TÉMA: NAPI IGE, ISTEN TÖRVÉNYEIT KÖVETŐKNEK

2015. szeptember 9. szerda

Jézus meggyógyítja a vakon születettet

„Felele azért az és monda: Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok.” (János 9,25)

A látók legtöbbje idegenkedve fogadja, ha egy vak emberrel találkozik.
Beszélgetés közben nem tudják hova nézzenek, fura módon hangosabbak és széles mozdulatokkal gesztikulálnak.
Próbálják kerülni a színekre, formákra, vagyis a látottakra utaló kifejezéseket.
Legtöbbször csak áramszünet idején, amikor a sötétben gyertya vagy zseblámpa után tapogatóztunk, döbbenünk rá milyen ajándék számunkra a látás.

A vakság más értelmében a bennünket körülvevő világgal kapcsolatos érzéketlenséget is jelentheti.
Mint bányaló rójuk a köröket, őröljük fel önmagunkat is a hétköznapok malmában.
Nem akarunk megállni, megpihenni, mást csinálni, máshogy élni, másra is figyelni, vagyis változni és változtatni.
Fásultan, leszegett fejjel megyünk el egymás mellett.

Vakság a lelki vakság is.
Halljuk Krisztus tanítását, mégsem értjük.
Krisztus nem a halált, hanem az életet, az örök életet ajándékozta nekünk.
Az evangéliumot értően olvasva láthatjuk meg Krisztus tanításának lényegét, ami nem más, mint a feltétel nélküli szeretet.

A vakon született meggyógyítása kapcsán Jézus rámutat arra, hogy a testi vakság könnyebben gyógyítható, mint a lelki vakság.
A farizeusok nem akarják tudomásul venni a csodát, mert el kellene ismerniük Jézust, mint Megváltót.
A vak szülei teljesen érdektelenek.
A vak kapja a legnagyobb ajándékot.
Testileg megújul, hiszen elárasztja a fény.
Felismeri az őt körülvevő világot, már látja a jót és a rosszat, és új életet kezdhet.
A látásával a feltétel nélküli igaz hit birtokosa is lesz, hiszen ő már nem csak hiszi, hanem tudja, hogy a Megváltót látja. (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Önmagadra szegezd tekintetedet, és mások megítélésétől óvakodjál. Mások megítélésében sokszor tévedünk, de aki önmagát vizsgálja meg, mindig hasznosat cselekszik.

***
Imádság:

Uram!
Segíts látnom, Téged mindenhol észrevennem.
A hit szemével néznem mindenre.
Ámen

2015. szeptember 10. csütörtök

Legyetek olyanok, mint a gyermek

„Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3)

Az első dolog, ami megragad bennünket, ha egy kisgyermek szemébe nézünk az ártatlanság: a csodálatos képtelenség a hazugságra. Ebben a tekintetben a gyermek pontosan ugyanolyan, mint minden más a Természetben.
A rózsa az rózsa, a fecske az fecske, a csillag az csillag, minden egyszerűen az, ami.
Csak a felnőtt ember képes arra, hogy másnak mutassa magát. Érdekes, hogy a felnőttek gyakran azért büntetik a gyerekeket, mert őszintén megmondják, amit éreznek vagy gondolnak, mert igazat mondanak.
Így azután a gyermek megtanul színlelni, hazudni és vége az ártatlan tekintetnek.
Hamarosan csatlakozik azokhoz az emberekhez, akik gyakran mondják magukról: „már azt sem tudom, ki vagyok”.
Valójában olyan régóta rejtegetik mások elől önmaguk igazi énjét, hogy már nem is tudnak önmaguk lenni.

Az egyéniség elvesztéséhez vezet az a belénk sulykolt vágy is, hogy valakik legyünk.
Sikeresek, sikeresebbek, legsikeresebbek.
Ahelyett, hogy derűsen önmagunkat adnánk, inkább idegesen másokhoz hasonlítgatjuk magunkat, versenyzünk sikernek, hírnévnek, kitalált szépségnek nevezett üres dolgokért.
Utánozunk másokat öltözködésben, viselkedésben, cselekedetekben, sőt még a gondolkodásban is.

Vajon Te mennyit őriztél meg gyermekkorod ártatlanságából?
Van-e még valaki, akinek jelenlétében egyszerűen és teljesen önmagad mersz lenni olyan őszintén és ártatlanul, mint egy gyermek?!

