TÉMA: Történetek-Történelem

A tenger alatt

A tengerben talált csontok miatt a kutatók már rég sejtették, hogy egy letűnt világ nyugszik a víz alatt.
Döbbenetes felfedezést tettek a St. Andrews-i Egyetem kutatói egy búvárcsapattal karöltve. A tudósok régóta sejtették, hogy az Északi-tenger mélyén rejtőzik valami - erre azokból az emberi csontokból következtettek, amelyek helyi halászok hálóiba akadtak.
Most viszont olyasvalamire bukkantak, ami őket is meglepte: Észak-Skócia, Dánia és a Csatorna-szigetek között a tenger mélyén egy elveszett világ, az úgynevezett brit Atlantisz fekszik.

8500 éves város rejlik a tenger mélyén

A kutatók korábbi spekulációi akkor nyertek bizonyságot, amikor szövetkeztek egy olajtársasággal, és az ő adataikat is felhasználták az elveszett világ kutatása során.

Doggerland, vagy ahogy a sajtó elnevezte, a brit Atlantisz a kutatók szerint egykor Európa szíve lehetett, több tízezer ember élhetett itt, földjét pedig mamutok taposták - mindez időszámításunk kezdete előtt 6500 évvel történt.

A friss adatoknak köszönhetően a kutatók most már képesek arra, hogy megismerjék az elveszett világ növény- és állatvilágát, illetve teljesebb képet kapjanak arról, milyen emberek élhettek az azóta a tenger alá süllyedt, ősi városban.

A felfedezett Atlantiszról egyébként már kiállítást is nyitottak Londonban, ahol az érdeklődők a 15 éve tartó kutatás összes eredményét megismerhetik.

Az őskori fák maradványai, kőeszközök, mamutok fosszilizált maradványai, valamint az olajkutató cégek geofizikai adatai segítettek rekonstruálni az Északi-tenger Atlantiszát.

A kutatások alapján Doggerland egy hegyes-völgyes vidék volt, nagy tavakkal és kiterjedt mocsarakkal. Ahogy emelkedett a tengerszint, végül már csak a hegycsúcsok kandikáltak ki szigetekként a vízből.

A pollenek, magvak alapján a kutatók meghatározták Doggerland növényzetét, valamint eltartóképességét, azaz azt, hogy körülbelül mekkora lakosság élhetett a területen.

A program folytatásaként a kutatók az esetleges temetkezéseket, menhireket - magányos köveket -, valamint mamutok maradványait keresik - írja az MTI.

Cunami pusztította el

A kutatók úgy vélik, Doggerlandet pusztító szökőár temette végleg a víz alá, ám süllyedése nem egyik pillanatról a másikra következett be, hosszabb folyamat eredménye volt.
- Az emberek hajlamosak úgy beszélni a tengerszint emelkedéséről, mintha az valami új jelenség lenne - mondta Richard Bates a St. Andrews-i Egyetemtől a dailymail.co.uk-nek -, pedig ez egyáltalán nem így van. Ez egy körkörös folyamat, ami a Föld története során már rengeteg alkalommal lezajlott.

20 ezer évvel ezelőtt az Északi-tenger területét jég borította. Amikor a jég elolvadt, több sziget is láthatóvá vált, ugyanakkor a tengerszint is megemelkedett. Végül ez a klímaváltozás eredményezte, hogy Doggerland, ami egykor hatalmasabb volt, mint bármelyik ismert európai civilizáció területe, hullámsírba süllyedt, és 8500 éven keresztül senki nem is bukkant rá.

Ölni lehetett a kínai agyaghadsereg fegyvereivel

Igazi és nem másolatok voltak a kínai agyaghadsereg katonáinak fegyverei, amelyekkel akár ölni is lehetett - állítja egy új dokumentumfilm, amelyből az is kiderült, hogy milyen színekben pompáztak az első kínai császár sírját őrző katonák.

A kínai agyagsereget 1974-ben fedezték fel Hsziantól (Xian) 35 kilométerre keletre, a Sárga- és a Vej folyó találkozásánál kutat ásó parasztok. Az első feltárást 1978 és 1984 között mindösszesen hat hónapig végezték, ekkor 1087 agyagszoborra leltek. A második feltárást 1985-ben kezdték meg, egy évig tartott, ám technikai okok miatt beszüntették. A mauzóleumot Kínában később védett nemzeti kulturális örökségnek minősítették és a Világörökség listájára is felkerült.

