|
|
 |
-
Hokifli
-
|
Két barlangász egy ismeretlen barlangrendszert indul felfedezni. Egyszer csak egyikük egy kürtőben zuhanni kezd. A másik utánakiabál:
- Hé, jól vagy?
- Igen!
- Nem ütötted meg a lábad?
- Nem.
- A kezed?
- Nem.
- A fejed sem fáj?
- Nem!
- Akkor talán kimászhatnál...
- Nem tudok, mert még nem értem földet.
Felvidéken a tanító bemutatkozik az első osztályos gyerekeknek és megmagyarázza nekik, hogy ő szlovák.
Kéri az osztályt, hogy emelje fel a kezét, aki szintén szlovák. Nem értik a kérdést, kedvezni akarnak a tanítónak, mindegyik nyújtja a karját, kivéve egy kislányt. A tanító megkérdezi a gyereket, hogy ő miért nem csatlakozik a többiekhez.
- Mert én nem vagyok szlovák - feleli a gyerek.
- Én magyar vagyok - mondja büszkén.
A tanár zavarban van, kipirosodik az arca és kérdőre fogja gyereket, hogy miért vallja magát magyarnak.
- Apám, anyám magyar, tehát én is magyar vagyok - válaszolja.
A tanár még mérgesebb és kérdezi:
- Ha apád szarházi lenne, anyád szarházi lenne, akkor te is szarházi lennél?
- Nem akkor szlovák lennék . . .
|
|
|
-
Hokifli
-
|
A férfiak...!
Vendégeket vártunk. A hűtő szinte kiseperve, ezért elküldtem a férjem a hypermarketba bevásárolni. Mondtam neki:
- Drágám, a konyhában van a cédula, ráírtam, mit hozzál. - Én meg elkezdtem takarítani.
Beült az autóba, elment, de 15 perc múlva szólt a mobilom:
- Mondd, hogyan tudok 250 gramm sima lisztet venni...?
Ez a drágám (egyébként egy nagy ökör) a bevásárlócetli helyett annak a kalácsnak a receptjét vette magához, amit éppen sütni akartam a vendégeknek . . .
Jót szórakoztam, amikor a zuhanyozóban a peeling gélemet vette kézbe és azt mondta:
- Milyen régen vetted ezt? Valami homok vagy mi a fene van benne... Nincs ez megromolva...?
Ősszel a fiam elment az apjával túrázni hétvégén a hegyekbe. Amikor megjöttek, megkérdeztem, hogy mi az, ami a gyereken van. A férjem azt felelte, hogy valami új tréningruhát vettem a gyereknek..., vagy nem?
Ezek szerint a fiam teljes hétvégén a pizsama alsójában futkározott, de hogy miben aludt - fogalmam sincs...
Régi eset: a lányom még bölcsődés volt. Végre egyszer a férjem ment érte.
Mondom neki:
- A lányunknak kis vödre van!
Nekünk, nőknek, világos, hogy a ruhás szekrénykéjére ragasztott jelről beszéltem, ő pedig, na, mit gondolnak - mit keresett? Természetesen, kereste a lányom vödröcskéjét és nem akart eljönni a bölcsiből, amíg a dadus meg nem találja a vödröt...!
A férjem a részletek embere, tiszta matematikus. Pontosan meg kell nevezni neki a dolgokat, hogy megértse, mit is akarok tőle, ha bevásárolni megy, különben nem hoz semmit.
Például:
-Tejszín nem volt...! - mondja.
- Nem volt? - kérdezem.
- Igen, kerestem, de nem volt...Láttam ott 30 és 33%-os habtejszínt, meg főzőtejszínt, de
olyat, hogy tejszín, olyat nem. - válaszolt s még hozzáfűzte, hogy máskor ne csináljak belőle
bolondot.
Egyszerűen: a férfiak - tudnak!
Nemrég rajtakaptam a drágámat, ahogyan a port törli szennyes zoknijával a tévéről. Szörnyű reagálásomra csak ennyit mondott:
- Na és? - úgyis dobom a szennyesbe őket!
Egyszer, a szentem, pár napos szolgálati útra ment és a tusfürdő helyett a hajkondicionálómat vitte
magával. Amikor hazajött, megkérdeztem tőle, hogy mit csinált vele. Azt válaszolta, hogy
mosakodott, csak azon volt elképedve, hogy nem habzik, de azt hitte, hogy ez valami újdonság...
A férjem nagyon kedveli az édes csokirudacskákat.
Bevásárláskor - ahogyan mások is - mindent berakunk a táskánkba, aztán otthon mindent szétrakunk a megfelelő helyére. Az én drágám egyszer annyira kezdeményező volt, hogy maga kezdte a táska tartalmát kirakni, és az ő kedves csokirudacskáit eltette a maga kis rekeszébe. Csakhogy ezek közé véletlenül odakeveredett egy WC-illatosító rudacska is. Este a tévénél hallom ám a papír sustorgását:
drágaságom bontja ki a rudacskáját, cuppog, aztán hirtelen felugrik és szitkozódni kezd:
- Fúj, miféle újdonságot gyártanak már megint?!
Szóval: nyalánk, akár egy kutya, már azt sem tudja mit tegyen a szájába...
A szülészeten feküdtem és megkértem a férjemet, hogy hozzon egy flakon szénsavmentes vizet, meg WC-papírt.
Kaptam tőle egy flakon ásványvizet és két henger konyhai törlőpapírt...
Borsólevest főztem. Mind megettük és a fazékba vizet engedtem, hogy ázzon le az oldalára rárakódott ételmaradék. Másnap később értem haza a munkából, mint a férjem. Megkérdeztem, hogy nagyon éhes-e. Azt mondta, hogy nem, mert megette a ,,levesmaradékot".
