináltan megtervezett akció, a piros csőrű így sem akarta megmutatni magát. Pedig Ferenc igazán élethűen és hangosan brekegett! A próbálkozást nem feladva megkerültem néhányszor a fészket tartó oszlopot, azonban még így sem sikerült lencsevégre kapni. Bánatomat a közeli lottózóban sírtam el, ahol az üzlet tulajdonosa nem hogy enyhítette volna elkeseredésemet, de még tromfolt is egy történettel. Némi vigaszt nyújtott azért, hogy ő is lemaradt az esemény rögzítéséről, mikor három madár nagy zajjal és bunyóval nem tudott megegyezni a fészek tulajdoni jogán. Az általunk véghezvitt becserkésző brekegésen pedig jót nevetett.
Nem olyan fából faragták afotóst, hogy egy gólya kifogjon rajta!
Képek még, csakazértis! >>>
Hozzá kell tenni a történethez, azért a fotóst sem faragták gyönge fából. Délután hat óra felé újból kerékpárra pattanva végre sikeresen meglestem a mezőfalvi madarat. Mielőtt bár ki azt gondolná itt a „happy end”, mikor észrevette mesterkedésem, megsértődött és nagy csomó tollat a csőrébe véve mereven oldalt fordult, hogy még véletlen se mutasson jó profilképet! - „No, várj csak!” Majd legközelebb, ha megjön a párod, együtt kaplak el benneteket!
Durcás a lelkem!
