TÉMA: NAPI IGE, ISTEN TÖRVÉNYEIT KÖVETŐKNEK

2015. augusztus 29. szombat

Eljött világosságod 2.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1)

„Kelj fel, világosodjál!”
Olyan hatása van ezeknek a szavaknak, mintha valakit mély álomból akarnának felrázni.
Szükségünk is van erre az erőteljes ébresztésre, mert annak ellenére, hogy az Úr Jézus Krisztus megjelent, és ma is be szeretné ragyogni az életünket, mi továbbra is a sötétséget választjuk.
Alig látszik meg rajtunk valami a Krisztus világosságból, sokszor pedig olyanok vagyunk, mint a bekormozott üveg, amelyen át nyugodtan lehet akár a napba nézni is.
Sok minden bekormozza, befeketíti életünk üvegét: nem figyelünk igazán Isten javunkat munkáló szavára; sokszor félünk és aggodalmaskodunk; nem az Isten országát, hanem a földi javakat keressük; kívánságaink vezetnek bennünket; bizalmatlanság és gyűlölet uralja embertársainkhoz való viszonyunkat; minden emberi elgondolás tetszetősebb számunkra, mint az Isten drága evangéliuma.
Ezért van szükségünk a felrázó, ébresztő szóra.
Sokszor talán kíméletlennek, könyörtelennek és kegyetlennek tűnik, amikor Isten egy-egy próbatételen keresztül ébredésre szeretne bírni minket, de higgyük el, hogy az ébrenlét hasznosabb, mint az alvás, a világosság életadóbb, mint a sötétség, a látás tágabb perspektíva, mint a vakság.
Mindezt kifejezi a felszólítás második szava: „világosodjál”! (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Nincsen nyugtalanabb vendége a háznak, mint a lelkiismeret, ha furdalni kezd.

***
Imádság:

Uram!
Te senkit nem akarsz a sötétségben hagyni.
Ezért küldted Jézust közénk.
Aki benne hisz, aki rá tekint, annak élete a világosságba kerül és mások számára is világítani fog.
Add, hogy fényedből hadd legyen fénnyé az életem.
Ámen

2015. augusztus 30. vasárnap

Eljött világosságod 3.

Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. (Ézs 60,1)

Meg kell látnunk ebben a felszólításban a távlatot: a világosság nem öncélú dolog, hanem a másikért van.
Nem kerülhetjük meg a kérdést: meglátszik-e rajtunk, hogy világosságban élhetünk?
Egy asszony mesélte el lelkészének, hogy abban az udvarban, ahol lakik, a napsugarak közvetlenül sohasem sütnek be a szobájába.
Az udvar szemközti, napos oldalán lakó szomszédnője szokta beállítani olyan szögben a saját ablakát, hogy ily módon az ablaküvegről visszaverődő napfény bejuthasson az ő mindig naptalan lakásába.
Valahogy így kellene visszaverődnie a hívő emberek szavaiból és cselekedeteiből Jézus napsugarának, Isten szeretetének azokhoz, akik az élet-udvar naptalan felén élnek.
Felkelt a nap!
Szívleljük meg az ige üzenetét: keljünk fel, eszméljünk, ébredjünk és életünk sugározza tovább a világ Világosságát, az Úr Jézus Krisztust, akire kivétel nélkül mindenkinek szüksége van! (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Ismerd csak be mindig Őelőtte bűneidet, vidd minden vétkedet Isten elé, így finomodni fog lelkiismereted.

***
Imádság:

Úr Jézus!
Köszönöm, hogy a világ világossága vagy, és aki benned hisz, annak feladata, hogy világítson másoknak is.
Világítani fogok mindaddig, amíg életemben Te vagy az Úr.
Örökké szeretnék világítani.
Ámen

2015. augusztus 31. hétfő

Meghalni a bűnnek, élni az Istennek

Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Róma 6:11)

Amikor megtérünk, egy teljes fordulatot vesz az életünk.
Előtte a bűn rabszolgái voltunk, útban a pokol felé, egy romlott természettel, amely állandóan hamisságot cselekszik.
Amikor megtértünk pedig megszabadulunk a bűn fogságából, a menny felé tartunk, és krisztusi természet részesei leszünk.
Ezt Pál Krisztus halálával és feltámadásával ábrázolja ki.
Nem támadhat fel az, aki nem halt meg előbb.
Ez lelki értelemben is így van, ha Krisztussal akarunk élni, előbb az óemberünknek meg kell halnia.
Az ádámi és a krisztusi természet kizárják egymást, nem működhet együtt a kettő.
Az a hívő, aki meg akarja tartani az (ádámi) életet előbb-utóbb meghasonlik, mint hívő, mert a régi természet képtelen krisztusi módon élni.
Ezért mondja Jézus: "Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt." /Luk.9:24/.

Tehát a hívő élet nem az ádámi természet csinosítása, visszafogása, hanem egy teljesen új természet, egy új élet, melyet a mennyből kapunk az Atyától.
Ha ebben az új életben járunk, akkor valóban meghaltunk a bűnnek, és élünk Istenért, de ha még mindig az óemberben járunk, akkor erre nem vagyunk képesek, még ha szeretnénk is, csak vallásosodni tudunk. (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

A jó lelkiismeret paradicsom, a gonosz lelkiismeret gyehenna. A jó lelkiismeretet pénzen nem lehet megvenni, kölcsön nem lehet kérni. A gonosz lelkiismeretet pedig pénzen is megveszik az emberek, jóllehet az olyan, mint a rövid és keskeny ágy, melyben a fekvőknek soha nyugodalmuk nincsen.

