A Baracs Faluház 30 éves évfordulójára

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2021. augusztus 11. (szerda) 08:31; Publikálva: 2021. augusztus 11. (szerda) 08:20; Írta: Horváth László; Találat: 937

Gondolatok a Faluház történetéről.

Az évfordulóra készült összefoglalót Nikolinné Héring Edit intézményvezetőtől hallhattuk az augusztus 6-án a Faluház előtt 15 órakor megtartott ünnepi rendezvényen.

„Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.” Gróf Széchenyi István idézetével köszöntöm én is sok szeretettel vendégeinket; mindenkit, aki megtisztelt bennünket ma jelenlétével. A sokakban felmerülő kérdésre, hogy miért éppen most tartjuk a Faluház 30 éves évfordulója alkalmából szervezett megemlékezést, a válasz a következő. Úgy érezzük, hogy ezt a Baracs életében meghatározó jelentőségű eseményt mindenképpen fontos közösen megünnepelnünk, és nem szeretnénk, ha ezt - az esetlegesen később ismét kialakuló - pandémia megakadályozná. Szándékunk az volt, hogy ez az ünnepség elindítója is legyen annak a közös gyűjtőmunkának, amelynek eredményeképpen a 2021. december 5-i 30 éves születésnapra egy kiadvány készülne a Faluház történetéről. Ehhez várjuk a falu lakosságának ötleteit, javaslatait, leírt történeteit, tárgyi emlékeit, fényképeit stb.

Hogyan is kezdődött a Faluház születésének története?

Az 1980-as években (hasonlóan a mai időszakhoz) egy város környéki községet az tett vonzóvá az emberek számára, hogy közel a város, tisztább a környezet, a levegő, a közművesítettség hasonló, mint a városban, adott a vezetékes víz, gáz, villany. Ezek miatt a városból egyre gyakrabban költöztek ki az emberek. Baracson akkor azonban mindez még nem volt adott.

Abban az időszakban még tanácsrendszer volt, ahol Makó József tanácselnök és a tanácstagok fejében megszületett a gondolat, hogy Baracsnak szüksége lenne komoly fejlesztésekre, utak portalanítására, a közművek fejlesztésére, víz és szennyvíz csatornahálózatának kiépítésére és egy tornaterem felépítésére is. Első komoly lépésként közösségi összefogás eredménye volt, hogy a lakók társadalmi munkában a belterületi utak portalanítását, salakkal burkolását önerőből, társadalmi munkában végezték, melyhez a Dunai Vasmű biztosította a szükséges anyagokat.

Baracs azonban hiába volt közel a városhoz, csak a bekötőút (a szántóföldet átszelő betonút) megépítését követően élvezhette a városközelség előnyeit. Az út megépülése után nagyléptékben megindult a település fejlődése. Bővíteni kellett az óvodát, az általános iskolát, és szükségessé vált egy tornaterem felépítése is. Elkészültek a tervek öt tanterem és egy tornaterem felépítéséhez melyhez 1984-ben ötmillió forint kellett volna. Anyagi segítséget viszont akkor nem kaptak a megyei tanácstól, mivel a városkörnyéki településeket kellett elsősorban fejleszteni. Végül egymillió forintot mégis kapott a község a tornaterem felépítésére.

Az egykori építőket, társadalmi munkásokat is köszöntöték az évfoduló alkalmával

A Dunaújvárosi Hírlap 1981. júliusában Segítsünk Baracsnak! címmel egy újságcikket jelentetett meg, melyben a lakosság társadalmi munkáját köszönték meg. „A Fejér megyei tanács tizenegy településnek fejezte ki anyagi elismerését a kiváló társadalmi munkáért. A legnagyobb jutalmat, másfél millió forintot Baracs kapta. Tornateremre, igaz nem elég, de Baracs lakosságának községformáló ereje, a termelőszövetkezet támogatása segíthet, és talán megnyerhetők azok a dunaújvárosi üzemek is, amelyek tömegesen foglalkoztattak baracsi illetőségű dolgozókat.” Igaz, hogy a tornateremhez kapták a támogatást, de a falu vezetése úgy döntött, hogy nagyobb objektum épüljön, amelybe szabvány méretű röplabda-és kézilabda pálya, könyvtár, színháztér, és közösségi terek a civil szervezetek számára is helyet kaphassanak. A tervek villámgyors áttervezése következett, a tornateremből Faluház lett. A terveket Rombauer Gábor építész készítette.

A falu vezetése: Makó József polgármester, Juhász Imréné jegyző, Katona Ferencné gazdasági előadó, a Képviselő-testületi tagok mellett a Faluház felépítésének megvalósulását a kezdetektől fogva támogatta és ötletgazdája volt többek között Rácz István TSZ elnök, dr. Pinke Ferenc a Hazafias Népfront helyi elnöke és Fridrich József MSzMP titkár, a Béke TSZ vezetősége és szakágazat vezetői, többek között Debreczeni Józsefné főkönyvelő, Csákvári István és Hegedűs József is. A településünk fejlődése szempontjából létfontosságú volt, hogy a tanácstagok, majd később a testületi tagok is összefogtak, közös döntéseikkel, egybehangzó véleményükkel képviselték Baracs lakóinak érdekeit.

1985-től folyt az építkezés. A baracsi lakosok, a TSZ dolgozói, így például Bór István, Mekler János, Rédl György, a gépműhely dolgozói, és még szovjet katonák is segítettek az alap kiásásában és egyéb munkálatokban is. A környező üzemek önköltségi áron biztosítottak alapanyagokat, eszközöket. Például az Épületelemgyár a beton blokkokat, a Papírgyár az állványzatot. A helyi segítség sem késett a TSZ megvásárolta az acélszerkezetet és tízezer salakblokkot adott az építkezéshez.

