TÉMA: Történetek-Történelem

1956–2013: ötvenhatos helyszínek akkor és most

57 év telt el az 1956-os forradalom és szabadságharc óta. Előkaptunk pár korabeli fotót, és lefotóztuk ugyanonnan a rajta látható helyszínt. A képeket nem egymás alá tettük, hanem egymásra. Helyezd az egeret a fotón látható ikonra, nyomd le a bal gombot, és húzd jobbra vagy balra, hogy beindítsd az időutazást. Tizenkét képet fotóztunk újra, a tovább gombra kattintás után nézheted meg a következőt.

Blaha Lujza tér, Rákóczi–Nagykörút sarka, háttérben a József körút. A cirill betűs felirat jelentése: ruszkik, haza!

Nagy Gyula kiváló fényképész volt, aki 1956. október 24-étől hazafias érzelmektől vezérelve fotózta a forradalmi eseményeket és helyszíneket, az utókor szerencséjére pedig közel ezer képe túl is élte az ’56 utáni viharos évtizedeket. Ez a legnagyobb gyűjtemény a történelmi eseményekről, és kisebbfajta csoda, hogy fennmaradt, mivel amatőr filmesek és fotósok ugyan szép számmal dokumentálták a történéseket, de a forradalom bukása után félelemből vagy elővigyázatosságból ezek nagy részét megsemmisítették.
http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/krudy_OLD.jpg.
József körút 47–49., a háttérben a Krúdy Gyula utca sarka.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/margithid_OLD.jpg.
A Margit híd pesti hídfője.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/nyugati_OLD.jpg.
A Nyugati pályaudvar.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/oktogon_OLD.jpg.
Az Oktogon a Nyugati tér felé nézve.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/nador_OLD.jpg.
V. kerület, a Nádor utca és a Steindl utca sarka.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/szistvan_OLD.jpg.
A XIII. kerületi Szent István körút 2-es szám előtt.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/naputca_old.jpg.
József körút 68. és a Nap utca sarka.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/rakoczi-regi.jpg.
Rákóczi út 8.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/abbazia-old.jpg.
Az Abbázia az Oktogonon.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/corvin_old.jpg.
A Corvin mozi.

Nagy Gyulát a forradalomban betöltött szerepe miatt (november másodikától a Nemzetőrség hivatalos fotósává nevezték ki) 1957 júniusában letartóztatták, de mivel nem ellene nyomoztak, hanem a Filmgyár környékén zajló eseményeket akarták felderíteni, pár nap múlva elengedték. A negatívokat évtizedekig rejtegették, mígnem 1989-ben átadták a Kiscelli Múzeumnak. Hetekkel később Nagy Gyula 67 évesen meghalt. A család később átadta a képeket a Fortepan.hu-nak, így tavaly a nagyközönség is megismerhette ezt a páratlan fotógyűjteményt.

http://player.hu/wp-content/gallery/regiuj/ulloi-regi.jpg.
IX. kerület, a Nagykörút és az Üllői út kereszteződése.

Egy időugrás tanulságai

Egymás alá tenni ezeket a képeket, majd jobbra-balra scrollozni rajtuk olyan, mint egy instant időutazás. Az Üllői útról egy szempillantás alatt eltűnik a kiégett tank, a mésszel leöntött szovjet harckocsizók holtteste, még a macskakövek is, de jobbról begurul egy Combino. A Szent István körút 2. szám előtt már nem parkol a vidékről élelmet szállító teherautó. A szerkesztőségünk mellett fekvő Nádor utca és Steindl Imre utca sarkán sem állnak katonák, hogy ávós orvlövészeket lőjenek ki.