***
Imádság:

Uram!
Hálás szívvel köszönöm, hogy értem is jöttél.
Ismered életemet és engem is megváltottál Krisztusban.
Nincs mit toldozgatni a régi életemen, de újjá teremtettél Jézus által.
Köszönöm az új életemet, s add, hogy mindig rád mutasson!
Ámen

2015. szeptember 1. kedd

Beszámoló

Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a népek között az ő szolgálata által. (Ap. Csel. 21,19)

Pál missziói útjáról visszatérve hűséges volt a testvérekhez, az elöljárókhoz, mert részletesen beszélt nekik arról, milyen nagy dolgokat cselekedett Isten általa.
Tömegek lettek hívőkké a zsidók közül.
Ezt a beszámolót örömmel fogadták a testvérek.
Nálunk is szól az ige, sokan összegyűlnek egy-egy alkalomra, legyen az csendes hét, táborozás fiataloknak, hittant tanulók összejövetele egy egész hétre, nyelvi tábor, egynapos tematikus konferencia, nagyobb méretű fesztivál (Csillagpont, Szélrózsa) … és még sorolhatnám a testet-lelket felüdítő Jézus Krisztus tanításán alapuló szervezett alkalmakat.

Az itt kapott igei tanításról igenis tájékoztatást kell adni a nagyobb testvéri közösségnek, felhasználva a modern kommunikációs eszközöket: rádiót, televíziót, az interneten keresztül a gyülekezeti honlapokat.
Manapság így juthat el mindenkihez a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtétel.
Ezt nem szabad szégyellenünk, kényelemből nem szabad visszatartani, sőt bátran számot kell adnunk, mily sokan tartoznak Isten népéhez.
Ez a bátor kiállás ad aztán erőt a többieknek is, hogy szóljanak hitükről, hogyan erősödtek, nyertek új életet ezeken az Isten által készített áldásos találkozókon. (Horváth Csaba)

***
A nap gondolata:

Keresd az Istennel való találkozást még akkor is, ha ehhez az időt az alvásból kell elvenned. Az Úr sokkal többet erőt tud adni, mint az ágy.

***
Imádság:

Uram!
Köszönöm, hogy Hozzád és népedhez tartozom.
Szeretném ennek áldásait továbbadni mások épülésére.
Ámen.

2015. szeptember 7. hétfő

A Szentlélek jelenti ki az Igét

„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;” (János 5:39)

Volt egy öregember kinek neve Simeon volt /Lukács 2:25-32/.
Nem farizeus, vagy rabbi, csak egy istenfélő, igaz ember.
Ennek a férfinak megígértetett a Szentlélek által, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja a Messiást.
Amikor Mária és József elvitték a csecsemő Jézust a jeruzsálemi templomba Simeon felismerte, hogy Ő az, ez a csecsemő a Messiás. Ezzel ellentétben az írástudók, farizeusok, vallási vezetők, akik ismerték az írásokat, nem ismerték fel Krisztust egész életében, sőt, azon igyekeztek, hogy megöljék Őt.
Hogyan lehetséges ez?
Hiszen az írások, a törvény és a próféták mind igaz bizonyságot tesznek a Messiásról.
Úgy lehetséges, ahogy Jézus mondta a fenti igerészben.
Ezek a rabbik ugyan tudakozzák az írásokat, de nem értik, azt hiszik, tudják, de nem tudják.
Miért?
Erre a János 12:37-40-ben van a válasz: "És noha ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hívének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."
Tehát emberi értelemmel lehetetlen megragadni az Isten dolgait, még az Írást sem lehet teljesen felfogni, csak azoknak, akiknek a Szentlélek kijelenti Isten kegyelméből. (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

A Biblia olyan, mint a visszhang: fal kell hozzá, ami visszaverje, és csak akkor születik meg. (Ravasz László)

***
Imádság:

Uram!
Hálás vagyok Lelkedért, kérlek, vezess általa ma is!
Ámen

2015. szeptember 8. kedd

Szavaink

„Én kiáltó szó vagyok a pusztában.” (Jn 1, 23)

A semmiből előáll egy ember, Keresztelő János.
Nem tanult farizeus volt, sem szónoki képességekkel megáldott ember, mégis tömegek zarándokoltak el hozzá a pusztába és itták minden szavát.
A Szentírásból kitűnik, hogy szűkszavú, kemény ember volt.
A farizeusok kérdéseire is csak tőmondatokban válaszolt, egy-egy szóval.
Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója, ezért a beszédének súlya volt.
Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend.
Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy felfedjék azt.

Napjainkban sajnos a megfontolt beszéd kiveszőfélben van.
A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?”
A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!”

Ne hagyjuk, hogy elragadjon a felszínes világ.
Sokan egymás szavába vágva szajkózzák rendületlenül saját igazságukat, az ellenvéleményt meg sem hallgatva ragozzák a semmit.
Törekedjünk a megfontolt beszédre.
Szeressük a csendet.
Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy meghallgatjuk őket. Istennel szemben se szaporítsuk a szót.
Ezért figyelmeztet Jézus: „Ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.”
Legyünk a világ felé mi is kiáltó szó a pusztában… (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Nem azok részesülnek a kegyelem örök vendégségében, akikről mi feltételezzük.
A mi ítéletünk sokszor éppen a visszájára fordul. (Victor János)

***
Imádság:

Uram!
Tudom, nem a bőbeszédűségemért hallgatsz meg, ha hozzád imádkozom. Azt is tudom, hogy embertársaimmal kapcsolatban sem kell mindig beszélnem.
Olykor bizony a hallgatás fontosabb lehet minden szónál.
Taníts helyesen szólnom és helyesen hallgatnom!
Ámen