A jelenlegi becslések szerint a három nagy egységre tagolódó árok- és gödörrendszerben körülbelül 8000 katona, 130 harci szekér 520 lóval, illetve 150 lovas található – többségük még mindig a föld alatt van betemetve. A Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi), Kína első császárának sírját több mint 20 évszázadon át őrző harcosok magassága 1,8 méter körül van, lábszáruk tömör, a törzsük üreges. A fejeket és a karokat később illesztették a testekhez.

A katonák a színpompás lakkborítás, az egyedi arcok, a valódi fegyverek és vértek segítségével lettek élethűek. A fegyvereket nem sokkal az elkészültük után ellopták, a festésük pedig megkopott. Tudósok egy csoportja azonban úgy döntött, reprodukálja az i.e. 200-ban készült nyílhegyeket, s egy korabeli számszeríjjal teszteli azok hatékonyságát. Az eredmény némileg meglepő lett, a nyilak könnyedén áthatoltak a vérteken, bizonyítva a fegyverek halálos pontosságát. "A nyílhegyek kétezer évvel előzték meg korukat" - nyilatkozta Mike Loades történész.

A Channel 4 csatornán a minap sugárzott dokumentumfilmből az is kiderül, hogy a síremlék eredetileg sokkal nagyobb volt, mint azt a kutatók gondolták volna: valamivel több mint 35 négyzetkilométer. Összesen négy, nagyjából 1,5 kilométer hosszú és 5 méter mély árkot tartanak nyilván, de a negyedik árok üres, befejezetlen. A császár halálát (i.e. 210) követő háborúk és a palota megépítése óta eltelt kétezer év alatt végbement pusztulás ellenére az épület alapjai jó állapotban maradtak fenn. Eddig falakat, kapukat, kövezett utakat, cserépdarabokat és téglafal maradványokat találtak a helyszínen 2010 óta ásatásokat végző régészek.

Német kutatók azóta azt is bebizonyították, hogy számos szobor olykor igen élénk színt kapott: rózsaszínben, vörösben, kékben és zöldben pompáztak az életnagyságú alkotások. A szakemberek ugyanis pigment maradványokat találtak a feltárás során a szobrok körül a földben, a film által ismertetett kutatásuk során pedig arra keresték a választ, hogy azokat vajon szintetikus úton állították elő vagy természetes színeket használtak az ókori kínai művészek.

Forrás:MÚLT-KOR

Óriási tengeralattjárót találtak Hawaiinál

Hawaii partjai mellett találták meg azt a japán tengeralattjárót, amelyet az amerikaiak süllyesztettek el a második világháborúban. Az I-400 Sensuikan Toku osztályú hajó a legnagyobb tengeralattjáró volt az atomkorszak előtt.

A mānoai Hawaii Egyetem kutatócsapata évtizedes rejtélyt oldott meg azzal, hogy a búvároknak sikerült megtalálniuk a Japán Császári Haditengerészet hatalmas tengeralattjáróját, az I-400-t.

Az I-400 Sensuikan Toku osztályú tengeralattjáró az 1960-as évek nukleáris tengeralattjárói előtt épült típusok közül a legnagyobbnak számított. Közel 122 méter hosszú, és nagyjából 12 méter magas, 144 főnyi legénységet volt képes szállítani. A japánok 1942-ben még 18-at akartak megépíteni belőle, de az ambiciózus tervből visszavettek, s egy év alatt csak hármat sikerült befejezni.

Az I-400 ötlete a Pearl Harbor-i támadás tervezője, a Japán Császári Haditengerészet összevont flottájának főparancsnoka, Jamamoto Iszoroku fejéből pattant ki. Ezeket a tengeralattjárókat főként arra tervezték, hogy három kisebb bombázórepülőt is elvigyenek a hátukon, amelyek aztán percek alatt a levegőbe is emelkedhettek. Az I-400 másfélszer tudta megkerülni a Földet egyetlen feltöltéssel.

Az amerikai haditengerészet öt I-400-t hatástalanított és fogott el a második világháború vége felé, majd a tengeralattjárókat az amerikai csendes-óceáni flotta Pearl Harbor-i támaszpontján vizsgálták meg. Azonban hogy ne kelljen megosztaniuk a szovjetekkel a tengeralattjáró általuk megismert műszaki titkait, inkább elsüllyesztették őket. Eddig összesen négy I-400-t találtak meg.

