TÉMA: Jó ha tudod!

Így változik a szabadság kiadása

Életbe lépett a törvény, amely újraszabályozza a szabadság kiadásának, a bérpótléknak és a távolléti díj számításának rendszerét.

Lórodi László munkaügyi szakjogász az M1 Ma reggel című műsorában elmondta: abból a szempontból, hogy mennyi bért kapunk arra az időszakra, amikor szabadságon vagyunk, gyakorlatilag mindegy, hogy 30 vagy 31 napos a hónap. Mint mondta, korábban egy 174-es osztószámot vezettek be, így a hosszabb hónapokkal jobban járt a munkavállaló, rövidebb hónap esetén rosszabbul járt. "Ezzel azonban manipulálhatott a munkáltató, de a munkavállaló is, így a változtatással mostantól mindig az adott hónapra eső időszak leosztott bérét fogja kapni mindenki, függetlenül attól, melyik hónapban vesz ki a szabadságot" - mondta a szakjogász.

A szabadság idejére a korábbi időszak nem minden pótléka számít bele a munkabérbe; például ha valaki sok túlórát teljesített, a régi törvény szerint a túlóra beleszámított a szabadság idejére fizetett távolléti díjba is, ez az új munka törvénykönyvének bevezetése óta nem így van – fejtette ki Lórodi László, aki kiemelte azt is, hogy egyenlő munkaidő-beosztás esetén minden munkanapra megfelelő szabadságot számolnak, és ezt munkanapban is kell elszámolni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkáltatónak van döntési jogosultsága abban a tekintetben, hogy milyen módszert választ – tette hozzá.

Az egyik módszer, hogy a munkáltató minden munkanapra kiad egy nap szabadságot és ezt egyenlően számolja el, figyelmen kívül hagyva a pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat. A másik módszer az, hogy órában adják ki a szabadságot, tehát ha 12 órára van a munkavállaló beosztva, akkor 12 óra szabadságot kaphat távolléti díjban – emelte ki. Ennek az az oka, hogy sok helyen – például az állami szférában – hétfőtől csütörtökig nyolc és fél, kilenc órát dolgoznak, a pénteki nap pedig rövidebb – hangsúlyozta Lórodi László.

Egekbe nőhetnek a kártyadíjak


A tranzakciós illeték bevezetése óta a kártyadíjak majdnem ötven százalékkal emelkedtek. Egy készülő szabályozás hatására pedig még jelentősebben megugorhatnak az ügyfeleket terhelő költségek.

A tranzakciós illetéket bevezetése az első menetben – decembertől februárig - még „mindössze” 14 százalékkal dobta meg az árakat. Február óta a bankkártyák átlagos éves díja nyárra további több mint 15 százalékkal emelkedett. Az új adó mértékének augusztus elsejétől érvényes növelése október elsejére megint ugyanekkora drágulást hoz (a rövidesen hatályos kártyadíjakról itt tájékozódhat).
Kártyadíjak
Ez azonban az átlag: akad 30, 45, de akár 65 százalékos díjemelés is. Az ügyfelek feje felett pedig további tehernövekedés lebeg.

A drágulást részben a ma még kedvezményesen kínált feltételek „kifuttatása” hozhatja. Például az OTP-nél eddig nulla forint volt a diákszámlához adott kártya díja (Junior), de most már csak akciósan az. Az UniCredit az ATM-be befizetés díjaként a kondíciós listájában 0,2 százalékot jelez, amit – a tranzakciós illetéknek a kártyás vásárlás utáni felszámításával egyezően – szintén akciósan nem terhel. Ennél érdekesebb megoldásra is bukkanhatunk itt. Az UniCredit ugyanis egészen sajátos módon (az apróbetűk között feltűntetve) azt jelzi, hogy éves díjként a bankkártyával az esedékességet megelőző 12 hónap alatt lebonyolított vásárlási forgalom összegének 0,1 százalékát, de minimum 3300 forintot számít fel. A minimumként feltüntetett összeg feletti rész felszámításától „akciós jelleggel” eltekintenek. Az akció visszavonásig érvényes.

A drágulás nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a tranzakciós illetéket a bankoknak a kártyás vásárlások után is fizetniük kell (itt nézheti meg, mely kártyáknál kérnek díjat a vásárlásért).
Mely kártyáknál kell fizetni
A hitelintézetek többsége azonban ezt nem akarja továbbhárítani ügyfeleire. Legalábbis egyenes módon nem. Az új adónem bevezetése óta végrehajtott majdnem ötven százalékos díjemelés összegét ugyanis számításaink szerint átlagosan 450 ezer forintos kártyás költés után kellene fizetni – már a magasabb illetékkel számolva. Ez azt jelenti tehát, hogy a kártyájukat legfeljebb készpénzfelvételre használókkal fizettetik meg a bankok „nagylelkűségüket”.

Megbolygathatja a piacot a kereskedői jutalék korlátozása

A kártyabirtokosokat veszélyeztetheti még az elfogadói jutalék (interchange-díj) várható korlátozása is. A kormány már elkészített egy olyan javaslatot, ami az Unió területén mintegy három év alatt bevezetendő korlátozást azonnali hatállyal érvényesítené. Mindenféle hatástanulmány, felmérés és hasonlók nélkül. A szabályozást még azelőtt készítették el, hogy elindult volna az kísérlet, amelyet több mint félévnyi tárgyalás után Fejér megyében valósít meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB), hat elfogadó bank, valamint a MasterCard. A program keretében a kereskedők a megyében lényegében ingyen kaphatják meg egy évre a pos-terminálokat – a költségeket a MasterCard-felajánlásból térítik meg a bankoknak.

A fogyasztók számára közvetlenül nem érzékelhető, mennyit fizetnek jutalékként a kereskedők. Közvetve persze cseppet sem hatástalan a dolog. A bankok ugyanis az így befolyó pénzből fedezik a fejlesztéseket. A kártyadíjak változása mögött pedig a kínálat átalakítása is áll. Terjed a biztonságosabb chip, és a PayPass funkció. Emellett persze a kieső bevételt (lásd a kártyás vásárlás befizetendő illetéke) valahonnan pótolni akarhatják majd. Ez pedig a kártyás költségek további megugrását hozhatja – esetleg úgy, hogy a plasztikkal való fizetési lehetőségek közben nem is igazán bővülnek.

Amit az élelmiszergyártók trükkjeiről tudni érdemes.

Arra számít, hogy a földieperitalban földiepret talál? Ne áltassa magát! Aki vakon hisz a szupermarketekben és a címkék felirataiban, az biztosan betesz a kosarában néhány megtévesztő csomagot. Amit az élelmiszergyártók átveréseiről tudni érdemes – és ezek legális trükkök.

Ne ítéljen a külsőségek alapján! – szól a mondás, amely nem elsősorban az élelmiszerekre vonatkozik. Mégis nagyon fontos, hogy vásárláskor főként ne a külsőségek, inkább a címkék alapján tájékozódjunk, bár ez sem elegendő minden esetben. A címkének kellene lenni a legbiztosabb információk forrásának, a törvény is ezt követeli meg, de sok a kivétel, és számtalan kiskapu kínálkozik a gyártók számára.

A csomagoláson ott lebeg a vásárló előtt az ínycsiklandó ígéret, mégis igen gyakran hiába keresi az általa elvárt ízt, egészségügyi hatást vagy a származás régióját. Németországban egy újonnan megjelent könyv tárja a fogyasztók elé azokat a trükköket és jelmezeket, amelyek segítségével az élelmiszeripar átveri a vásárlókat.
1. számú hazugság: a termék neve

„Ropogós csirke” – a név elolvasása nyomán máris összefut a nyál az ember szájában. Az ilyen típusú termékek azonban elsősorban a fantázia világában léteznek, nem a kosarunkban. Hogy az a csirke valójában hogyan készült el, azt nem a kereskedelmi elnevezésből, hanem a címkéből olvashatjuk ki. Már ha lehetséges. Jelen esetben: „Egészben panírozott csirkehús.” Ez már nem cseng olyan étvágygerjesztően. Vegyük másik példának a „földieperitalt”, amelyben a leggyakrabban már csak a földieper neve fordul elő. Az ilyen italok java része ugyanis földieper-aroma hozzáadásával készül, így a helyes elnevezés a címkén a következő lenne: „Földieper ízű tejital”.
2. hazugság: a hús fajtája

Ha valaki készpénznek veszi, hogy a baromfivirsli valóban szárnyashúsból készült, azt kellemetlen meglepetés érheti. Sajnos nem létezik szabály, amely kimondaná, hogy milyen százalékban kell a baromfitermékben baromfinak lennie, és ezt sok gyártó könyörtelenül ki is használja. Ne csodálkozzanak, ha a címkén, amelynek fel kellene fednie a valós összetételt, a sertés szerepel az első helyen, azaz a legnagyobb arányú összetevőként.

3. hazugság: étvágygerjesztő fotók

A csomagolások fotóin gyönyörű gyümölcsök, csirkehússal teli gőzölgő leves ébreszti fel a vágyat a termék iránt, elrejtve, hogy egyébként ezekből az összetevőkből elég kevés van benne. Néha még olyan élelmiszer is a fotóra kerül, ami egyáltalán nem szerepel az ételben. Éppen ezért minden alkalommal nézzük meg a termék címkéjét, mert abból – jó esetben – kiderül a turpisság.

