TÉMA: NAPI IGE, ISTEN TÖRVÉNYEIT KÖVETŐKNEK

2015. július 21. kedd

Ördög, Sátán, léte, munkája, ideje… 9.

Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. /Jel.12:11/

A kérdés áll, ahogyan az egyik teológus, Fosdick írta: „Könyörtelen harc folyik a világban Krisztus és az Antikrisztus között.
A harctér ott van benned és körülötted egyaránt.
Gondolataid és tetteid elkerülhetetlenül állást foglalnak. Eldöntötted-e már egyszer és mindenkorra, hogy melyik oldalra állsz teljes erőddel?” T
estvérem, melyik oldalra állsz?
Ki mersz-e állni a Gonosszal szemben, hiszel-e abban, hogy Jézus legyőzte?

Van egy nagyon kedves gyerekének, melyet biztosan ismernek a kicsik, így hangzik ez:

Kicsiny kis fényemmel világítani fogok.
Áldom Őt minden nap és mindenhol. /3x/
/:Elrejtsem-e fényemet? (NEM!)
világítani fogok.:/ 3X Áldom... /
:A sátán sem állíthat meg! (NEM) világítani fogok.:/ 3X Áldom...
Így teszek míg Jézus jön! (IGEN) világítani fogok.:/ 3X Áldom...

Hát kívánom ezt mindannyiunknak, hogy a Sátán se állítson meg minket az Isten útján, hanem világítsunk, tükrözze életünk azt a fényt, aki a világ világossága, Jézus Krisztusét, az Ő fényét vigyük e sötét világba, míg Ő maga vissza nem tér. /Petróczi Szabolcs/

***
A nap gondolata:

Egy milliomos nem megy utcaseprőnek. Ha valaki megízlelte, mily jó az Úr, az a világ örömeiről könnyen lemond.

***

Imádság:
Uram!
Köszönöm fényedet.
Ha világítok, nem tőlem van, hanem tőled.
A te fényed az.
Bennem sötétség van, a bűn sötétje, de te Jézusom, a világ világossága vagy, s aki téged követ, nem jár sötétségben.
Követlek napról napra.
Ámen

2015. július 22. szerda

Az ÚRé a föld és ami betölti. (Zsoltárok 24:1)

Időnként nem tudjuk, hol a helyünk, kik vagyunk valójában és kicsoda Isten. Talán a következő sorok elgondolkodtatnak:

Olvastam egy történetet egy emberről, aki elvitte a fiát a McDonald’s-ba, és extra nagy adag sült krumplit vett neki. Hazafelé menet a sült krumpli olyan csábítóan illatozott, hogy átnyúlt, vett egy kis darab krumplit a fia dobozából, és megette. A fia mérges lett: „Apa, nem veheted el! Ez az én sült krumplim!” Az apának három dolog jutott eszébe:

„Először is, a gyermekem elfelejti, hogy a krumpli teljes mértékben tőlem származik.
Én vittem el a McDonald’s-ba, én rendeltem, én fizettem az ételért, én adtam neki, én viszem őt haza.
Egyedül miattam, a Nagy Sültkrumpli-adományozó miatt lehet neki egyáltalán sült krumplija!”

„Másodszor, a gyermekem nincs tisztában azzal, hogy a krumplit bármelyik pillanatban visszavehetném.
Másrészt viszont egy egész kamionnyi krumplit vehetnék neki, ha akarnék, mert mindkettőre megvan a hatalmam.”

„Harmadszor, nincs szükségem az ő krumplijára.
Könnyedén vehetek magamnak.
Ha akarom, száz dobozzal is vehetek magamnak.
Csak azt akartam, hogy megtanulja az önzetlenséget.”

Értjük a lényeget?

Először is: minden Istené. Még az életünk is.

Másodszor: az Úr mindent elvehet tőlünk egy szempillantás alatt. Persze annak sokszorosát is adhatná, amit eddig adott, ha úgy látná jónak.

Harmadszor: szeretne önzetlenségre tanítani.

***
A nap gondolata:

Isten nem azért részesíti kegyelemben az embereket, mert ismerik, hanem azért, hogy megismerjék Őt.
Megigazító igazságában sem azért részesíti az embereket, mert már igazak, hanem azért, hogy szívükben igazakká legyenek... (Augustinus)

***

Imádság:
Uram!
Köszönöm az életemet és mindent, amit eddig kaptam Tőled.
Tudom, minden a tied e hatalmas világon, az életem is és bármikor visszavehetsz bármit tőlem, de áldásod gazdagsága is kiáradhat rám még jobban.
Te tudod, hogy mikor mire van igazán szükségem.
Cselekedj velem legjobb belátásod szerint.
Taníts önzetlenül adni, másokkal megosztani azt, ami amúgy is Tőled van jelen életemben!
Ámen

2015. július 23. csütörtök

Bárcsak jóindulattal néznél rám! (1Móz 30:27)

Mai Igénk a Lábán és Jákób közötti párbeszédből kiragadott mondat. Késztessenek ezek a szavak arra, hogy átgondoljuk indulatainkat! Milyen indulattal nézed embertársaidat?
Ezt lemérheted azon, hogy megvizsgálod, kiről mit gondolsz.
Első ránézésre milyen véleményed szokott lenni embertársaidról?
A hibáit, a gyengét keresed, vagy inkább azt, ami tetszik, ami pozitívum?

Ki mondhatná neked ezt a mondatot: Bárcsak jóindulattal néznél rám!
A pillantásaink is árulkodhatnak a bennünk lejátszódó érzelmekről. Van, aki ölni tudna a tekintetével.
Nem baj, ha ez nem jellemző ránk.

Kérjük Urunkat, hogy munkáljon bennünk jóindulatot embertársaink felé!
Járj ma is nyitott szemmel és vedd észre, hogy kinek van szüksége a te jóindulatodra!

***
A nap gondolata:

Aki Isten gondolatainak világából táplálja meggyőződését, az a világ vélekedésével és a környezet felfogásával szemben bámulatos függetlenségre jut el. (Kroecker)

***

Imádság:
Uram!
Hálás vagyok irányomba mutatott jóindulatodért.
S ha én tőled ezt tapasztalom, akkor ugyanezt kell felmutatnom mások felé is.
Igaz, nem mindig sikerül, de kérlek, adj erőt, hogy minél gyakrabban a bennem lévő jóindulatot tapasztalhassák meg a velem találkozó emberek.
Ámen

2015. július 24. péntek

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem. Zsoltárok 32,8

A közelmúltban egy nehéz döntés előtt álltam.
Rágódtam rajta, hogy mit válasszak.
Istenhez fohászkodtam, s kértem, hogy mutasson utat.
Akkor talált meg engem ez az Ige.
Meg is nyugodtam. Nincs miért idegeskedni, aggódni, nyugtalankodni, mert az Úr megmutatja a helyes utat, tanácsot ad, szemmel tart.

A magam útján járok.
Sokan tartják ezt önmagukról.
Isten gyermekeinek nem ez a feladata.
Mi nem a magunk útját járjuk, hanem arra szeretnénk menni, amerre az Úr mutatja.
Akkor lesz lelki békénk egy-egy nehezen járható úton is, ha azért járunk rajta, mert Urunk mutatta meg.
Ehhez azonban az Úrral való szoros kapcsolatra van szükségünk. Igeolvasás, elmélkedés, imádkozás.
S van még egy fontos, nélkülözhetetlen mozzanat: az engedelmesség. Ha ez nincs meg bennünk, akkor az előbbiek hiábavalóak.
Ha a megértett Igét nem valósítjuk meg, vagyis nem engedelmeskedünk az Úr útmutatásának, akkor hiábavalóvá lesz kegyességünk, becsapjuk önmagunkat.
Mert Istent nem lehet.
Sohasem.
Engedd, hogy utat mutasson, hogy tanácsot adjon és tedd is meg azt, amit kér tőled…

***
A nap gondolata:

Gyakran panaszkodsz, hogy nem találsz meghallgatásra. Ne cseréld össze a szerepeket. Azt követeled Istentől, hogy:

tegye meg a te akaratodat,

valósítsa meg a te tervedet,

legyen a te szolgálatodra.

Imádkozni ennek éppen az ellenkezője...

imádkozni annyi, mint:

akaratodat fokozatosan átengedni Isten akaratának, hogy az működjék benned,

hagyni, hogy a te szereteted helyébe Isten szeretete áramoljék,

megvalósítani közreműködéseddel az emberek között az Atya tervét és mindenható Szeretetét. (M. Quoist)

***

Imádság:
Köszönöm Uram, hogy te akarsz bölccsé tenni, tanítani, utat mutatni számomra.
Ez megkönnyíti előrejutásomat.
Igaz, egyben komoly nehézséget is jelent, hogy ne önmagamat valósítsam meg, hanem a te velem való terveidet.
Köszönöm az iránytűként használható Igédet is.
Ámen

2015. július 25. szombat

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről… (1Móz 12,1a)

Ha azt a szót mondom: vándorlás, elvándorlás, mindannyiunknak eszünkbe juthatnak képek, emberi történetek ismerősökről vagy éppen idegen arcokról, mai vándorokról, elvándorlókról.

Elmúlt hónapokban híradások állandó témája a bevándorlók és menekültek kérdése, megannyi képsort láthattunk családokról, fiatalokról és idősebbekről, akik télvíz idején, alig felruházkodva, kicsiny csecsemőkkel a karjukon hagyják el hazájukat, hogy idegen földön, nyelvet, semmit és senkit nem ismerve „próbáljanak szerencsét”.
Ami ezekre az emberekre van írva, az nem egy reményteli arckifejezés, nem a meggyőződés, hogy most biztosan jó lesz nekünk.
Arckifejezésük, megnyilvánulásaik sokkal inkább egy afféle hozzáállást tükröznek, hogy majd csak lesz valahogy.
Ennél rosszabb nekünk már úgysem lehet.
Amit ott hagytunk, az maga volt a földi nyomorúság, annál minden csak jobb lehet.
Szívszorító elgondolni, hogy mi motiválhatja ezeket az embereket, mi lehet az a megélt mélypont, ahol pénz, tudás, kapcsolatok nélkül, gyalogszerrel nekiindulnak egész családok az ismeretlennek.

Ez is egyfajta vándorlás.
Próba a kitörésre, menekülés a biztos semmiből a bizonytalanba.

Aztán az is egyfajta vándorlás, amit magyar honfitársaink, családtagjaink, barátaink választanak tömegével, akik szintén nekiindulnak a nagyvilágnak, hogy idegen földön boldogulást keressenek.
Természetesen sokkal jobb körülmények között, az indító gondolat azonban bennük is hasonló: van egy alap csalódottság: ennél, amit itthon tapasztalnak, biztosan csak jobb lehet.

Ez is egyfajta vándorlás.
Elvándorlás - ahogy tényként halljuk a fogalmat.

Ábrahám jól ismert ószövetségi útjának már a kezdete is egészen másfajta vándorlást rajzol elénk.
Más az indító pont, a mozgatórugó, hiszen ő nem egy földi nyomort hagyott a háta mögött, nem minden mindegy alapon indul el.
Ő az Isten ígéretére indult útnak.
Mivel kezdődik a nagy út az ígéret felé?
Az Úr szavával!
Az Úr ezt mondta…

Az Ő szava nélkül ugyanis lehet tekeregni, csavarogni, szerencsét próbálni, járni-kelni a világban, fejest ugrani az ismeretlenbe. Az ő ígéretével, az ő szavával lelkünkben viszont békességgel lehet indulni az ismeretlen felé is.

Minden nap útra kelünk, újabb és újabb vándorlásokra indulunk mi is.
Vajon az Úr szava az origó?
A tőle kért és kapott szóval indultál ma?
Hogy áldások útján járhass?

/Gyallai Henrietta/

***
A nap gondolata:

A világ szerint való élet tragédiája, hogy mindig jobban fogy, szűkebbre szorul, a keresztény élet mindig bővül és túláradóbb lesz.

***

Imádság:
Uram, köszönöm, hogy állandó mozgásban tartod életem, s ezek a naponként megtapasztalt utak mégis állandóságra tanítanak.
A világ teremtésétől kezdve örök és változhatatlan szavad mindenhatóságára, ígéreteid megbízhatóságára.
Segíts ezt az egyszerű képletet naponként tanulnom: Te szólsz, s én indulni kész szívvel hallom szavadat.
Könyörülj a mai vándorlókon, kik biztonságot vágyva menekülnek új hazát keresve.
Ámen.

2015. július 26. vasárnap

Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről… (1Móz 12,1a)

Mivel kezdődik Ábrahám vándorlása? Az Úr nevével! Az Úr ezt mondta…

Miként a Biblia első lapján, a Genezis, a teremtéstörténet is ugyanígy Isten nevével kezdődik.
Kezdetben teremtette Isten…
Ahhoz, hogy a semmiből világ, a káoszból rend, a némaságból élet álljon elő, az Úr jelenléte kellett.
Ahhoz, hogy Ábrahám élete áldásokkal gazdagítottként maradjon fenn évezredek múltán is – az Úr jelenléte kellett.
Mert ahol ő nincs jelen, ott áldatlan állapotok, káosz uralkodik. De ahol az Úr szava megszólal, ahol Ő kezd el cselekedni, ott új teremtés, új élet, új áldások kezdődnek.
Ha azt mondom, áldatlan állapotok, ott nem feltétlenül földi pokolra gondolok, szegénységgel, nyomorúsággal.
Áldatlan állapotok uralkodhatnak a kényelem, a cicoma, a pompa közepette is, békétlenség lehet a legfényesebb környezet közepette is.
De áldás és békesség lehet a szegényes körülmények közepette is, ha valóban az Úr szava indítja a közösséget, a családodat, mozgatja az utakat.
Miként a betlehemi jászol körül nyoma nem volt semmiféle földi gazdagságnak, mégis a legáldottabb hely volt a világon.

Ábrahám egyáltalán nem nyomorból vagy szegénységből indult.
Amikor először elindult Kánaán földje felé, Úr-Kaszdim városát hagyta el, amikor pedig az Úr személyesen megszólítja, hogy menj el földedről, Háránban él.
Mindkét város az ókorban virágzó és jelentőségteljes település volt, gazdasági, kulturális centrumok.
És Ábrahámról is azt olvassuk, hogy nem kis vagyonra tett szert Háránban.
És itt mégsem nevezi áldottnak életét az írás, csak ez utánra ígéri: nagy néppé teszlek és megáldalak!

Mert hiába tett szert Ábrahám vagyonra, tekintélyes gazdagságra, mégis idegen istenek földjén élt, idegen isteneket imádtak körülötte, ilyen értelemben véve áldatlan állapotokból kellett elindulnia az áldások útján!

Milyen sokszor kívánunk egymásnak áldást és békességet – akár csak a mai napon –, és legtöbbször azt hisszük, ez az „áldott volt” kézzel fogható gazdagságaink megnyilvánulása.
Pedig a valódi áldás és békesség a maga gazdagságával ott valósulhat meg, ahol az Úr jelen van, ahol tisztán keresik az ő akaratát, ahol a környező világ ricsaja, hangzavara, sokszínű csábítása nem nyomja el az Ő hangját.

Legyen így áldott a napod!

/Gyallai Henrietta/

***
A nap gondolata:

Csak azok tudják a világot megmozgatni, akiket az Úr iránti hűségükben nem tud megmozgatni a világ.

***

Imádság:
Uram, segíts, hogy megtapasztalhassam magam is az általad való, áldott életnek gazdagságát, melyben mindent a Te kezedből való ajándékként fogadok: családomat, vagyonomat, erőmet és egészségemet.
Lelked erejével, kérlek, óvj meg az áldatlan állapotoktól, melyeknek békétlen légköre távolságokat szülhet a Veled és másokhoz való kapcsolataimban.
Ámen