ÁTLAG
Reggel van.
Géza álmosan nyúl a párnája alá, kiveszi a kulcscsomóját, majd lassan kinyitja a szemét.
Az órájára néz. „Tegnap is ennyi volt az idő…”-gondolja, majd megkönnyebbülve az asszony másik oldalára fordul.
Az tolmács, és rögtön lefordítja urát az ágyról, aki felkapja a vizet, és elkezdi vele az arcát mosni .
Később a fogait is, miután megtalálja őket.
-GÉÉÉÉÉZAAA! -visít az asszony- Eltűntek az ágyneműk!
-Persze…-morog Géza- a Colgate eltávolította a lepedőket…
A másik szobában horkol a gyerek. Ő fogadásból lett Géza fia. Fiává fogadta…
Géza magára kap egy felöltőt. Felöltőzik.
Menni kell. Az asszonyt is vinné, de nem lehet. Nem fér bele a szatyorba.
Elbúcsúznak. Géza ölbe kapja asszonyát.
-Aztán ne felejts! -búgja az.
Nem felejti. Leejti…
Lassan elindul. Becsapja az előszobaajtót. Azt hazudja neki, hogy nyitva van.
Az utcán hátranézve látja, hogy két lázmérő követi. Lerázza őket.
Hideg van… A téren a skót zenészek is kesztyűbe’ dudálnak.
Ő egy Beethoven slágert dúdol: „Ez a puska sörétes, ó, menjél már le söré’, Tesó!”
Gyerünk be a gyárba!
Ég a keze alatt a munka! Közösen eloltják, nagyobb a füstje, mint a lángja.
Délutánig minden zugot átkutat. Pénzt keres.
A farzsebében talál egy kezet. Az övé, s happy enddel elérkezik a munkaidő vége. Főcímzene, majd Géza hazaindul.
Az úton balra egy bár. Előtte egy férfi dülöngél, van benne már egy kis nyomás. Egy bár…
Mint az őrült, fülsértő hangon kántálni kezd: „Gulyásleves!… Gulyásleves!!!…”
Tiszteli a dallamot, még véletlen sem találja el.
”Hamis gulyásleves!” -gondolja Géza.
Bemegy a bárba. Bent ismerősökbe botlik, majd feláll.
Néhányan verekszenek.
-Mi folyik itt? -kérdi Géza, mire valaki:
-Vakuljak meg, ha nem a szemem!
A pulton két fél cseresznye. Mellette meggy, két szem.
-Tegeződjünk? -kérdezi az egyik.
-Magozódjunk! -felel a másik.
Géza rendel, majd furcsán néz a csaposra. Nem érti. Ez a sör nem egészen világos. Ezt a kocsmáros szemére is hányja.
Néhányan fényképeket néznek. Nem mosolyog egyik sem… Negatívok…
Géza újra hazaindul.
A sínek közt egy lábatlan férfi. Haragszik a vonatra, mert megrövidítette.
Géza látja, hogy a férfi több sebből vérzik.
”Hja, akinek futja rá!…”-gondolja keserűen…
Hazaér. Az asszony vacsorával várja.
Vacsorát meg a szomszédban Vacsoráné, sodrófával…
Géza önkezével vet véget ételének.
Lefekszenek.
Az asszony benyúl az ura alsógatyájába. Géza kitörő örömmel fogadja.
Majd kibújik a bőréből.
Utána elalszanak.
Géza álmodik. Álmában egy táblát lát: balra kanyarodni tilos.
Géza végre megnyugszik.
DE JÓ! ITT VÉGRE MINDEN JOBBRA FORDUL!