Lesznek, akik október 23-án beszédet mondanak az utcán a némán álló tömegeknek, de ez már nem ugyanaz, mint tank tetejéről szólni a József körút 47–49. előtt. Az Oktogonon esténként az Országos Takarékpénztár hirdetése helyett Samsung-logó világít. Az Abbázia kávézó rommá lőtt épületét egy mozdulattal renoválhatjuk. A Corvin mozi tetejét is befedték, de az Emberek fehérben című francia filmet már nem játsszák, helyette az Indiana Jones-összes meg a Vissza a jövőbe-trilógia megy, miközben mi az egeret mozgatva visszamegyünk a múltba, aztán meg vissza a jelenbe, mint egy magyar Marty McFly. És nem fekszik keresztbe villamos a Blahán, a ruszkik meg régen hazamentek.

(A fényképek helyszíneit Tóth István fotózta újra. Szöveg: Izing Róbert)

Forrás:PLAYER:HU

Azonosították Ötzi ma is élő rokonait
2013. október 11. 11:03 MTI

Ötzi, az 5300 éves gleccsermúmia 19 távoli rokonát azonosították ma is élő tiroli férfiak személyében osztrák kutatók. Az Innsbrucki Egyetem igazságügyi orvos szakértői DNS-elemzés segítségével találtak rá a tizenkilenc tiroli lakosra, akik rokonságban állnak Ötzivel, vagyis az Ötz-völgyi-Alpokban gleccserbe fagyva talált, körülbelül 5300 éve meghalt férfival. A tiroli jégember holtteste a világ legrégibb épségben fennmaradt emberi maradványa.



Walther Parson, az Innsbrucki Igazságügyi Orvostani Intézet kutatója elmondta, hogy a 19 tiroli férfi és Ötzi közös őstől származik. Ez az ős a friss adatok szerint legkorábban 10-12 ezer évvel ezelőtt élhetett, és feltehetően a Közel-Keletről vándorolt Európába. A tiroli férfiak azonban mit sem tudnak híres rokonságukról, a kutatók nem tájékoztatták őket.

A vizsgálat eredetileg Tirol lakosságát kívánta kutatni, és véletlenül bukkantak a meglepő összefüggésre. Körülbelül 3700 tiroli férfi véradó DNS-ét elemezték. Megadták születési helyüket és közeli férfi rokonaik származási helyét is.

Parson elmondta: vannak az ember DNS-ének olyan részei, amelyek általában változatlanul öröklődnek, a férfinél ezek az Y-kromoszómában, a nőnél a sejt mitokondrium nevű részében helyezkednek el. Változás csak mutáció útján jöhet létre, attól kezdve ez a mutáció öröklődik tovább. Az azonos mutációkat öröklő emberek csoportját ezért tudják a szakértők az úgynevezett haplocsoportokba összegyűjteni.

A haplocsoportok segítségével ismerheti meg a kutató a modern ember elterjedését és a történelem vándorútjait. A G haplocsoport például ma leginkább a Közel-Keleten fordul elő, Európában igen ritka, kivéve Tirolban. Ötzi is a G, egész pontosan a G-L91 haplocsoportba tartozik. Parson és kutatócsoportja a genetikai elemzések segítségével még 19 olyan tirolit találtak, akik pontosan ehhez az alcsoporthoz tartoznak, tehát közös az ősük Ötzivel, a jégemberrel.

A kutatók feltételezik, hogy a svájci Engedinban és az észak-olaszországi Vinschgauban szintén élhetnek a G haplocsoportba tartozó emberek, ezért már felvették a kapcsolatot svájci és olasz tudósokkal, hogy a kutatást ott folytathassák.

MÚLT-KOR

Coming out a 17. században

A kis Eugen von Savoyen herceg, ahogy mi ismerjük Savoyai Jenő, Párizsban látta meg a napvilágot 1663-ba. Bár olasz származásúak voltak szülei ő már francia főnemesként élhette mindennapjait. Nagy álma az volt, hogy a hadsereg égisze alatt érvényesüljön. Erre úgy tűnt minden esélye meg is volt hazájában, hiszen már édesapja is a francia királyi hadsereg tábornoka volt.