Az I-400-t már augusztusban azonosították, de csak a hét elején, a japán és az amerikai kormány illetékeseivel való egyeztetéseket követően jelentették be a felfedezést a Nemzeti Éghajlati Adatközpont (NOAA) szakemberei. A Hawaii Egyetem által kiadott sajtóközlemény szerint a kutatók teljesen váratlanul bukkantak rá a hajóra, mivel nem számítottak rá, hogy ilyen közel lesz majd a partokhoz.

Ecuadorban lehet az utolsó inka uralkodó sírja

Bár elsőre egy Indiana Jones-forgatókönyvnek tűnhet, egy nemzetközi kutatócsapat azt állítja, hogy a Közép-Ecuadorban talált építmény számos dél-amerikai rejtélyre adhat magyarázatot.

A nemzetközi szakértőcsapat Ecuador középső részén, az Amazonas-medence esőerdejének legmélyén egy hatalmas, 80 méter magas és 80 méter széles, két tonnás kövekből épült romot tárt fel, s bár még csak a munka elején járnak, a szakemberek úgy vélik, akár több ehhez hasonló építményt rejthet a dzsungel alig egy négyzetkilométeren belül.

A találgatások máris megindultak arról, hogy mit rejt az egyelőre megközelíthetetlen rom. Egyesek szerint ez lenne Atahualpa mauzóleuma; az utolsó inka uralkodót a spanyol konkvisztádor, Francisco Pizarro harcosai fogták el és fojtották meg – annak ellenére, hogy Atahualpa állítólag egy arannyal és ezüsttel megrakodott termet ajánlott életéért cserébe. A másik elképzelés szerint Llanganati kincsét rejtik a romok, azt a hatalmas mennyiségű arany- és drágakőgyűjteményt, amelyet a császár hívei gyűjtöttek össze uruk kiszabadításához.

Atahualpa (1497-1533)

Atahualpa tetemét állítólag exhumálták, mumifikálták és elrejtették - éppen azon a helyen, ahol a szakemberek felfedezték a romokat, az viszont a legendából sem derül ki, hogy a váltságdíjként összegyűjtött kincset vele együtt, vagy csak mellé temették-e el Atahualpa hívei. A kincs így sokak fantáziáját megmozgatta, de a felkutatására induló expedíciók eleddig mind kudarcot vallottak.

Mások szerint a romok sokkal korábbiak, i.e. 500 körüliek, s egy ismeretlen preinka kultúrához köthetők, amit az eddig feltárt szerszámok előzetes vizsgálatai támasztanak alá. A helyi városi legenda úgy tartja, hogy a terület egykoron egy titokzatos civilizációnak adott otthont, ahol rendkívüli, szokatlanul magas emberek éltek, s amelyre az Óriások Elveszett Városaként utalnak.

Sötétben tapogatóznak

A romokat a Llanganates Nemzeti Parkban fedezték fel, és brit, francia, amerikai és ecuadori régészek vettek részt az expedícióban. A lelőhely alig 30 kilométerre van Baños de Agua Santa városától, de nagyjából nyolc óra alatt lehet megközelíteni a hegyes és mocsaras esőerdőn keresztül. A romok 2550 méter magasan vannak, szinte állandóan esik, s ha még ez sem lenne elég, a felfedezőkre afrikai "gyilkos" méhek leselkednek az úton.

A romok pontos kiterjedését eddig nem mérték fel. Az építmény valójában egy hatalmas fal, amely 60 fokban lejt, s egy nagy kiterjedésű, lapos részhez vezet fel. Itt emberi tevékenységre utaló leleteket találtak, s könnyen elképzelhető, hogy emberáldozás helyszíneként szolgált. Nagy részét mára benőtte a növényzet és sár borítja, így a további vizsgálatok egyelőre váratnak magukra. A közelben szintén sár és növényzet borította, valószínűleg szintén emberi kéz alkotta dombok találhatók.

