A kitelepítettek emlékére koszorúztak Mezőfalván

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2021. május 26. (szerda) 21:18; Publikálva: 2021. május 26. (szerda) 21:18; Írta: Horváth László; Találat: 582

„Itt hagytak bölcsőt és koporsót“ Rendhagyó ünnepség volt a községteremtő mezőfalvi sváb őseink tiszteletére.

Minden év május 26-án szomorú évfordulóra emlékeznek a mezőfalviak. A község történelmében jelentős szerepet játszó sváb kultúra és indentitás hányattatott sorsa kerül reflektorfénybe a kitelepítettekre emlékezve. Az idei koszorúzási rendezvény előtt Molnárné Troppert Mária a Mezőfalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében nem az évek során megszokott forgatókönyvet követte. Ezúttal nem a kitelepítések történetén volt a hangsúly, hanem a betelepítéseken. Pontosabban a falu alapításkori sváb telepesek meghonosításán, „meggyökereztetésén“. Molnárné Troppert Mária beszédében elmondta, hogy a török hódoltság után a község mai földrajzi területén a zirci apátság egyre több földet birtokolt, melynek megműveléséhez nagy szükség volt a földműveléshez értő paraszti munkaerőre. A betelepülő sváb embereknek földet, adómentességet és egyéb kedvezményeket biztosítottak. Az évtizedek során a szorgos munka eredményeként virágzó gazdaság és gazdag kulturális, társadalmi élet alakult ki Hercegfalván. Különösen a két világháború közötti időszakra volt jellemző az előbbi megállapítás. A fasizmus idején azonban alaposan megváltozott minden. A svábság körében nem annyira a nemzeti szocialista eszmék elsajátítására, mint inkább a nemzeti identitás időközben elszenvedett sérelmére kerestek megoldást. A zirci apátság az erősödő német hatás elkerülésének érdekében például nem engedte a német nyelv tanítását az általános iskolában. Ez is oka lehetett, hogy többen azonosultak a német eszmékkel. A lakosság nagy többsége viszont nem ilyen volt. A háborút követően a kollektív büntetés egy kalap alá vette a bűnösöket és az ártatlanokat. Az utóbbiak voltak többen. Így a mezőfalvi svábok nem kerülhették el a kitelepítéseket. Mezőfalván 1300 embert deportáltak Németország amerikai megszállási területére. A kitelepítések végrehajtásának felidézésében számtalan családi tragédia, szomorú emberi sors is említésre került. Marhavagonok, két napon át várakozó vonat, az új hazában megélt számkivetettség érzése és még sok egyéb történelmi tény lett az ünnepi beszédben megemlítve.

A Mezőfalvi Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében lezajlott eseményen nemcsak a helyi emberek, de más településről, például Dunaföldvárról, Dunaújvárosból, Pusztaszabolcsról, Izsákról is érkeztek mezőfalvi gyökerekkel rendelkezők.

A megemlékezés utolsó mozzanatában a magyar és a német Himnusz eléneklésével zárult a rendezvény.