Szép karrier állt előtte a hadseregben, de egy váratlan fordulat közbeszólt. Korának kivételezett celebjeként - roppant merész módon - nyíltan felvállalta másságát. Ez még nem is lett volna gond, de az alacsony termetű és igen vehemens Savoyai Jenő ettől jóval tovább ment. Egyértelmű érdeklődésével rámenősen, szó szerint zaklatta katonatársait. Ez volt az, amit a hadseregben már nem tűrtek el.

Így történt, hogy a fiatal Savoyai Jenőt Franciaországban eltanácsolták a hadseregből, és kicsit ironikus módon javasolták neki, hogy lépjen inkább a papi pályára. Ő ezt nem tartotta olyan jó ötletnek, így egyértelművé vált számára, hogy hazájában már nem fog tudni érvényesülni. Azonban fűtötte a becsvágy és úgy döntött más irányba tereli, cseppet sem szokványos életét.

Sértettsége okán 1683-ban el is hagyta hazáját, a Habsburg Birodalom égisze alatt építette fel fantasztikus karrierjét. Hadi tettei révén, mely a török elleni sikeres harcokban csúcsosodtak ki, óriási vagyonra tett szert. Neki köszönhető, hogy Bécs, Európa jelentős hatalmi központja lett.

Eugen von Savoyen francia főnemesből lett a Habsburgok legfőbb hadvezére, aki a törökkel vívott csaták hőse volt, mesés kincsei pedig korának leggazdagabb emberévé tették. Élete 1736-ban ért véget agyvérzés következtében. Halála után, mivel örököse nem volt, hihetetlenül nagy vagyona az uralkodóra szállt vissza.

Szerette is a pompát, melyet anyagi helyzete lehetővé is tett. Az egyik leghíresebb kastélya a bécsi Belvedere. A másik, szintén káprázatos, 50 hektáron fekvő komplexum a képeken is látható Schloss Hof kastély. Ez volt a kedvenc palotája, amit nyári rezidenciaként használt.

A kastély az alsó ausztriai Schlosshof településen található és 2002-ben felújításon esett át az igen leromlott állapotú épületegyüttes. Mára régi pompájában látható a Bécs közelében lévő barokk palota és parkja, amely remek kirándulási lehetőséget kínál. Előzetes egyeztetéssel magyar idegenvezetőt is lehet igényelni.

Tudta, hogy a ráckevei kastélyt is Savoyai Jenő építette?

Tudta, hogy kitüntette figyelmével XIV. Lajos, a Napkirály is? A korabeli rossz nyelvek szerint több is volt közöttük, mint barátság. Az egyik pletyka szerint szerelmi viszony volt köztük, a másik hír szerint viszont a Napkirály törvénytelen gyermeke volt Savoyai Jenő, ezért is bírta a Napkirály kitüntető figyelmét a fiatal Eugen.

Forrás:Szép zöld.hu

Újra feltárták a neandervölgyiek utolsó otthonának titkait

A neandervölgyi ember legfontosabb lelőhelyének tartott Csatorna-szigetekhez tartozó Jersey szigetén kutató régészek újból felfedezték azokat a geológiai rétegeket, amelyekről úgy vélték, hogy a száz évvel ezelőtti ásatásokon furcsa módon elvesztek - olvasható a Journal of Quaternary Science-ben publikált tanulmányban.

A felfedezés akkor született, amikor a régészcsapat a sziget délkeleti partvidékén lévő La Cotte de St Brelade barlangot vizsgálta át. A Franciaország és Nagy-Britannia között elhelyezkedő sziget azért is fontos lelőhely, mert a munkaterület nagy részén megtalálható az az üledékes réteg, amely az utolsó jégkorszakból származik, s amely megőrizte az elmúlt 250 ezer év éghajlatváltozásait és régészeti viszonyait.

A lelőhely, amely több neandervölgyi kőeszközt őrzött meg, mint a brit területek együttvéve, főként arról híres, hogy itt tárták fel a legrégebbi neandervölgyi leleteket Északnyugat-Európában. A szigeten talált eszközök vizsgálataiból rengeteg információ nyerhető a neandervölgyi viselkedésével kapcsolatban.

Ami a helyszíni üledékek szakmai értékét, régészeti gazdagságát és idejének mélységét illeti, semmi más nem fogható ehhez a Brit-szigeteken. Eddig úgy gondoltuk, hogy a most feltárt rétegeket a korábbi kutatók eltávolították, ám újbóli felfedezése izgalmas lehetőségeket nyitott meg előttünk” – mondta Matt Pope, a Londoni Egyetem régésze.

A kutatócsapat az üledékes rétegeket az ún. optikailag stimulált lumineszcencia vizsgálatával tudta elemezni: ez azt méri, hogy a porszemcséket mennyi ideig érte napsugárzás. Az eredmények azt mutatják, hogy a régészeti réteg 100-47 ezer évvel ezelőtti, ami azt jelenti, hogy az 1910-ben itt feltárt neandervölgyi fogazat fiatalabb, mint azt korábban gondolták a szakemberek, és valószínűleg a faj egyik utolsó egyedéhez tartozhatott a régióban.

„A felfedezés, hogy ez a réteg mégiscsak létezik, egy sor izgalmas lehetőséget nyit meg előttünk, s nem kevés munkát ad, ugyanis a korábban ezen a helyszínen feltárt eszközök ily módon teljesen új megvilágításba kerültek” – magyarázta Martin Bates, a helyszíni terepmunkát vezető szakember. „A régészeti réteg újbóli felfedezése azért is fontos, mert átfogja az elmúlt 120 ezer évet, s magában foglalja azt az időszakot is, amikor eleink megjelentek a kontinensen, a neandervölgyiek pedig kihaltak” – tette hozzá

Forrás:MÚLTKOR:HU

EIFFEL PÁRIZSI TORNYA

A torony mindig is megosztotta a franciákat, sokan szeretik, de sokan kimondottan utálják: becenevei is ezt tükrözik: egyesek Csúfságnak hívják, mások Öreg Hölgynek. Eredetileg az 1889. évi világkiállításra készült, és a tervek szerint a kiállítás után lebontották volna.


A város korabeli művészeti és irodalmi elitje ellenezte a tornyot, amit emiatt 1909-ben majdnem ledöntöttek. Csak azért menekült meg, mert az akkoriban újnak számító távíróhoz szükség volt az antennák elhelyezésére, amire a torony kiváló lehetőséget adott. A fáma szerint egy szélhámos, Victor Lastig, kétszer eladta ócskavasként. Az első világháborúban innen fogták el a rádióadásokat, és fejtették meg a kódolt üzeneteket. A második világháborúban a németek fegyvereket akartak belőle készíteni. Nevét tervezőjéről, Gustave Eiffel mérnökről kapta.

A Francia Köztársaság az 1789. évi forradalom századik évfordulóján valami igazán különlegessel akarta elkápráztatni a világot. Jules Ferry kormánya úgy döntött, egy világkiállítás és egy dicső emlékmű pont megfelel erre a célra, ezért 1878-ban el is kezdték a rendezvény szervezését. Már csak az emlékmű hiányzott. Egy nagyszabású pályázatot írtak ki, melyen Eiffel és két mérnöke, Émile Nouguier és Maurice Koechlin egy fémtorony ötletével indult. Elképzelésüket 1884. június 6-ig formába is öntötték, Stephen Sauvestre építész együttműködésével. A meghökkentő fémtorony olyannyira elnyerte a moratórium tetszését, hogy 1886. május 1-jén Eiffel pályázatát hirdették ki győztesnek, és pár hónap múlva a szerződést is megkötötték, mely szerint Eiffel zsebből megelőlegezte a 8,5 millió arany frankra becsült költségek nyolcvan százalékát. A hatóságok 1890. január 1-jétől számított húsz évre engedték át részére a hasznosítás jogát, amely a határidő leteltével került Párizs városához.

