Hosszú, szép életet kívánunk az időseknek!

Felhasználó értékelés

Részletek: Szülőkategória: Hírek; Kategória: Mezőhír; Utoljára módosítva 2023. október 02. (hétfő) 20:20; Publikálva: 2023. október 02. (hétfő) 20:13; Írta: Horváth László; Találat: 926

Hagyomány Mezőfalván, hogy az idősek világnapján műsorral és nagy tisztelettel köszöntik a falu legidősebb lakóit. Október 2-án, hétfő délután a Kiss Kálmán művelődési Ház nagytermében Márok Csaba Mezőfalva polgármestere köszöntötte elsőként az időseket. Ezután az óvodások, iskolások műsora következett. Végül Csongrádi Kata színész-énekes-író, rendező műsorát láthatták a megjelentek.

Fotók a rendezvényről itt! >>>

Márok Csaba polgármester az alábbi beszéddel fordult a hallgatóság felé:

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit az idősek világnapja alkalmából rendezett ünnepségünkön. Külön köszöntöm falunk legidősebb lakóit, akik ma eljöttek és azokat is, akik valamiért ki kell hagyniuk ezt a mai műsort, megemlékezést.

A falunak vannak állandó nagy programjai, melyekre mindig nagy izgalommal készülünk. Ilyen a mai jeles nap is, az idősek világnapja. Azonban arra, aki fontos számunkra, nem csak ezen a napon, hanem az év minden napján figyelnünk kell.

Községünkben két nyugdíjas klub is működik, s elmondhatjuk, hogy a közösségi munkából vastagon kiveszik a részüket. Aktívak, segítőkészek, kreatívak, jelenlétükkel, műsoraikkal színesítik a programokat.

Szeptember 1-én elkezdődött az iskola és az óvoda. Igen szép számmal találkozom olyan nagyszülőkkel, akik a kis unokájukat kísérik reggelente vagy délután mennek érte, illetve várják otthon őket finom ebéddel, sőt még tanulnak is velük. Nekem is jutott már olyan csodálatos feladat, hogy én mehettem az oviba a kis unokámért a Mamival. Óriási élmény, ahogy fogad, ahogy örül nekünk, repül felénk. Fontos dolog ez, hiszen a gyermek életében a szülőkhöz való kötődés után a második legfontosabb érzelmi kötelék a nagyszülőkkel való kapcsolat. Egy biztonságos bázis, amire bármikor számíthat. Néha, mi Papik, Mamik olyanok vagyunk, mint egy cinkostárs, akiben a kisunokánk szövetségesre lel. Értékes perceket, tartalmas időt töltünk el együtt, melyhez nem mindig szükségesek színes programok, kirándulás szervezése, hanem elég egy társasjáték, homokozás, focizás egy egyszerű hétköznapi fűnyírás, barkácsolás vagy süti sütése is. Hálás vagyok azért, hogy megélhetem nagypapiként én is ezeket a csodálatos perceket. Papi gyere állj ide, és most versenyezzünk!: „Elkészülni, vigyázz, kész, tűz rajt! - hangzanak egymás után a vezényszavak, mi pedig készségesen állunk a rajthoz egy rövid versenyfutás erejéig.

Emlékszem amikor régebben egy szaktanácsadóval beszélgettük arról, hogy hova kellene idősek otthonát építeni, akkor az elsődleges szempont volt, hogy mindenképpen gyerekek közelségébe mert kell a vitalitás. Ezt szerintem már sokan meg tudjuk erősíteni, mivel az ő közelségükben minden bajunk elmúlik.

A nagyszülőnek nagy szerepe van a családi szokások, hagyományok átadásában is. A humoros, vidám élettörténeteket mi is szívesen hallgattuk anno, s ezek a közös élmények is a kötődést erősítették.

Ebben a mostani hajtós világunkban a legnagyobb probléma az, hogy az értékrendek jelentősen megváltoztak. A fiataloknak az idősektől az alapvető dolgokat biztosan meg kell tanulni. Emlékszem arra, amikor az iskolából rossz jegyet vittünk haza, nem azt kérdezték tőlünk, hogy mit csinált rosszul a tanító néni, hanem egy leszidást vagy rosszabb esetben egy fülest is kaptunk.

Megtanultuk azt is, hogy az időseket tiszteljük. Előre engedtük őket az ajtónál, átadtuk az ülőhelyet, ha nekik már nem jutott, előre köszöntünk nekik.

El kell ismernünk azt, hogy amit elértünk az életben, azt szüléinknek, nagyszüleinknek is köszönhetjük. Sokat segítettek azzal, hogy átadták értékrendjüket, tapasztalataikat, megosztották velünk véleményeiket, bölcsességüket.

Én azt kívánom minden idősnek ezen a napon, hogy tartsa meg őket erőben egészségben, hogy még sokáig tanulhassunk tőlük.