TÉMA: Kultúra

Gimbelem, gombolom

Fiatalember. Egypúpú. Csendesen kérődzik, rágógumis fajta. Fején kalap. Elnyűtt, avas.
Zsírtartalma tizenöt százalék. Alatta haj. Kóc-tartalma harminc százalék. Szakállában szalmatörek,
pelyva, másodosztályú sarjú. Farmer. Alul kirojtozva, felül kibolyhozva. Lovaglófolt,
térdelőfolt, gubbasztófolt. Folt hátán folt, tű benne most is van. Biztosítótű. A lájbin zseb,
benne kapadohány. Első kapálásból. Hátizsák, hálózsák, bogrács. Fapapucs, kulacs. A kulacsban
özönvíz. A vállon japán fényképezőgép...
Nyomában lány. Lányon ing. Kézelő, kézutó, korc, ránc, bojt, rojt, paszomány, bizomány. Az
ingen hímzett virágok. Legalább kétágyásnyi. Vállán madárlátta tarisznya, rajta egérrágta lyuk.
Csípőjén kaszakupa, benne púder. Nyakán kenderspárga, rajta csipkebogyók. Két adag teába
való.
Megérkeznek. Sarokban citera, szájban csutora. A lájbin pityke, a pitykén ityke. Mindössze
egyke. Gimbelem, gombolom, a lemezen cimbalom. A bajusz kókadt, a homlok borong,
elsötétül a napkorong. A tálason bokály, egy kazettán Kodály. Szedettesen népi süldő népi
szalonnája. Rajta ujjnyi kalocsai. Bugylibicska, inox villa, ecetes tulipánhagyma...
- Vegyenek, no, ha mán gyüttek!
- Köszi. Proszit! Sziasztok, nép!

*

Tisztaszoba. Tiszta reuma. Kétnyüstös pókháló, gyöngyszemű egerek. Vállfő, asztalfő.
Cifrasurc, cifraszűr, cifraködmön, cifrajárom. Cifrajáromban cifraszú. Perceg. Kétszer jobbra,
kétszer balra. S közben cifrázza...
A falon Cifra Jancsi, a betyár. Kezében fütykös, zsebében butykos. Az asztalon butella, a
sarokban motolla. Kerepelő, pepecselő, lefetyelő, fűzfasíp, bodzasíp...
Párnacsúp, pártacsúp, surgyécsúp. Surgyévászon, cérnavászon, kanavászon. Keresztkoma,
keresztgyermek, keresztszem. A falon keresztút. („Megállok a keresztútnál...”) Kint kalangyák,
bent kelengyék. („Valódi, tősgyökeres, muszuj megnézni!”) Fersing, alsing, vájling,
tréning...
- Jé, ez mind kender?
- Kender és len.
- Len? Valódi goblen?
- Csak ez goblen. A laska már vagdalásos. Van egy kancsi szomszédunk, az keresztszemes.
- Fanti! Lefényképezhetem? Van fényszűrőm...
- Úgy tudom, neki csak laskaszűrője van. Cserép...

*

Tisztatornác. Levélajtó, szakajtó. Lajtorja, kasornya, cikornya. Tornácfája, szomszédfája,
kutyafája! Csuhé, bivalybab, ökörszem, tyúkszem, importált máxem. Gereben, héhelő,
mángorló, kóbor ló...
- Ez mi? Ló-amulett?
- Csengő. Parádés csengő lúra.
- S ez a görbe vas? Karambolelhárító gépkocsiknak?
- Fenít! Patkó...
- Úgy, mint Bandi, a betyár?
- Sőt, pláne, ugyanvalóst...
- Most dajnásznak valamit, oké?
- Hagyjuk a szöszbe! Mink már letejeltünk. Mink már csak vegetálunk.
- Vegeta? Semmi hézag. Az is lesz. De előbb valami kóser népit! Mondjuk csujogatót...
(Teletüdő, teleszáj, teleobjektív.)
- Kicsi nekem ez a ház, vettem hozzá Dáciát!
- Mást nem tudnak?
- Dehogynem. Veszünk mi Ladát is, csak előbb adjuk el a rígit, a tulipántost...

Kányádi Sándor: Isten háta mögött


üres az istálló s a jászol
idén se lesz nálunk karácsony
hiába vártok
nem jönnek a három királyok

sok dolga van a teremtőnek
mindenkivel ő sem törődhet
messzi a csillag
mindenüvé nem világíthat

megértjük persze mit tehetnénk
de olyan sötétek az esték
s a szeretetnek
hiánya nagyon dideregtet

előrelátó vagy de mégis
nézz uram a hátad mögé is
ott is lakoznak
s örülnének a mosolyodnak


Kányádi Sándornak ez a kis remeke felkavaró erejű vers. Ám, ha közelebbről vizsgáljuk, ha egyes elemeire bontjuk, akkor viszont egészen más hangulata mutatkozik meg. Ez a groteszk megformálása miatt van így. Egyszerre föllelhető benne a mélységes tragédia és a humoros, életidegen helyzet. Mert hát miféle versindítás az, hogy „üres az istálló s a jászol / idén se lesz nálunk karácsony”. Ez önmagában nevetséges, hiszen valamennyi józan eszű ember tudja, hogy a karácsony ünnepét az embermilliók tömegének a szeretete és a hite hozza létre évről évre mindig, amióta csak megszületett Jézus. Az a valóságos esemény, hogy kétezer­egy évvel ezelőtt világra jött a Megváltó, örökre biztosítja: mindig lesz karácsony ünnepe. És az olvasó a vers szavától meginog, hinni kezdi, hogy valóban elmarad a szent ünnep. Sőt még azt is komolyan kezdi érezni, hogy „sok dolga van a teremtőnek / mindenkivel ő sem törődhet”. Komolyan kezdi érezni ezt a fölvetést, pedig az csakis az emberlétre vonatkozhat, Isten természetétől idegen az efféle magatartás. Az olvasó azt is érzékeli, hogy milyen humoros ez a két sor: „előrelátó vagy de mégis / nézz uram a hátad mögé is”, ugyanakkor a kérést, a könyörgést mindennél hitelesebbnek gondolja. A megmosolyogtató játékosságot pedig az ilyen megrendítő sorok követik: „s a szeretetnek / hiánya nagyon dideregtet”. A költemény egészét tekintve tehát az olvasó sokkal inkább érez szorongató fájdalmat, keserűséget és felemelő szépséget egyszerre, semmint nevetési késztetést. Hát ezért igazabb a művészi igaz, mint a való élet igazsága. Ezért szilárdabb és igazabb a lélek útja, mint a test vágya szerinti földi útirány...

Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni.

Hirdeti már a messiást, el fog az jönni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei.

Új napokkal, bor - búzával látogass minket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket.

Elmúlt tőlünk az ó idő, melyben bánkódtunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk.

Jutott hozzánk az új idő, melyben vigadjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk.

Itt van a farsang ideje!

Mit is kell tudnunk erről, és az eredetéről?

Az ókori népek tavaszünnepének, főleg a római szaturnáliá-knak hagyományaiban gyökerező, de a germán Hold s a szláv Perchta ünnepével is megtetézett szokás- és hagyománykör az európai népeknél továbbélt. A téli napforduló után tartott téltemető-tavaszkezdő ünnepségek az egyházi évben a karácsonyi és a húsvéti ünnepkör közé szorult. Mivel azonban a húsvét a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtöltétől függ, az azt megelőző, előkészítő negyvennapos böjt kezdő napja, a hamvazószerda is ennek megfelelően – jó egy hónapnyi eltéréssel – változik. Az előtte levő időszak, a farsang húshagyókeddel végződik. E napnak német neve Fastnacht (böjtelőéj) volt. E szó bajor-osztrák szájon annak idején Vaschanc, ebből pedig nálunk fassang, majd farsang lett. És ez lett a neve a vízkereszttől, vagyis január 6-tól hamvazószerdáig terjedő, rövidebb-hosszabb időszaknak is.

A híres egri csillagász, teljes nevén MONTEDEGÓI ALBERT FERENC (Klagenfurt, 1811. jan. 1. – Eger, 1883. aug. 9.) szüleivel az 1820-as évek elején került Egerbe. A helyi csillagvizsgáló igazgatója – mellesleg Gauss tanítványa -, Tittel Pál kezdte matematikára és fizikára tanítani az érdeklődő, tehetséges fiút. Amikor Tittel 1825-ben Budára, a gellérthegyi csillagvizsgálóba került, Albert Ferencet maga mellé vette gyakornoknak. Tittel halálakor, 1831-ben tanítványa még túlságosan fiatal volt ahhoz, hogy igazgatói székében kövesse, de az alkalmas személy megtalálásáig gyakorlatilag mégis Albert Ferenc irányítása alatt állt az intézmény. 1841-től csillagászatot és földrajzot tanított a pesti egyetemen, méghozzá –az előbbit elsőként – magyar nyelven.
Az 1849-es szabadságharc során a gellérthegyi csillagvizsgálót ágyútalálat érte, cseh származású igazgatója elmenekült. Albert Ferenc próbálta menteni a fosztogatók által széthordott értékes műszereket és könyveket. Néhány hónapra börtönbe került. Mivel kiszabadulása után a budai csillagvizsgáló romokban állt, ifjúsága színhelyére, Egerbe tért vissza és a líceum matematika tanára valamint a Spekula (csillagvizsgáló) vezetője lett. Minden igyekezete ellenére sem sikerült azonban az elavult műszereket érseki segítséggel újakra cserélni, sem pedig a gellérthegyi felszerelés maradványait megszereznie. Korszerű műszerek híján a megfigyelő munka helyett ismeretterjesztő cikkeket írt, melyeket főleg a helyi lapok közöltek. A csillagászat mellett a földrajz, a helyismeret, a német és a magyar nyelv is érdekelte; e tárgykörökben számos közleményt és könyvet írt, műfordításokat is készített. 1868-ban monográfiát adott ki Tittel Pálról.
1970-ben két csalódás érte: hiába pályázta meg a pesti egyetem csillagász professzori állását, majd pedig az akkor alakuló Meteorológiai Intézet igazgatói székét, mindkét helyen elutasították. Kéziratos hagyatékát az egri Érseki Könyvtár őrzi.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet)

Január

Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.

Radnóti Miklós