Az én drága férjecském hivatalból Franciaországba utazott. Indulás előtt megkérdezte, hogy ajándékként mit hozzon nekem. Mivelhogy ruhát, parfümöt és sminket inkább én szeretek vásárolni magamnak, azt mondtam, hogy hozzon nekem valamilyen arcpakolást.
Az indulása előtti hajnalon felébresztett és azt kérdezte:
- Milyen nagy legyen az a pakolás? Hányas száma van az arcodnak?
Tegnap pirított kenyérszeleteket vásároltam és otthon betettem a kenyértartóba. Amikor az én drága férjem megéhezett, odajött hozzám egy szelettel és azt kérdezte, hogy ez ehető-e.
Engem épp a ,,legjobb" hangulatomban talált, így ingerülten csak ennyit mondtam:
- Dehogyis! Nem látod? Ez toalettpapír...!
Ő pedig a ma született gyerek ártatlanságával azt kérdezte:
- Akkor miért van a kenyértartóban...?
MOST MONDJÁTOK CSAK MEG NEKEM:
HÁT NEM ENNIVALÓAK EZEK A FÉRFIAK . . .??
|
|
|
-
Hokifli
-
|
A patikus kolbásza
A nagyközség gyógyszerésze mindig büszke volt a disznóölésére, egyszerre két disznót is vágtak, hogy egész évben legyen kenyérmellévaló.
Egyszer aztán a disznóölés után másfél hónappal József napon dicsekedett a sok finomsággal, hogy tele van a spájz, ennyi, meg ennyi szál kolbász, szalámi, meg a szép sonkák, tábla szalonnák.
Közben a társaság két tréfás tagja nagy vékákban áthordta a szemben lakó körzeti orvoshoz a töltelékeket.
Egy órával később a kártyaparti közepén valaki kiprovokálta:
- Józsikám, hát mutasd már meg azt a kamrát, hadd nézzük meg.
- Nagyon szivesen, gyertek !
És már mentek is hátra a kamrába. Mindenki kikísérte (a két orvos, a három állatorvos, a református pap, az erdész és a szódás). Nagy volt a csodálkozás, mikor a kamra szinte teljesen üres volt ...
Ugyanaz a patikus és nagybelű fia nagyon szerette a hasát és a levágott két disznó bizony általában kevésnek bizonyult.
Valaki felvilágosította, hogy lehet a húst szaporítani krumplival, káposztával. Nosza így is tettek. Irdatlan mennyiségű krumplis kolbászt és káposztás kolbászt csináltak, amelytől végülis mindkettő ehetetlenné vált.
|
|
Utolsó szerkesztés: 11 éve 2 hónapja ezelőtt Írta: Hokifli. Indoklás: .
|
-
Hokifli
-
|
Egy kis mosolyt kérek!
Hoppsz!
Rókák játéka
Így jár aki másnak rosszat akar
Ügyes macsek
Hát ez nem jött össze
Hagyj már békén!
|
|
|
-
Hokifli
-
|
ROZSOMÁKOS TÉSZTA
Hozzávalók:
1 lapos elem, 1 közepesen fejlett rozsomák (ne legyen túl nagy mellű!), 10 dkg élesztő, 5 és fél tojás, liszt, só, gyengén szappanos víz, olaj, százlábú.
Készítése:
Vegyünk egy hokedlit, és vágjuk négy egyenlő részre!
A részeket tisztítsuk meg, és facsavarral rögzítsük egymáshoz!
Az így kapott hokedlit takarjuk le triplán hajtogatott terítővel, hogy rá tudjunk ülni!
Ezután üljünk rá, és figyeljük meg, hogy felérjük-e az asztalt!
Ha nem, vágjunk le egyenlő darabokat az asztal lábából, és illesszük a hokedli lábához!
Így most már tökéletes rálátás nyílik a munkafelületre.
De vigyázzunk, nehogy megmozduljunk a hokedlin, mert ki -csúszhat a műláb, és újra az eredeti problémával kerülünk szembe!
Ha viszont látjuk az asztalt és nem mozdulunk, elkezdődhet az ételkészítés!
Vegyük ki a lapos elemet a rozsomákból, hogy ne fickándozzon!
Ha az állatka megnyugodott, kevés vízben állni hagyjuk. Következik a tésztagyúrás.
A tésztához szükséges komponenseket konferenciavonal segítségével hozzuk össze, és hagyjuk tárgyalni, majd reagálni egymással! A kész tésztát a rozsomákra öntjük és elkeverjük.
Áfás számlával tálaljuk.
Díszítésként pattanást, vagy bibircsókot szórhatunk az elegyre, esetleg szódabikarbónás pakolást alkalmazhatunk, melynek során mindent elpakolunk a konyhában, a szódabikarbónát is! Savanyúságként leginkább a Magyar Közlöny aktuális száma illik hozzá.
Köretként párolt anyakonda, vagy tatármártás jöhet számításba, de sajnos tatár közértben nem kapható, emiatt fel kell keresnünk a legközelebbi Tatárképző Főiskolát!
Úgyhogy praktikusabb az anyakonda, ami magyarul nőstény malaccsordát jelent, és valamilyen formában minden "hipermarkec" áruházban beszerezhető!
Sőt, a Corchanban most akció van: ha távozáskor felmutatja a blokkot, az árut a kifizetés után elviheti!
Ha a rozsomákos tészta készítése közben a százlábú átszalad a konyhán, ne zavartassuk magunkat!
Kellemes főzőcskézést!
|
|
Utolsó szerkesztés: 11 éve 2 hónapja ezelőtt Írta: Hokifli.
|
|
|
|
