Felhasználó értékelés
- Részletek
-
Szülőkategória: Hírek
-
Kategória: Mezőhír
-
Utoljára módosítva 2013. június 16. (vasárnap) 20:02
-
Publikálva: 2013. június 16. (vasárnap) 20:02
-
Írta: Horváth László
-
Találat: 1992
Szombaton a magyarlakta szlovák testvértelepülésünkre, Kisújfalura látogattunk, a XIX. Falunapra. Önkormányzatunk finanszírozásában egy busznyi mezőfalvi indult útnak reggel negyed nyolckor. Sárbogárdnak vettük az irányt, egy megállóval Komáromnál átkelve a határon, fél tizenegy körül érkeztünk meg.
Többen jelezték, hogy csupán a szerencsés véletlen folytán ülhettek most buszra; és nyilván lesznek olyanok, akik nem is tudtak erről az egész kiruccanási lehetőségről, pedig szívesen éltek volna vele… Többször adtam már annak hangot, hogy tegyük nyilvánossá a kirándulást, hogy jelentkezhessenek azok, akik szeretnének jönni. Ne a már említett véletlen, illetve mondjuk úgy, hogy a kapcsolatok döntsenek arról, ki jöhet… A válasz rendre az, hogy miként szelektáljunk a jelentkezők között, mi alapján döntsük el, ki maradjon, és ki menjen? Merthát korlátlanul nem lehetne jelentkezni, ugyanis nincs anyagi lehetőség több buszt indítani. És gondolnunk kell vendéglátóinkra is. Ezekkel az érvekkel nemigen lehet vitatkozni. Ugyanakkor így is sok keserű szájíz alakul ki, tehát valamit erre a jelenségre mégiscsak ki kellene találni (pl. fizetőssé kell tenni az utat vagy egy téma köré tematizálni az utazókat stb.)…
Megérkezésünkkor a már szokásos vendégváró tálcával vártak minket, melyről finom harapnivalókat lehetett elvenni. No meg elmaradhatatlan volt egy-egy kupica szlovák rövidital elfogyasztása is… A mezőfalvi civil szervezetek által összerakott ajándékkosarat Borbély Anikó, jegyzőasszony felkérésére én adhattam át Kis Róbert polgármesternek.
A szóbeli köszöntő színhelyére vezetett utunk: egy teremben a helyiek első embere mutatta be községét. Megtudhattuk többek között azt, hogy idén már 780 éves a falu(!); 1233-ból őriznek ugyanis olyan írásos emléket, melyben Ösztövér néven adás-vételi szerződés keretében említik a települést. A jelenlegi lakosság 90%-a magyar. Gond, hogy kevés gyermek születik. Munkalehetőség sincs, sokan járnak Komáromba, Esztergomba vagy Dorogra dolgozni; ez pedig a helyi fiatalok számára nem túl vonzó jövőkép…
A következő helyszín a Kultúrcentrum volt, ahol egy gombokból készült képkiállítás megnyitójára voltunk hivatalosak. Szegi Ilona dunamocsi kézműves munkái lenyűgözték a jelenlévőket. A gombkompozíciók legtöbbször állatokat formáztak meg: különféle színű és alakú gombokat ragaszt rá az alkotó egy keményebb papírfedélre. És egyszer csak a sok aprólékos munka eredményeként egy elefánt, egy szamár vagy egy nyúl köszön vissza…
Mintegy 113 ezer gombot használt már fel így Ilona, ám elmondása szerint kevés a gomb(!), így az egyik legnagyobb probléma az utánpótlás megszervezése… Csodás élmény volt; megérintette foltvarróinkat is ez, úgyhogy nem kizárt, hogy a Papp Imréné vezette társaság tevékenységkör-bővítést hajt majd végre…
A kiadós ebéd után a futballpályán zajlottak tovább a falunapi események. Futballistáink ezúttal nem végeztek a dobogón, a hat csapatos mezőnyben 5. helyen zártak. Edzőjük, Simon József elmondta, hogy lényegében egy baráti csoport állt össze kifejezetten erre a tornára, és utazott el Szlovákiába. A focitorna után küzdősport-bemutatók, illetve Bátorkesziből érkező erős emberek erőfitogtatása szórakoztatta a közönséget.
A program egy tónézéssel egybekötött kellemes sétát követően a Szabadtéri Színpadnál folytatódott, ahol 16 órától - egy félórás szünetet leszámítva - 19 óráig kultúrműsornak lehettünk tanúi. Felléptek itt helyi óvodások és iskolások, a Csemadok ifjúsági-, és felnőtt tánccsoport; volt vers-, és mesemondás, valamint kabaréjelenet; Fűr településről érkezett a Nosztalgia Énekkar, Budaörsről a Piros Rózsa Dalkör és Mezőfalváról a Sárga Rózsa Nyugdíjas Klub.
A mieinkről érdemes kicsit bővebben is értekezni. Kedden tudták meg, hogy fel kellene lépniük Kisújfalun… Szombaton pedig már komplett műsorral képviselték Mezőfalvát! Itt jegyzem meg: a hivatalos meghívó ugyan valóban későn jutott el hozzánk, ám azt mindannyian jól tudtuk, hogy kisújfalusi barátaink számítanak ránk… Minden elismerés megilleti nyugdíjasaink énekkarát és vezetőjüket, a rendkívül agilis Horváth Attilláné, Zsuzsát. Említést érdemel az egyszemélyes kísérőzenekar, Horváth László (nem a Vörösmarty utcában lakó vagy a „mezőhires” Horváth Lászlóról van szó!). Ahogyan Zsuzsa, úgy ő is dunaföldvári „idegenlégiós”. Bár nem volt mindig az, hiszen 1975 és 1984 között a mezőfalvi Presszóban zongorázott estéről estére. Élmény tapasztalni azt a rengeteg dalt, amit Zsuzsa és énekesei fejből-torokból, valamint László fejből-tangóharmonikán adott elő. Nem is csak a színpadon, hanem mindenekelőtt a mezőfalvi sátorban, illetve a buszon. Alapot adva így a mezőfalviak remek hangulatának ott, és jövet-menet.
A pazar vacsorát követően leszállt az est, a beszélgetések és éneklések közepette elrepült az idő. Indulnunk kellett. Nagyon jól éreztük magunkat, köszönet vendéglátóinknak! Viszontlátásra két hét múlva, a Mezőfalvi Vigasságokon!
Fél tíz után gördült ki járművünk, és Budapest érintésével fél egyre érkeztünk haza.
Bán Balázs, képviselő
