TÉMA: Kultúra

JANUÁR 26. PÁL NAPJA

A napot Pálfordulónak vagy Pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg, és Pál apostol lett belőle.
A néphitben időjárás-, termés- és haláljóslás napja.
A szép, derült idő sokfelé azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani.

Bukovinai magyarok szerint: „Ha tiszta idő van, akkor jó szénatermés lesz, ha szél fúj, akkor kevés lesz a széna” (Bosnyák S. 1977: 166).

A legismertebb Pál-napi regula így hangzik:

Ha Pál fordul köddel,
az ember meghal döggel.
A hajdani dögvészekre (pestis, kolera) jóslás emléke él ebben. Állatokra vonatkoztatva is ismert:

Ha Pál fordul köddel,
jószág hullik döggel.
A moldvai magyarok szerint:

Ha Pál fordul fényvel,
az ember meghal éhen.
(Bosnyák S. 1980: 119)
Gyimes-völgyi megállapítás szerint: „A régiek úgy tartották, hogy Pálfordulókor, milyen állatok a fődbe vannak, hogy ott telelnek, akkor akik fejvel befelé vannak. Akkor fordulnak kifelé, hogy jöjjenek a felszín felé” (Bosnyák S. 1982: 106).

A laskóiak összefoglalták a csíziók lényegét egy versben:

Pál fordulása, ha tiszta,
Bőven terem mező, puszta,
Ha szeles, jön hadakozás,
Ha ködös, embernek sírt ás,
Ha pedig esős vagy nedves,
Lesz a kenyér igen kedves.
(Lábadi 1988a: 294–295)

A medvével való jóslás, amely ma általánosan Gyertyaszentelő napjával (febr. 2.) kapcsolatos, a határainkon belül és túl élő magyarságnál is gyakran Pál-naphoz kötődik.
Pál napját a tél fordulójának tartják, és például a Bács megyei Topolyán ezen a napon jósolnak a medvével: ha kisüt a nap és előjön a medve, még negyven napig lesz hideg {7-120.} (Borus 1981: 24). „Pálkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön be” – tartották például Kecelen (Bárth 1984: 884).

Ismeretes e napon a haláljóslás az ún. pálpogácsával.
Minden családtag számára pogácsát készítenek, melybe libatollat tűznek.
A néphit szerint akinek a tolla megperzselődik sütés közben, arra betegség, akié megég, arra halál vár a következő esztendőben.
A tollaspogácsa készítésének más alkalmai is vannak.
A Dél- és Kelet-Dunántúlon és az Alföldön is sokfelé inkább szilveszterkor sütik. A haláljósló tollaspogácsát az Alföldön Pál-napkor készítik, de Luca-napkor ugyancsak ismeretes lucapogácsa néven.

Libával kapcsolatos termékenységvarázslásra is vannak példák: Szeged környékén a lúd fenekét piszkálják meg ezen a napon, hogy szaporán tojjon. A Pál-napi tojásból kelt libát Csépán veszekedősnek, marakodósnak tartják.

Ady Endre:

Közel a temetőhöz

Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő,
S száz lépésre a temető.
Kis temető a falu alján,
Olyan szelid s mégis merész:
Holdas éjen szemembe néz.
Hajnalig bámulunk egymásra
S olykor a lelkem is remeg:
Jaj, a temető közeleg.
Engem is visznek titkos szárnyak
S már azt sem tudom, hogy vagyok,
Hogy élek-e? S a Hold ragyog.
Alszik a falu, én virrasztok,
Nézem, nézem a temetőt:
Itt van az ablakom előtt.
Síró, rettegő félálomban
Ezerszer is megkérdem én:
Én szállok vagy ő jön felém?

Ratkó József:

Tánc
Fábry Zoltánnak

Magyarország temetőföld,
posztumusz humusz.
Történelme soha el nem
évülő priusz.

Bűnjel itt a csillag is, mert
megragyog s lehull.
Kard lángol az éjszakában
attilátlanul.

Bűnjel itt minden – halotti
anyakönyv a rög.
Írva benne jó magyar, vad
tatár és török,

írva benne arcról arcra
minden holtjai;
följegyezve ázsiai,
európai.

Magyarország temetőföld,
toroz és vigad.
Holtjaiból kóstolót küld
szomszédinak.

Duna-környék szétszóratott,
éhes népei,
vagyunk ma is ama székely
György vendégei.

Magyar, oláh, szláv – mindigre
ebhitű pogány,
csűrdöngölőt járunk ma is
Ady homlokán.

Hát múlassunk! – egyiket se
gyűlölöm, hiszen
énérettem él az is, ki
engemet eszen.

Magyarország temető föld
posztumusz humusz.
Történelme soha el nem
évülő priusz.

Életet aki ha itt vet,
húsba vet magot.
Holtból bú elő a kisded,
jövendő halott.

Mégis: hogyha szűlni már egy
ringyó sem akad,
hónom alatt költöm ki a
fiacskáimat.

Cseh Tamás:
Égboltsapkájú

Aki előtt a kaput becsukják,
és azt kiáltják: „rosszkor születtél!”
Megáll a csöndben, és arra vár még,
Hogy tán kiszólnak,
talán csak játék.

Ott álldogál még amíg az este-az ő estéje
Leszáll a földre.
Kisétál csendben kettős fasorba,
végén kilép az üres világba.

Fejébe húzva kerek kék sapka,
simára húzva, körben leszegve.
Az úton nem szed mellé virágot,
holtáig hordja égboltsapkáját.

Tündér szemekkel üres mezőkre,
határ határát ahol elveszti
mindig van onnan tovább hova menni,
ottan többé már nem ismeri senki.

Orbán Ottó:

Egy jó borivó vágáns éneke

(Túlpolitizált éveinkre)

Halálmadár kuvikolja
a fekete lombban:
kórság és ragály lakását
lásd a hatalomban.
Kioltja szemed világát,
összetöri mércéd,
hazugsággal marja sárrá
mondataid ércét.

Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadra vasláncot.

Társad, aki volt eleddig,
sarkon fordul, otthagy.
Mulatozol, mint az élők,
de belül halott vagy.
Hívedül lakájt szegődtetsz,
címeres gazembert,
ki pátenssel lopja össze,
ami karddal nem ment.

Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadba vasláncot.

Kárba vész önáltatásod,
műved féreg rágja;
hiába két súlyos érve,
a bárd és a máglya.
Birodalmak sziklaszirtjét
egy perc porba rontja –
ki a koldus, ki a császár,
nem vallja ki csontja.

Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadba vasláncot.

Legjobb lenni csavargónak,
semmirekellőnek,
aki buzgón oltja lángját
tüzet fogó nőnek.
Megcsapatják, lenyakazzák,
nem kell ahhoz per se,
de túlél száz birodalmat
jó borról írt verse.

Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,
arcodra varázsol ráncot,
nyakadba vasláncot.

Január 28. Csokonai Vitéz Mihály: Újesztendei gondolatok

"Oh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged:
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged."