TÉMA: Kultúra

A keresztény/ keresztyén hagyományainkat is nekünk kell ápolni, megőrizni.
A mai napon emlékezzünk meg Remete Szent Antalról, az alábbiak szerint:


Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
Antal, vagyis Antal apát, másként Remete Szent Antal (†356) beteg embernek, beteg jószágnak hajdanában nagy tiszteletben álló patrónusa.

A népmese világát idéző legendáját több kódexunkban olvashatjuk.
Itt a Debreczeni-kódex rövidebb változatából merítünk.
Úgy érezzük, hogy kiváló mesekutatásunknak tüzetesebben kell foglalkozni legendáink meseszerű megnyilatkozásaival is.

Antal jámbor nemes szülék gyermekeként született, korán elárvult.
Vagyonát elosztotta a szegények között, húgát monostorba ajánlá, maga pedig a pusztába vonult.
Egy remete oktatta, majd teljes egyedüllétre vágyva, továbbment.
Nagy sok háborúságokat szenved vala ördögöktől, melyeket böjtölésökkel, imádságival és vigyázásival mind meggyőz vala.
S mikoron a bujaságnak lölkét meggyőzte volna, neki jelönék az ördög és lábai eleibe esvén, mondá: én vagyok a bujaságnak ördöge, meggyőzél immár.
Kit Szent Antal elűze előle szent keresztnek jegyével és azután úgy mondá a pusztába lakozóknak: oly igen undok állat az ördög, hogy soha továbbá immár őtőle nem félök.

S ennek utána keményebb életöt foga magának, mert gyakorta mind az teljes éjet vigyázásba és imádságba múlatja vala el.

Egyszer eszik vala napjában vecsernye után, csak kenyeret, egy kevés sóval meghintvén, vizet iszik vala. Néha harmadnapég sem eszik vala.
Mindönkoron a mezítelen földön fekszik vala és ciliciumba jár vala.

Szintén a hétvégén van Szent Piroska jeles napja.

Róla az alábbiakat ismerjük meg:


Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)
Piroska, azaz Prisca, ókeresztény vértanú.
Temploma az Aventinus hegyén áll.

Legendáját a Debreceni-kódexben olvassuk.
Eszerint egy római nemesember megkeresztelt lánya volt.
Claudius császár pogány áldozatra akarta kényszeríteni.

Ő csakugyan imádkozni kezdett a bálvány előtt, a templom azonban összeomlott.
A császár többféleképpen is kínoztatta, de Piroska hű maradt hitéhez.

Börtönében éjszakának évadján a mennyei szentek és angyalok dicsérik az Urat.
A császár oroszlánok elé vetteti, de ezek lábához heverednek, nem szaggatják szét.

Ezután hatalmas máglyát gyújtat, de az Úristen esővel és széllel eloltja.
Végül a császár úgy véteti fejét Piroskának.

A kivégzés helyén, az Aventinus-hegy tövében templomot emeltek a tiszteletére.
A hagyomány szerint abból a lakóházból alakították át, amely Szent Péter római szállása volt.

Piroska nevét patrociniumaink között, alakját, viselt dolgait pedig ikonográfiánkban hiába keressük.

Napját és miséjét középkori misekönyveink azonban számon tartják, az esztergomi Agendarius (1583) az imádságos ünnepek között említi.

A névnek és napnak nyilvánvalóan Piroska, Szent László leánya, a bizánci kereszténységnek Iréne néven tisztelt szentje adott hazai tekintélyt.

Január 22. Szent Vince emlékezetére:

Vince hispániai vértanú, válogatott kínzásokkal gyötörték halálra (†304). Legendáját az Érdy-kódexben, továbbá a ponyvaköltő Varga Lajos versezetében olvashatjuk.

Egyikben sincs magyarázat Vincének, Vince napjának a szőlővel, borral való kapcsolatára.
Tiszteletét jelentős mértékben előmozdította nemesi származása, amelyre a feudális Európa sokat adott.
Már a koronázási paláston (1031) föltűnik. Kopasz nádor a váradi székesegyházban oltárt emelt a tisztességére.

Közép-európai kultusza a XI. században idekerült ereklyéi révén Boroszlóból sugárzik szét.
Gótikus művészetünknek Vince-ábrázolása nincs, helyesebben nem maradt ránk.

Tiszteletére kápolnát, templomot nyilván azért nem szenteltek a szőlőhegyekben, mert télidőben úgysem tudták volna búcsúnapját méltóképpen megünnepelni.

Sokatmondó kivétel azonban a Sárospatak határában emelkedő Szentvincehegy, a helybeli nép ajkán Szemince, amelyen a középkorban (1238) szőlők között dominikánus klastrom állott.
A patrocinium nyilván a rajnavidéki latini idetelepítésével is összefügg.

Még a századforduló táján is a pécsi szőlősgazdák Vince napján egyik pincéből a másikba járva szoktak együttesen áldomásozni.
Voltak, akik vesszőt vágtak le, és a meleg szobában rügyeztetni kezdték.
Ennek állásából, mértékéből azután az őszi termésre következtettek.

Ma van a magyar kultúra napja.

A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon fejezte be a Himnusz megírását.
Erre az eseményre emlékezve 1989. óta január 22-én ünnepeljük A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁT.
Ezen napon tüntetik ki a pedagógusokat is 1993. óta.

Kölcsey Ferenc: Himnusz
(részlet)
A magyar nép zivataros századaiból.

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Jeles napok, hagyományok: Vince

JANUÁR 22. VINCE NAPJA

Vince napján a szőlőtermelők figyelték az időjárást. Szép, napos idő esetén jó, ellenkező esetben rossz bortermésre jósoltak. A közismert időjárási regula így hangzik:

Hogyha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.
A moldvai magyaroknál a következő változatot jegyezték fel:

Fényes Vince, tele pince.
Ködös Vince, üres pince.
(Bosnyák S. 1980: 119)
A Vince-napi időjárási regula a jugoszláviai magyarok körében így szól:

Ha fénylik Vince, megtelik a pince.
Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod.
(Penavin 1983: 109)
A drávaszögi falvakban ún. vincevesszőt metszettek, amit a meleg szobában vízbe állítottak, s abból, hogy mennyire hajtott ki, a következő év termésére jósoltak. A kopácsi gazdák szerint sok bort kell inni ezen a napon, hogy bő legyen a termés (Lábadi 1988a: 294). Mind a vincevessző hajtatása, mind pedig a pincelátogatás a magyar nyelvterület más részein is szokás volt. A Vince-napi borral kapcsolatos hiedelemnek névetimológiás hátteret tulajdonít a kutatás a vinum ’bor’ szóval való rokon hangzás révén.

{7-119.} A Bács megyei Topolyán a várható kukoricatermésre jósoltak a Vince-napi időjárásból: amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek.

1458. január 24. Királyválasztás a Duna jegén


„Merem mondani, hogy a magyar dolgok kezdetétől fogva királyválasztás annyi örömmel és annyi dicsőséggel még nem ünnepeltetett.”
(Thuróczy János)

1458. január 24-én választották meg Magyarország királyának a 15 – más számítások szerint 17 – esztendős Hunyadi Mátyást (ur. 1458-1490), a törökverő hadvezér, Hunyadi János fiát.

A legenda szerint Mátyást a Duna jegén türelmetlenül várakozó budai és pesti polgárok kiáltották ki uralkodónak, a valóságban azonban a Magyarországot irányító főúri ligák juttatták trónra azt a fiatalembert, akinek 32 évig tartó országlása hazánk utolsó fénykorának bizonyult.

Miután 1457 márciusában Hunyadi László feje lehullott Budán, öccse, Mátyás sorsa is nehézre fordult, az oligarchák által befolyásolt V. László (ur. 1453-1457) ugyanis Bécsbe, majd Prágába is magával hurcolta utódját.