Gondolj egyéniségednek arra az isteni szikrájára, amely születésedtől benned van egyedivé, Isten által megjelöltté tett. Isten mindig tökéleteset alkot, miért akarod a művét elrontani. Vállald önmagadat, simulj bele a Mindenható tervébe és jutalmad nem marad el: „Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (Mt 18,4) (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Milyen könnyű másokat kárhoztatni, s milyen hamar abba a kísértésbe juthat az ember, hogy még az igazságos felháborodás is tévútra sodorja. (Fosdick)

***
Imádság:

Gyermeki bizalommal járulok eléd Istenem.
Köszönöm, hogy a tied lehetek, hozzád tartozhatom és ez a tudat meghatározó erővel bír életemre nézve.
Ámen

2015. szeptember 11. péntek

Pál példája

„Kelj fel, és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról, amit ezután fogok neked magamról kijelenteni.” (ApCsel 26,16)

Vajon megismertük és megszerettük volna Pált, ha Saul maradt volna?
A keresztényüldözőből keresztény lett.
Pálnál az, ami a damaszkuszi úton történt nem tudathasadás volt és ezt követően ebből eredő amnéziás állapot, hanem egy gigantikus felismerés, megvilágosodás.
Az addig gyűjtött tudása, élettapasztalata, jóra és igazra való hajlama és nem utolsó sorban Isten kegyelmének befogadása révén megértette, hogy mi zajlik körülötte.
Ő nem tartozott a tanítványok közé, sőt először az üldözők közé állt, mégis ő lett az egyik legnagyobb tanító.
Tehát akármilyen elvetemültnek, reménytelennek is tűnik egy ember, bízzunk Isten kegyelmében.
Pál az élő példa rá, hogy bárkiből lehet Krisztus apostola.

Saját magunkra vetítve pedig, akármilyen tehetetlen és bűnös embernek is tűnök önmagam előtt, bízzak abban, hogy jöhet még komoly fordulat az életemben.
Akarjam ezt a fordulatot, és én magam is minden erőmmel fáradozzak rajta. (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Sokan úgy gondolják, hogy a megtérés arra való, hogy megtisztítsa őket, mint ahogy megtisztítanak egy ruhát, és ha megtértek, nincs más hátra, minthogy ott lógjanak az Úr ruhatárában, amelynek ajtaja szorosan be van zárva, hogy többé por ne érje őket.
Azt a ruhát, amely nincs többé használatban, megrágja a moly. (Becker)

***
Imádság:

Uram!
Bizonyságtevőd vagyok és akarok lenni embertársaim előtt. Munkálkodj bennem naponta!
Ámen

2015. szeptember 12. szombat

„Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. … Akkor ezt mondta Isten: Legyen…!”

A ma embere már ijesztő mértékben képes teremtésre, kreációra, élet és halál urát játszva.
Alapvetően mindezzel a törekvéssel az embert, az életet szolgálva, számos esetben azonban súlyos etikai dilemmákat felvetve.
Mára már nemcsak áltudományos szórakoztató filmek témája például az sem, hogy a genetika tudományának köszönhetően a születendő gyermeknek akár a nemét, szeme színét, képességeit is előre meg tudják határozni, a szülő akaratától függően.
Vagy például míg néhány évtizede a koraszülött gyermekek ellátása szinte lehetetlen feladatot jelentett, ma már egyre kisebb súllyal született gyermekek élhetnek meg jó eséllyel, minden fogyatékosság nélkül teljes életet.
Vagy gondoljunk az eutanázia kérdésére, mely a világ számos országában napirenden van hosszú ideje.
Hol van a határ, ameddig ember dönthet a biológiai élet fenntartásáról, egy vegetatív életforma kényszeréről vagy a békés elköltözés vágyáról.

Másik példa Dolly, a klónozott bárány, kinek világszenzációja óta sok év telt már el, s azóta bizony rengeteget fejlődött a tudomány.
S ha nem is a nyilvánosság előtt, de minden bizonnyal zajlanak az emberi faj „teremtésére”, „másolására” kísérletek.
Biztosak lehetünk benne, hogy nem csak végtagokat tudnak már újrateremteni –szándékosan használom ezt a szót.

Minden példa erősítheti bennünk az érzést: próbál az ember Istent játszani.

De ezekhez a tudományos eredményekhez, sikerekhez mindig kell valami.
Egy sejt, egy alap, egy élő organizmus, amit másolni, klónozni, újrateremteni vagy megmenteni lehet, de e nélkül az alap nélkül béna az ember.
A teremtésben is csak addig képes visszamenni, hogy valamiből keletkezett a világ, de a semmiből életet teremteni ma sem tud!
A világ keletkezését kutató elméletekben mindben van egy pont, ahol a tudósok elnémulnak, ahonnan visszább már nincs elméletük a hogyanra.
S ahol a tudomány s az emberi tudósok elnémulnak, ott szólal meg az Isten LEGYEN szava!