4. hazugság: a rejtőzködő alkohol

Számtalan olyan termék létezik a salátaöntetektől kezdve az eperlekváron át a csokoládéig, amelyekben van alkohol. Igaz, az aromák oldószereként használva olyan csekély mennyiségben van jelen, hogy azt nem kötelező feltüntetni. Mégis, akadnak emberek, akik egészségügyi vagy vallási okokból nem szeretnének még ennyi alkoholt sem fogyasztani. Őket a címke sem segíti, közvetlenül a gyártónál kell érdeklődniük az alkohollal kapcsolatban.
5. hazugság: a származás

Sok fogyasztó számára fontos, hogy egy bizonyos régióban készült terméket vásároljon, és ezért hajlandó akár többet is fizetni. Sajnos a törvény nem szabályozza megfelelő módon a regionalitás elvét és annak jelölését, ezért ez teljes egészében a gyártók lelkiismeretén nyugszik. Többnyire nem világos, hogy az étel minden összetevője, vagy csak egy része származik a megjelölt régióból. A fogyasztóvédők intelme szerint csak a megfelelő módon, egyértelműen megjelölt származást szabad elfogadni. Ennek hiányában az élelmiszer elnevezésében rejlő származási utalás üres ígéret csupán.
6. hazugság: természetes és hagyományos

Az élelmiszeripari adalékanyagok, mint például az ízfokozók, a tartósítószerek vagy stabilizátorok sokakban váltanak ki ellenérzéseket. Egyes gyártók megpróbálják elterelni a figyelmet, és olyan kifejezésekkel illetik termékeiket, mint például a „hagyományos”, a „természetes” vagy a „házias”. Ne hagyjuk magunkat átverni, mindig érdemes megnézni a címkén az összetevők listáját. És attól, ha a gyártók kijelentik, hogy a termék „mentes az ízfokozóktól”, ez még nem biztos, hogy igaz. Használhatnak például helyettesítőket, például élesztőkivonatot, és ezt már nem kell feltüntetni az adalékok között.
7. hazugság: egészségügyi előnyök

Ami egészséget ígér, azt jobban vásároljuk, és általában magasabb áron is kapjuk. Ezért a gyártók gyakran címkézik fel termékeiket a csupán feltételezett egészségügyi előnnyel. Azt mondja, például „erősíti az immunrendszert”, „gazdag kalciumban” vagy „extra tejadaggal készült”. Ez különösen akkor abszurd, ha a terméknek természetes jellemzője a magas kalciumtartalom, mint például a tejtermékek esetében. Az egészséggel és táplálkozással kapcsolatos gyártói állításokat 2006 óta szabályozzák, és csak akkor használhatók, ha azok bizonyítottak. Vannak azonban különböző átmeneti időszakok és kivételek. A rendelet gyenge pontja, hogy nem teljes, és nehezen alkalmazható, sok tápanyag kimaradt belőle. Ezen kívül a fogyasztói szervezetek erősen kritizálják azokat a tanácsokat, melyek túl sok extra vitamin és ásványi anyag bevitelét javasolják. Az egészséges táplálkozást így nem lehet megvalósítani, sőt még növelhetjük is az egészségügyi kockázatot.
8. hazugság: összetevők

Az élelmiszerek minden összetevőjét kötelező feltüntetni a címkén. A lista élére az az összetevő kerül, amelyből a legtöbb van benne. Így az összetevők listája az egyik legfontosabb információforrás lehet a vevők számára. De még itt is vannak kiskapuk. Egyes termékek teljesen legálisan kerülhetnek a piacra az összetevők feltüntetése nélkül. Például egyes alkoholos italok 1,2 alkohol-térfogatszázalék felett (kivéve a sör), és néhány tejtermék. Ha a termék csomagja nagyon kicsi, a gyártók felmentést kaphatnak az összetevők kötelező feltüntetése alól. Amennyiben a fogyasztó ezt nem tartja elfogadhatónak, panaszt tehet a gyártónál.
9. hazugság: a csomagolás mérete

Tudjuk, hogy a chipsek, a csokoládé, a dió és más csomagolt élelmiszerek esetében a zacskó felbontása után látja meg a vásárló, hogy valójában mit kapott. A gyártók nagy előszeretettel töltik meg a zacskókat levegővel, alkalmaznak kettős fenekű vagy túlméretezett dobozokat. Mindennek célja, hogy kitöltsék a csomagolást, amely látszólag sokkal többet ígér. A tartalom és a csomagolás arányát semmilyen törvény sem szabályozza.
10. hazugság: ömlesztett áru

A csomagolatlan, úgynevezett ömlesztett élelmiszereket gyakran értékesítik drágábban, mivel azok különösen frissek. Esetükben azonban hiába keressük az összetevők listáját. Nincs csomagolás, címke sincsen. Az ilyen termékek minőségét nagyon nehéz felmérni. