Fél tehenet…
Vót eccer, hon nem vót, vót eccer egy kis falu, s annak egy kis lakossága, s azok közt egy mészáross, ki csak mészárolgatott egész álltó napokot, csak nyúzott, csak darabolt, csak kimért. Merhogy enni kell mindenkinek.
No, eccer ócsón vett egy tehenet, gondolta, majcsak lemészárolja azt es, oszt joól kiméri, oszt joól meggazdul belüle. Úgy es vót. Letaglózta a tehenet, felhúzta a magosba, oszt lenyúzta rulla a ruváját. Szétszabdalta, lett es abbul fej, nyak, tarja, rostéllyos, hátszin, vesepecsennye, fartő, csipő es meg hamis es, fejér, meg fetekepecsennye, felsál, meg gyijó, szegy, meg lapocka, uszály, meg lábszár es, ahogy illik. Szépen kipakkolta a székibe, oszt várta a vevőket, kikbül meggazduljon. Node nem gyüttek azok, egy se. Hogy mér nem? Hát képzejjék, a falu bírája kikütte űköt az erdőre regveli harmatot gyűtteni, de annyit, hogy hordót es vittek magukkal. Egész héten sénki se vót odahaza, mind harmatot gyűtött, merhogy a bíró jánya ha abba megferedik, akkor eltávozik majd képirül a ragya. Eztet hallotta a bíró valahun.
No, nem vót mit tenni, reábedesedett a sok hús a mészárosra, mer nem vót nép, ki elvigye tülle, hát odavette a kutyáknak az egészet, felszedelőszködött, oszt dühibe elment a bíróho, hogy mesterségét eléje letegye.
Dehogy hagyta a bíró, hogy egy ilyen joó mészáros elmennyen a falubul, mikor étetni kell azt a sok hülyét, majd ha ki néki meghozza a harmatot, hát öszveszólította az eskütteket, oszt kiókumlálták a megódást. Eztán a mészáros köteles legyen eccerre csak egy fél tehenet vágni egy héten, a másik felét majd a másik héten vágja le. Így hús es lesz a székbe, meg vevő es lesz elegendő, s megtelik majd minden bendő.
No, meghallván eztet, világgá futott a mészáros. Még tán most es futna, de tanált egy jobb falut es, óta mán nállunk lakik s mészárol. Igaz, a legnagyobb állat a kecske vót, mit levágott, tehenhe hezzá se nyult itten, de azért megvan. Elmesélte a történetit, híre es ment annak, oszt ezóta mongyák a magyarok a kissé hülyékre, meg a nagyon hülyékre es, hogy:
„Fél tehenet se ér az esze.”
Egyébként Rád gondoltam mert tudom hogy szereted a régieket.