A kutatók egyelőre sötétben tapogatóznak. Lehet, hogy csak egy egyszerű falról, egy ősi útról vagy egy térről (plaza) van szó, de nem zárható ki, hogy egy nagyobb épület tetejét találták meg, ahogy az sem, hogy egy rendkívül különleges, természetes sziklaformára bukkantak. Utóbbi kevéssé valószínű, lévén hogy a kövek néhol precízen illeszkednek egymáshoz, s mintha élesre csiszolták volna őket. Benoit Duverneuil amerikai-francia régész azt sem zárta ki, hogy a romok a nagy templomépítő nép, az i.e. 600 körül fennálló Panzaleo-kultúrához, esetleg az inkák riválisához, a cañarikhoz köthetők.

Múlt-kor

Ezer nagyvadat ejtett el Hofi

Hofi Géza lakásának falát aranylemezek és vadásztrófeák díszítették, legalább akkora szenvedélye volt a vadászat, mint a színpad. Ma már egy vadásztársaság is viseli a nagy komikus nevét.

Géza bácsi valóban nagy vadász volt, több mint ezer nagyvadat ejtett el, erre pedig borzasztó büszke volt. Nagyon sokszor mesélt ezekről az élményekről, és bár nem volt ott a puskája, a kezével számtalanszor imitálta, hogyan lőtte le a vadat - mesélte Ambrus Péter, akinek az édesanyja Hofi Géza unokatestvére volt. Péter gyermekkorától kezdve sok időt töltött a humorista társaságában.

Rengeteg videofelvételt mutatott a vadászatról, és olyankor ez a hatalmas ember, aki kissé nehezen mozgott, odaugrott a tévéhez, és úgy magyarázott nekem. Olyan szemléletesen és lelkesen mesélt, hogy az embernek kedve lett volna kimenni vele az erdőbe. Egyik kedvenc vadászkalandja az volt, amikor rátört egy vaddisznó, és már nem volt ideje felemelni a szeméhez a puskáját, így derékmagasságból lőtte le a vadat. Amikor nem volt előadása, minden idejét az erdőben töltötte. A hét első felében mindig szabad volt, ilyenkor a barátai, a vadászmesterek meghívták az ország különböző területeire, ez volt számára az igazi kikapcsolódás. Amikor kiment a terepre, a lesre, az szent dolog volt, én sem mehettem vele, így nekem az otthoni beszélgetések maradtak. Ezek alkalmával sokszor került egy kis vadhús, vadkolbász az asztalra.

Sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy Hofi Géza a szocializmus éveiben a politikai vezetőkkel, többek között Kádár Jánossal együtt járt vadászni.

A Kádárral való vadászat csupán annyiban volt igaz, hogy a kormányvacsorákra gyakran meghívták őt, itt megismerkedett Kádár Jánossal is, és ezek alkalmával szövődtek olyan kapcsolatok, hogy Géza bácsi engedélyt kapott az állami vadászterületek használatára. Ez óriási kegy volt, és az elismertség jele. De valójában sosem járt politikusokkal vadászni.

Kiderülhet a rejtélyes Cengek titka

Az ősi Ceng állam titkait őrző több mint 3000 éves sírokat tártak fel Kína Hupej tartományában - jelentették be kínai régészek. A feltételezések szerint a temetőben talált sírokban a Ceng állam három uralkodója feküdhet.

Szujcsou (Suizhou) város Jecsiasan nevű temetőjében 2011 júniusában kezdődtek ásatások, amelyek során 140 sírra és 7 lótetemeket rejtő gödörre bukkantak. Ezekből mintegy kétezer cserép-, bronz-, lakk-, korai porcelán- és jádetárgy került elő - közölte Huang Feng-csun, az ásatások vezetője.

A temetőben talált sírokban a Ceng állam három uralkodója feküdhet. A Ceng állam a Nyugati Csou-dinasztia (i. e. 1046-771) vazallusa volt. Az ásatásoknak a dinasztia hűbéri rendszerének kutatása szempontjából lehet nagy tudományos jelentősége a tudósok szerint. További kutatások a Ceng-uralkodókat övezte rejtélyekre deríthetnek fényt - tette hozzá Li Po-csien, a Pekingi Egyetem régésze.

Amikor 2011-ben felfedezték a Jecsiasan temetőt, a kínai kulturális örökség hivatala az év tíz legfontosabb régészeti lelőhelyének nevezte az ásatást.

A legutóbbi feltárások során itt találták meg a dinasztia első festett bronztárgyát, és felfedeztek egy olyan sírhelyet, amely egy 19 darabból álló üstkészletet és 12 bronzedényt tartalmazott - ez a gazdagság pedig túlmutat a királyi temetkezések szabályain.