Magyarországon küszöbön állt a Garai-Újlaki-liga és a Szilágyi-Hunyadi-liga polgárháborúja, a feltehetően leukémiában szenvedő király azonban 1457 novemberében váratlanul elhunyt, ezzel pedig a hazai viszonyok gyökeresen megváltoztak.
László halála után nem maradt értelme a bárói ligák fegyveres összecsapásának, ellenben annál több haszon származhatott abból, ha megegyeznek és közösen választanak uralkodót, akit együttesen befolyásolhatnak majd.
Ezt maguk az érintettek is belátták, így Szilágyi Mihály és Garai László vezetésével 1458 januárjában tárgyalások kezdődtek Szegeden, melyek során a két bárói liga az édesapjának köszönhetően nemzetközi tekintéllyel is bíró ifjú Hunyadi Mátyás mellett döntött.

Jóllehet, a későbbi korok retrospektíven értékelték a január 12-én aláírt szegedi egyezményt, a valóságban a bárók nem azt a tetterős királyt akarták trónra ültetni, akit később Mátyásban megismertek.

Szilágyi Mihály és Garai László a fent említett szerződésben számos olyan kitételt állított, ami a királyi hatalmat gyengítette: ilyen fék volt például Szilágyi gubernátori – kormányzói – kinevezése, Garai nádori tisztségének megtartása, a ligák által összeharácsolt királyi birtokok magánkézen hagyása, valamint a Mátyás és Garai Anna között tervezett házasság is.

A szegedi egyezmény megkötése után a felek Budára vonultak, hogy a kompromisszumban foglaltakat az országgyűlésben is keresztülvigyék, vagyis a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt váratlan fordulat Mátyás január 24-i megválasztása.

A Hunyadi-jelölt királyságát követelő budai és pesti tömeg, mely a legenda szerint később a Duna jegén ünnepelte az új uralkodót, sokkal inkább Szilágyi Mihály erőfeszítései következtében vonulhatott fel, a leendő gubernátor ugyanis nem csak familiárisaiból toborzott serege felvonultatásával, hanem egyéb módon is igyekezett keresztülvinni, hogy a szegedi egyezményben foglaltak tényleg megvalósuljanak.

Miközben a Duna jegén Mátyást ünnepelték, az új király még Podjebrád György régens – majd cseh király (ur. 1458-1471) – őrizete alatt, Prága várában töltötte napjait, ahol fiatal kora dacára komoly politikai éleslátásról tett tanúságot. Vélhetően Hunyadi és az őt őrző ravasz Podjebrád is tisztában volt a fiatal fogoly jelentőségével, így aztán a későbbi huszita uralkodó nem csak tetemes váltságdíjat harcolt ki a magyar királyért, de arra is rávette Mátyást, hogy feleségül vegye leányát, Katalint.

Az uralkodó nagyfokú önállóságát mutatja, hogy miután Morvaországban a Vitéz János vezette küldöttség kiváltotta őt Podjebrád Györgytől, még édesanyja akaratával is szembeszegült annak érdekében, hogy a cseh király leányával kösse össze életét.

Mondhatnánk persze, hogy Mátyás esetleg szerelemből, vagy adott szava megtartása érdekében cselekedett ilyen határozottan, a 15 – vagy 17 – esztendős fiatalember azonban hazatérése után bebizonyította, hogy zsenge kora ellenére páratlan politikusi tehetséggel rendelkezik. Mátyás néhány hónapon belül ledöntötte azokat a korlátokat, melyeket a bárói ligák a szegedi egyezménnyel állítottak neki, és megkezdte 32 esztendős uralkodását, mely során első célja hatalmának legitimálása, a III. Frigyes német-római császár (ur. 1440-1493) által birtokolt Szent Korona visszaszerzése lett.