Az építkezés 1887. január 28-án kezdődött el, és két év alatt kellett befejezni. Hatalmas tölcséreket vájtak, majd szárítottak ki a Mars-mezőn, hogy a kőművesek hozzákezdhessenek az oszlopok alapozásához. Sokan attól tartottak, hogy a szerkezet össze fog dőlni, mivel a torony a Szajna partjára, a vizes talajra épült. A vasszerkezet ugyan szilárd beton alapokon nyugszik, ám ezt az alapozást a vízszint alatt kellett elvégezni. Erre egy speciális búvárharangot építettek, ami kiszorította a vizet, így a munkások gond nélkül ki tudták termelni a földet és lehelyezni a beton alapokat, amire aztán a vas tornyot építették fel.
Az ívek – bár kevesen tudják – nem esztétikai, sokkal inkább statikai szempontok alapján készültek. Az ívelt pillérek ugyanis stabilabbá tették az építményt. A torony íveit elemenként külön-külön tervezték, az elkészült darabokat pedig Eiffel öt kilométerrel távolabb lévő gyárából szállították a helyszínre. A kovácsoltvas elemeket szegecseléssel illesztették össze, ezért a gyártás során elkerülhetetlen volt a pontosság. A biztonság kedvéért azonban egy-egy kilencszáz tonna teherbírású hidraulikus szerkezet is került a torony lábaiba, ezekkel lett kiegyensúlyozva az épület. A 1,6 hektár alapterületű, nyolcezerhatszáz tonna súlyú, tizenkétezer darabból összeállított torony magassága háromszázhuszonhat méter, első emelete ötvennégy, második emelete száztizenöt, a harmadik kétszázhetvennégy méter magasban van.

A torony építésének terve már kihirdetésekor heves ellenkezést váltott ki. A párizsi művészek: Charles Gounod, Charles Garnier, Victorien Sardou, Ifj. Alexandre Dumas, François Coppée, Sully Prudhomme, Leconte de Lisle, Guy de Maupassant, Huysmans – fennhangon tiltakoztak az építmény ellen. Hiába. A torony rohamléptekben készült: havonta tizenkét méterrel lett magasabb. Az elképesztő technikai vakmerőség, kiemelkedően gyors végrehajtás (huszonhat hónap) lehetővé tette, hogy két év elteltével, 1889. május 15-én felavathassák.
A nagyközönség nemcsak a kilátástól volt elragadtatva, de Eiffel mesterművétől is. A világkiállítás hat hónapja alatt a torony kétmillió látogatót fogadott; sikere felülmúlt minden elképzelést.

Manapság is az egyik leglátogatottabb építményként tartják számon, évente több mint hatmillió turista látogatja meg. A turistákat négy étterem, nyolc ajándékbolt, illetve saját postahivatal is várja, ahol üdvözlőlapukat egyedi Eiffel-tornyos pecséttel látják el. Az első, második és harmadik szintre felvonó vezet, de a torony csúcsára ezerhétszáztíz lépcsőfok megmászásával lehet feljutni. A liftek mintegy százezer kilométert tesznek meg évente. A zökkenőmentes működésük érdekében a szerkezetet hetente kétszer állati eredetű zsírral kenik át. Az Öreg Hölgynek saját rendőrsége is van, munkájukat száz kamera segíti. Itt helyezték el azokat a műszereket is, melyek előre jelzik a város időjárását.

