TÉMA: NAPI IGE, ISTEN TÖRVÉNYEIT KÖVETŐKNEK

2015. augusztus 5. szerda

A szeretet türelmes. (1Kor 13:4)

A következő történet nagyszerűen támasztja alá mai Igénket:

Égett pirítós kenyeret tett az anyuka az asztalra. Így reagált az apuka a vacsorára:

"Gyerekkoromban mindig szent volt a vacsoraidő; édesanyám nagyon szeretett főzni nekünk.
Egyik este késett a vacsora, mert gondjai voltak aznap a munkahelyén.
Mi azért megvártuk őt. Mikor hazaért, eperlekvárt és pirítóst tett az asztalra. Nagyon égett pirítóst…

Az égett kenyereket látva a tányéron, vártam, hogy valaki mondjon valamit.
Édesapám csak mosolygott és nekilátott enni, miközben megkérdezte tőlem, milyen volt a napom az iskolában.

Már nem emlékszem tisztán mit válaszoltam, de az élesen megmaradt bennem, ahogy édesanyám bocsánatot kért az égett kenyérért és a nem túl elegáns vacsoráért.
Amit pedig apám mondott erre, sosem felejtem el:

"Viccelsz, drágám? Nagyon szeretem a ropogósabb kenyeret!"

Vacsora után jó éjt akartam kívánni szüleimnek, édesanyám még mindig a konyhában volt, édesapám pedig már a hálószobájukban. Kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem tőle, hogy tényleg annyira szereti az égett kenyeret?

Az ölébe vett és azt mondta:

"Édesanyádnak ma nagyon nehéz napja volt és elfáradt. Egy kis égett pirítósba nem hal bele senki, de a csúnya szavakba viszont igen."
Vacsora közben tanulta meg élete legszebb leckéjét a szeretetről a gyermek!

***
A nap gondolata:

A szeretet szívesen lesz szolgálóvá, az önzés ellenben szereti, ha kiszolgálják.

***

Imádság:
Uram!
Szeretnék türelmesen szeretni.
Tűrni tudóan viselkedni, hozzáállni másokhoz.
Sok tanulnivalóm van még ezen a téren is.
Taníts jól szeretni!
Ámen

2015. augusztus 6. csütörtök

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak. (Kol 3:23)

Mi a foglalkozásod? Mi a munkád?
Mivel telik napjaid jelentős része?
Miután válaszoltál magadban ezekre a kérdésekre, még mindig van egy kérdés, amit érdemes feltenni és megválaszolni: milyen lélekkel csinálod azt, amit csinálsz?
Bármi is a munkád végezheted az Úrra nézve.

Meggyőződésem, hogy valaki akkor jó munkaerő, ha örömmel, szívesen, szeretettel végzi a rábízottakat.
Persze tudom, senki nem képes arra, hogy mindig így dolgozzon, de mindig képesek lehetünk arra, hogy az Úr tetszését keresve fáradozzunk a munkahelyünkön.

Ha beosztott vagy, akkor is legyen munkád Istent dicsőítő.
Ha te vagy a főnök és neked vannak beosztottjaid, akkor se feledd: van Valaki, aki fölötted áll.
Igen, az Úr az, aki ezek szerint sokat bízott rád.
Vedd komolyan azt és azokat, akiket rád bízott!
Végezd jó lélekkel, Isten dicsőségét munkálva dolgaidat ma is!
Ha pedig elcsüggedsz, keresd az Urat és töltekezz általa, erre kivétel nélkül mindnyájunknak szüksége van.

***
A nap gondolata:

A legdicsőségesebb munkában sem óvhatjuk meg magunkat az ellaposodástól és lelki megszegényesedéstől. Teremtő erőket csak a Teremtővel való tartós közösségben nyerhetünk. (Kroecker)

***

Imádság:
Uram!
Köszönöm, hogy van munkám.
Szeretem is.
Olykor persze megfáradok, és messze nem vagyok tökéletes, de jó lélekkel szeretnék tevékenykedni napról napra, hogy Téged dicsérjen, amit és ahogyan teszek.
Ámen

2015. augusztus 7. péntek

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak. (Kol 3:23)

Nemcsak a munkahelyünkön vannak elvégzendő feladataink, hanem otthonunkban és a gyülekezetünkben is.
Az utóbbi kapcsán szeretném, ha elgondolkodnál kicsit.

Milyen szereped van a gyülekezetedben?
Mert ugye odatartozol egy keresztyén közösséghez?!
Istennek mindenképpen célja, szándéka, hogy övéi közösséget alkossanak.
Ráadásul minden közösség olyan, mint a tagjai.
Tőled milyen a gyülekezet, melynek tagja vagy?
Mit tudsz és akarsz beletenni a közösbe?
Imádkozol rendszeresen a gyülekezetedért, vagy csak a kritika hangját szólaltatod meg?
Kritizálni mindent lehet, és olykor kell is, de ettől sokkal fontosabb feladata van a hívő embernek: fáradozni közösségének épülésén.
E dologban az a nagy kérdés, hogy mit bízott rám az Úr?
Ha ezt a kérdést mindenki feltenné magának és felismerné, hogy az Úr milyen munkában szeretné őt látni, akkor nem vitás, hogy gyülekezeteink épülő, növekvő közösségek lennének.
S hogy miért nem azok?
Talán azért, mert túl sok a semmittevő, a mindent mástól váró tag a gyülekezetekben.
Sok a fogyasztó, kevés a termelő.
Sok a passzív, kevés az aktív tag.
Ne mondd azt, hogy te már ehhez idős vagy, esetleg túlságosan elfoglalt!
Ne a kifogásokat keresd!

Mit bízott rád az Úr a gyülekezetedben?
Végezd jó lélekkel, mutass jó példát!
Kevesebbet morgolódj, többet és odaadóbban szolgálj!
Figyeld meg a következményeket!
Lesznek.
Ha nem is azonnal, de lesznek. Hiszen, amit vet az ember, azt fogja aratni is…

***
A nap gondolata:

A malomkő egymagában nem képes lisztet őrölni, de egy másikkal hasznos munkát végez. – Isten népének természete megkívánja, hogy összetartson és közösséget ápoljon. – A fenevad egymaga kóborol az erdőben, a juhok nyájba tömörülnek. (Spurgeon)

***
Imádság:
Köszönöm Uram a gyülekezetet, melynek tagja lehetek.
Köszönöm, hogy rám is bíztál feladatokat, tennivalókat.
Szeretném ezeket rád tekintve, hűségesen elvégezni, hogy épülésére, gyarapodására legyen gyülekezetünknek.
Ámen

2015. augusztus 8. szombat

Igaza van velem szemben. (1Móz 38:26)

Kinek van igaza?
Vannak élethelyzetek, amikor az erre a kérdésre adott válasz döntő jelentőséggel bír.
Igénk egy após-meny kapcsolatból villant fel egy momentumot. Ráadásul életmentő megállapítás ez az após szájából. (Érdemes elolvasni az egész fejezetet.)

Mindig életformáló lehet, ha valaki beismeri, hogy a másiknak is lehet igaza.
Vannak emberek, akik azt hiszik, hogy nekik mindig igazuk van. Mindig.
Bárkivel szemben.
Egy ilyen mondat, mint amin keresztül az Ige tanít bennünket, soha nem hagyná el ajkukat.

Isten gyermeke ne legyen annyira elvakult, hogy azt gondolja, neki mindig, mindenben igaza van.
Ehhez persze szükség van kellő alázatra és önismeretre is.
Te be szoktad látni, hogy másnak is lehet igaza veled szemben?

***
A nap gondolata:

A hamis alázatosság visszataszító, a valódi alázatosság vonzó.

***

Imádság:
Uram!
Ments meg attól a téves gondolattól, hogy nekem mindig csak igazam lehet.
Köszönöm, hogy beláthatom hibáimat, tévedéseimet, sőt bűneimet is. Ámen

2015. augusztus 9. vasárnap


Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük. (Zsid 13,14)


A Biblia első kétharmadában olvasható ószövetségi teológia értelmében, Isten szemében minden ember idegen eredetű, ideiglenes lakos a földön.
A világ, valójában Isten tulajdona, és minden nép, beleértve az izraelitákat is, mint szolgája, sőt jövevénye, a Földnek egy-egy területét csak használatra kapta, tehát: mindnyájan jövevények vagyunk ezen a Földön!
Az Újszövetség vége felé ezt így fogalmazza meg, az éppen zsidókat tanító szentíró: „nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük” (Zsid 13,14).

Az újszövetségi kor szekuláris, világi, nem bibliai görög nyelvhasználatban a πάροικος szót használták az újonnan érkezettek elnevezésére.
Ez, körülbelül a magyar „szomszéd” szó jelentésével adható vissza, ami nem a közvetlen lakótársra utal, hanem – hozzávetőlegesen a – „nem állampolgár” kifejezés tartalmát hordozza.
Mai, modern értelemben, a „letelepedési engedély birtokában lévő lakos” szóösszetétel hordozza azt a tartalmat, mely a leginkább érthetővé teszi a πάροικος egykori értelmezését.


Mi, keresztyének – a fentiek értelmében – már polgárjoggal bíró választottak Isten Országában, ugyanakkor még ideiglenes lakosok (jövevények), de csak azért, hogy egy napon teljes értékű polgárokká válhassanak.

Ehhez, csak annyira van szükségünk, hogy hűségesek maradjunk a mi Urunkhoz, és az Ő tanításához – mindhalálig.
Beleértve ahhoz a tanításához is, amit a közénk érkezett, vagy rajtunk csak áthaladó jövevényekkel kapcsolatban tanított! (Kereskényi Sándor)

***
A nap gondolata:

Az a tény, hogy egy hozzánk hasonló ember életének edényében megjelent az Isten, egy emberi életet csordultig töltött önmagával az Isten, már magában is hatalmas evangélium.
Hatalmas evangélium, mert azt példázza, hogy alkalmas az emberi valóság az isteni valóságnak a befogadására, nem idegen egymástól ez a kettő, szívesen költözik az Isten az emberi valóságba. (Farkas József)

***

Imádság:
Uram!
Jövevény vagyok e földön, de Te állandó, változhatatlan, örök. Hálás vagyok, hogy a tied lehetek, és ennek áldása beleragyog a jövevény létembe is.
Ámen

2015. augusztus 10. hétfő

„De az Úr Józseffel volt…” (1Móz 39,2. 21. 23.)

Magasról lehet nagyon bukni – bizonyára nem ismeretlen mondás ez senki előtt, s példát is láthattunk rá az elmúlt években bőséggel. Amikor politikában, üzleti életben valaki magasra küzdötte fel magát, aztán a hírnév és gazdagság pillanatok alatt vált semmivé, kidurrant légbuborékká körülötte.

József kalandos élete ezt a mondást bizony hatványozottan példázza: előkelő, magas pozíciókból bukott alá nem akármilyen mélységekbe.

Apjának, Jákóbnak legkedvesebb gyermekeként kivételezett helyzetnek örvendhetett mindenben, aztán testvérei féltékeny bosszújának következtében élete pillanatok alatt veszítette el minden értékét.
Az elveszejtő indulat először egy kút mélyére juttatta, aztán olcsó pénzen vásárolt rabszolgaként Egyiptomba hurcolták.
Ott a fáraó főemberének házához került, bizalmas munkát kapva felemelkedett, de Potifár feleségének hazug csalása miatt börtönbe vetették.
Ott megint csak fontos beosztásba emelkedett, s meg sem állt az Egyiptom felügyelője címig.
Akárcsak egy hullámvasút.

S ezen a kalandos életúton nem csak a bukások ismétlődnek, hanem a megtapasztalt mélységekben ez a puritán egyszerűséggel felhangzó mondat is: de az Úr Józseffel volt.
Amikor eladták rabszolgának, aztán amikor börtönbe került, elhangzik: de az Úr Józseffel volt.
S hogy miért éppen a bajban hangzik ez ilyen egyértelműen, s ismétlődően?
Talán azért, mert a teremtő Istenünk ismeri fals gondolkodásunkat, hogy hajlamosak vagyunk tévesen azt hinni, csak akkor van velünk az Úr, amikor flottul működnek a dolgaink, amikor sikerek és szép eredmények vesznek körül bennünket.
Amikor a 7 bő esztendő idejét éljük.
Igen, akkor elhisszük, hogy velünk van az Isten.
De amikor minden elromlik?
Amikor csőstől jön a baj?
Amikor a 7 szűk esztendő valósága köszönt ránk?
Akkor bizony könnyen elfelejtjük, hogy velünk van az Úr!
Akkor bennünket is figyelmeztetni kell, egyértelmű és nyilvánvaló kijelentésekkel, mint József esetében!
Vagy mint az újszövetségi missziói utak történetét olvasva, hány helyen, szinte ébresztő jelleggel harsogja a Szentírás: de az Úr ott volt az apostolokkal!
Börtönben, bilincsben, üldöztetésben, mártírságban, gúnyolódásban, látszólagos sikertelenségben, kereszthordozásban, fájdalmakban: de az Úr ott volt!
Nem csak a tömegek megtérésében, nem csak a látványos indulásokban, nem csak akkor, amikor úgymond felfelé ívelt a születő gyülekezetek sorsa!
Az Úr ott volt később is, az emberi konfliktusok idején is, a szakadások szomorúságában, az emberi esendőség adta csalódásokban! Az Úr akkor is ott volt!

Mintha egy látásunkat homályosító hályogot akarna szemünk elől eltávolítani ez a kicsiny mondat: de az Úr Józseffel volt! Kísérjen ez a bizonyosság! (Gyallai Henrietta)

***
A nap gondolata:

Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel)

***

Imádság:
Uram, köszönöm, hogy Igéd megszólító szava előtt nem lehet akadály sem a siker, sem az emberi bukás.
Igaz az én életemben is, hogy sem mélység, sem magasság, sem angyalok, sem fejedelmek el nem szakíthatnak a Te kegyelmedtől! Köszönöm, hogy megadtad a hit látásának ajándékát, ha emlékeimet beragyoghatja a bizonyosság: bárhol is jártam, bármilyen megtapasztalás is ért: velem voltál.
Ámen.