1989. március 17-i Dunaújvárosi Hírlapban Baracs dacol címmel megjelent egy írás mely szerint, ha lassan is, de lesz Faluház Baracson. A sok küzdelem, az összefogás és közös munka meghozta az eredményt. Az építkezés végül 1991 végén zárult. A 35 milliós beruházást végül állami támogatásból fejeztette be a polgármesteri hivatal. A 800 négyzetméteres tornaterem birtokba vételével megoldódtak az iskolások tornaterem gondjai is, végre nem kellett már a hideg folyosón tornáznia a gyerekeknek. Az álom megvalósult, a Faluházban könyvtár, színházterem és közösségi terek is kialakításra kerültek.

Kiállításoknak, sport és kulturális rendezvényeknek ad otthont a baracsiak Faluháza

1991. december 5-én ünnepélyes keretek között adták át a Faluházat használatra a község lakóinak sportolási és közművelődési célokra. A Faluház az átadását követően a helyi ÁMK részeként működött, melynek vezetője Meggyes Lászlóné volt, aki igazgatóként, önkormányzati képviselőként, majd polgármesterként is szívén viselte a Faluház kimagasló szakmai színvonalon történő működését. Később Újvári Csilla, Juhász Ferenc, majd Kohutné Tábori Margit vette át az igazgatói feladatokat, vitte tovább a hagyományokat és igyekezett a jó szakmai színvonalat továbbra is fenntartani.

Az ÁMK megszűnése után, 2010. aug. 31-től a Faluház átkerült az önkormányzathoz, majd 2018. január 1-től a Baracsi Népjóléti Intézmény részeként működik. A Faluház első népművelője Gyárfásné Hegedűs Edit volt, aki segítőjével Márhoffer Csillával mozgalmas közösségi életet és mindenki számára szórakoztató rendezvényeket szervezett. Voltak Lovas napok díjugrató versennyel, Játék határok nélkül több falu részvételével, Sörivó Fesztivál szkander versennyel, Falunap ejtőernyős bemutatóval, Nótaestek különböző fellépőkkel Néptáncfesztivál, Népdalkörök találkozója, Íjászbemutató, Tini disco stb. A gyerekek számára vidám játszóházakat szerveztek és többféle szakkör is biztosította a kulturált szórakozás lehetőségét. A Faluház fontos színhelye volt a francia és erdélyi testvértelepülési találkozóknak, a Baracsi Néptánc csoport próbáinak, valamint az iskolai sportolók felkészüléseinek, melyek szép eredményei településünk jó hírnevét is öregbítették. Az utánuk következő népművelők, művelődésszervezők voltak: Rátkai Zsuzsanna, Horváth István, Benke Zoltán, Baricza Csilla, Kalló Zoltánné, Pompos Rita, Veszprémi Melinda, Garbacz Angéla és jelenleg Miskolczi Ildikó és Siposs Kornélia. Ők is a fentiek szellemében, a hagyományok tiszteletben tartásával, és a változásoknak megfelelő új programok és szokások kialakításával, lelkiismeretesen tették a dolgukat. A Faluház vezetője és könyvtárának első könyvtárosa Nyuliné Kocsis Éva volt, aki az őt követő könyvtárosokkal, Jordánné Vörös Gyöngyivel, Semmelweis Ilonával és Gárgyán Attilánéval együtt sokat tett az épületben működő könyvtár kialakításáért és a lakosság művelődésének elősegítéséért.

Fiatalokat is bekapcsolnak a faluházi programokba

A Faluház szépítéséért és tisztaságáért Inger Lászlóné Erzsike, Németh Istvánné Terike, utánuk pedig Garbacz Istvánné Nusi és Tóthné Szabó Éva tevékenykedett. Ma a házban egy higiéniai csoport működik, amelynek tagjai nemcsak a Faluház, hanem az összes önkormányzati intézmény és környezete rendezettségéért és tisztaságáért felelősek. Tóthné Éva és Lánszki Istvánné (szükség esetén a többi dolgozó segítségével) a Faluházban sokat tesznek azért, hogy a házban tisztaság és rend legyen.

Munkavállalóink a mai napig igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a falu lakossága örömmel, jókedvűen, tiszta és rendezett környezetben találja meg a kulturált szórakozási és művelődési lehetőségeket a Faluházon belül és kívül egyaránt. Igyekeznek tovább vinni az elődök által ránk hagyományozott örökséget. Népművelőink szervezik a községi ünnepségeket, működtetik a klubokat, szervezik a különböző korosztályok számára szánt műsorokat, előadásokat, gyerekek részére kézműves táborokat, játszóházakat stb. A Faluház ma is helyet biztosít sport egyesületeinknek sportolásra, az óvodai ünnepek, iskolai tanórákra és rendezvényekre, civil szervezetek programjai számára, szükség esetén családi ünnepségek megtartására is. Büszkék vagyunk arra, hogy a FALUHÁZ a baracsiaké!

Ebből az ünnepi alkalomból szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki a Faluház létrejöttét, annak kialakítását, vagy működését bármilyen formában segítette, illetve segíti ma is. Minden segítőnek a nevét nem tudtam most felsorolni, de a készülő kiadványunk összeállításakor törekedni fogunk arra, hogy senki ne maradjon ki. Köszönöm mindazoknak, akik eljöttek velünk ünnepelni és akik nem tudtak ma eljönni, de jó szívvel emlékeznek a Faluház elmúlt 30 éves időszakára. Kívánom, hogy a következő évfordulós ünnepségünkön is együtt, jókedvvel és jó egészségben ünnepelhessünk!"