Az Eiffel-torony több mint százéves, ám ez cseppet sem látszik rajta. Egy egész brigád segít abban, hogy a torony mindig tökéletes legyen. Hét évente átfestik, hogy megakadályozzák a rongálódását. Nem is lennének franciák, ha pont a kedvencükkel ne bánnának különlegesen. Ehhez huszonöt tapasztalt hegymászóra, tizenöt hónapra és hatvan tonna festékre van szükség. A festőknek le kell küzdeniük egy optikai csalódást. Ha egy színnel festenék, az alsó részén a sötétebb háttér előtt világosabbnak, míg a fenti részen a világos égbolt előtt sötétebbnek tűnne. Ezért a tornyot három árnyalattal mázolják. Ahogy haladnak feljebb, egyre világosabb színt használnak, így a torony ránézésre egyszínűnek tűnik.
A torony minden éjszaka csodás fénybe borul, hogy beragyogja a párizsi éjszakát. A torony háromszáz speciálisan erre a célra kifejlesztett égőt hord magán, amelyek napi kétszázhatvan dollár értékű áramot fogyasztanak. Ezek az égők amikor megvilágítják a tornyot, a festékkel kölcsönhatásban aranyra színezik a tornyot.

Ismeretlen várost találtak a bibliai kori romok alatt

A régészek egy eddig ismeretlen, i. e. 14. századi kánaáni város nyomait tárták fel egy másik település romjai alá temetve Izraelben. A szakértők a leletek között egy III. Amenhotep-kori medált és néhány késő bronzkori cserépdarabkát is találtak azon a helyszínen, ahol egykoron a Gezer nevű város feküdt.

„Gezer egykoron tekintélyes központ volt, amely az ázsiai és afrikai kereskedelmi útvonalak mentén feküdt” – mondta Steven Ortiz, az ásatásokat vezető texasi régész. Az ősi város maradványainak megtalálása alapján a kutatók úgy vélik, a települést jóval huzamosabb ideig használhatták, mint azt korábban gondolták.

Az ősi város a bronzkor óta megkülönböztetett figyelmet kapott a kereskedőktől, ugyanis a Via Maris nevű ősi kereskedelmi útvonal mentén feküdt, amely Egyiptomot, Szíriát, Anatóliát és Mezopotámiát kötötte össze. A település sok évszázadon át kánaáni, egyiptomi és asszíriai irányítás alatt állt, majd az i. e. 10. században egy felirat szerint az egyiptomi fáraó nászajándékként Salamon királynak ajándékozta, miután az izraeli uralkodó feleségül vette a leányát. „Folyamatosan változtak a gazdái a történelem során” – mondta Ortiz a LiveSciencenek.

A szkarabeuszt ábrázoló amulett

A régészeti helyszínen már egy évszázada folynak az ásatások, ám a kutatások eddig csupán az i. e. 10-8. századig nyúltak vissza. Mostanra kiderült, hogy Gezernek több ókori alagútja is volt, amit azért építettek, hogy az éltető vizet be tudják hozni a városba egy esetleges ostrom idején. Azonban idén nyáron Ortiz és kollégája, Samuel Wolff, az Izraeli Régészeti Hatóság munkatársa Gezer romjai alatt egy Salamon király koránál évszázadokkal régebbi település nyomaira akadt. A régészeti rétegben talált nyomok, például a Tutanhamon nagyapja, III. Amenhotep idejéből származó medál vagy a filiszteus kerámia egyik darabja az i. e. 14. századra utalnak.

Ebben az időszakban valószínűleg egy régebbi kánaáni város feküdhetett Gezer helyén, amely egyiptomi függés alatt állt. „Az események összhangban vannak azzal, amit a kutatók eddig is sejtettek a helyszínnel kapcsolatban” – mondta Andrew Vaughn amerikai Biblia-kutató, aki nem vett részt a kutatásban. Hozzátette: „abban a korban, ha nem valaki nem uralta Gezert, akkor a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalat sem tudta ellenőrizni.” A római korban azonban a fő kereskedelmi útvonal helyzete megváltozott, s a város vesztett jelentőségéből. Később elfoglalták, majd elpusztították a települést, amely sohasem épült újjá.