Csak ha Ő szól, lesz a káoszból rend, a sötétségből világosság, a némaságból élet – a te életedben is!
Mert ahol az Ő szava nincs jelen, ott áldatlan állapotok, káosz uralkodik.
De ahol az Úr szava megszólal, ahol Ő kezd el cselekedni, ott a semmiből is új teremtés, új élet, új áldások születnek. Látszólagos sikerek, akár cicoma és kényelem közepette is lehet körülötted káosz, békétlenség áldatlan légköre.
De ahol az Úr szava megszólal, ahol origóként Ő indítja lépteidet, családodat, ott áldásokkal teli élet lehet szegényes körülmények közepette is.
Miként a betlehemi jászol körül is nyoma sem volt semmiféle földi gazdagságnak, mégis a legáldottabb hely volt a világon… /Gyallai Henrietta/

***
A nap gondolata:

Ha Isten azt mondja, hogy: “most!”, ne mondja senki, hogy “holnap!”. (Spurgeon)

***
Imádság:

Uram, kérlek, Lelked erejével óvj meg az áldatlan állapotoktól, melyeknek békétlen légköre távolságokat szülhet a veled és emberekhez való kapcsolataimban.
Hadd kérjem ma is a Te újonnan való teremtésedet, hogy „legyen” szavaddal teremts bennem is képmásodhoz méltó rendet.
Ámen

2015. szeptember 13. vasárnap

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt!
Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása. (Zsid 1,3)

Amikor sötétség vesz körül minket, vágyunk a fény után.
A fényt keressük Isten arcán, Jézus Krisztus arcán, embertársaink arcán, de a saját arcunkon is.

Jézus „Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3).
A Tábor-hegyén Jézus három kiválasztott apostolának megmutatta isteni dicsőségtől ragyogó arcát.
El sem tudjuk képzelni azt a fényözönt, azt a káprázatos világosságot, amely a mennyország fényességét mutatta meg Jézus arcán.
A Megváltó tudta, hogy szüksége lesz a három apostolnak erre az istenélményre akkor, amikor majd szenvedni látják őt.
Azt akarta tudtukra adni, hogy a felsebzett, elnyomorított, megcsúfolt, eltorzult, véresre vert arca ugyanaz az arc, amit az apostolok a Tábor-hegyén láttak.

Ha mindannyian Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, akkor Isten szeretetének fénye a mi arcunkon is felragyoghat. (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

A meghatottság nem ér semmit, ha nem lesz belőle tett. (Spurgeon)

***
Imádság:

Úr Jézus!
Köszönöm megváltott életemet!
Hála, hogy a tied lehetek.
Szeretnélek hűségesen szolgálni téged.
Ma is.
Máskor is.
Ámen

2015. szeptember 14. hétfő

Isten azért adta az árnyat, hogy jobban lássuk a fényt! 2.

„Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása” (Zsid 1,3)

„A játszótéren játszó gyerek újból és újból kiszaladt a padon üldögélő apjához és két kis kezébe fogva apja arcát újra és újra maga felé fordította, hogy csak rá figyeljen, csak őt nézze játék közben.
Csupán akkor nyugodott meg, amikor ez a vágya teljesült, és láthatta a szeretett arcot.”

Egy jól ismert, szeretett ember láttán megtapasztaljuk a jelenlét gyógyító erejét.
Nyugodtak leszünk, mint a gyermek apja arca előtt.
Szétszórt lényünk összeszedetté válik, gondolataink rendeződnek. Érezzük, hogy éppé, teljessé válunk.
Kereső nyugtalanságunk lecsillapul.
Még csukott szemmel is látjuk, érezzük a másik jelenlétét, mint védelmező, otthont adó odahajlást.
Ha a szeretet fénye és sugara megérint bennünket – akár imádságban, akár egy ember közelségében, nagy örömben vagy mély fájdalomban –, akkor a sivár vigasztalanság vigasszá, az értelmetlenség értelemmé, az elhagyatottság otthonná válhat. (Prókai Árpád)

***
A nap gondolata:

Nem helyzetváltozásra, hanem a szív megváltozására van szüksége a bűnösnek. (Spurgeon)

***
Imádság:

Uram!
Megnyugtat, ha arcod velem jön a napi feladatok, küzdelmek, örömök, nyomorúságok közé.
Ámen