Felhasználó értékelés
- Részletek
-
Szülőkategória: Hírek
-
Kategória: Mezőhír
-
Utoljára módosítva 2013. november 18. (hétfő) 21:44
-
Publikálva: 2013. november 17. (vasárnap) 21:18
-
Írta: Horváth László
-
Találat: 2395
A 86. évében elhunyt Keszthelyi Miklóst utolsó útján Mezőfalváról, Nagyvenyimről, Baracsról, Adonyból, és más Dunaújváros környéki településekről érkezett katolikus hívők és tisztelői is elkísérték. Keszthelyi Miklós földi maradványait 2013. november 12-én, kedden délután a zirci apátsági templomban tartott koncelebrációs gyászmise után a zirci felső temető ciszterci sírkertjében helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartás részleteiről Mezőfalva plébánosától Kristofory Valter atyától kaptunk információt:
- Keszthelyi Miklós októberben még korához képest jó egészségnek örvendett. Rendtársával a szülei sírját is felkereste Pécsen. Még egy ilyen hosszú utazásra is vállalkozott. November 3-án rosszul lett, és a veszprémi kórházba szállították. Hétfőn reggel 7 órakor, amikor a környék templomában megszólaltak a harangok, felsóhajtott az atya és elaludt.
A gyászszertartáson, amit a zirci apát úr végzett, beszédében ezt külön megemlítette: Az Úristen magához szólította szolgáját, Vazul testvért. Az egyik kezével magához ölelte, és bevezette az örök életbe. A másik kezével pedig megkongatta a harangot, hogy az emberek hallják: ez az út most elindult, amivel a mennyei örök életbe jut! Ez a harang azoknak szól, akik még itt vannak, és jelezte, hogy ez egy változás.
A temetésre november 12-én került sor. Külön meg kell említeni, hogy előtte napon és utána is esett az eső, de ezen a napon száraz idő lett. Még a Nap is kisütött! Mezőfalváról is több autóval indultak el az emberek. Másnapra viszont ismét szomorúvá vált az időjárás.
Úgy érzem, a gondviselés külön odafigyelt, hogy nekünk ne legyen semmi bajunk az út során és az idő is jó legyen - folytatta elbeszélését Kristofory Valter atya. Mivel Keszthelyi Miklós 1998 -2008 között Zircen plébánosságot vállalt, ezért a veszprémi érsek Márfi Gyula vezette a gyászszertartás mise részét a zirci apátsági bazilikában. Márfi püspök úr a szentbeszédben megemlítette, hogy szinte együtt kezdték a veszprémi területen a pályafutást. A visszaemlékezésből kiderült, hogy Keszthelyi majdnem minden összejövetelen ott volt. A közösségi kérdésekhez aktívan hozzá tudott szólni. Bátorság jellemezet Vazul atyát, hiszen 1989-90 után, amikor ismét működhettek rendi keretek között a ciszterek, akkor volt tartása a közösségbe visszajönni Zircre, ahol együtt élt a többi zirci kollégával. Ekkor már megengedhető lett volna a korára való tekintettel, hogy visszavonuljon, de Ő még egy komoly feladatot is elvállalt. A zirci plébánia vezetője lett!
A búcsúzás képeit Kristofory Valter atya készítette!
További képek itt! >>>
A szentmise után szerzetesek, világi lelkipásztorok, katolikus hívők és az atyát tisztelő emberek kísérték utolsó útjára Keszthelyi Miklóst, akit a zirci felső temetőben, a ciszterek számára külön fenntartott parcellában helyeztek örök nyugalomra. A sírnál Dékány Árpád Sixtus apát mondott búcsúbeszédet. Itt is külön megemlítésre érdemes: az a rész, ahol a ciszterek vannak, egy nagykapuval kezdődik, és amikor vittük az atya földi maradványait, a lemenő nap sugarai pont a kapun keresztül világítottak. Mi ebben a fényben haladtunk át a kapun. Szimbólumrendszerünkben ez olyan érzetet keltett az emberekben, hogy megyünk a Nap, az örök fény felé, az örök élet felé.
Miklós atya most is figyelt az őt búcsúztató emberekre. A temetés végén a zirci apát úr még azt is elmondta: Keszthelyi Miklós arcán mindig mosoly ült, amikor valaki odament hozzá!
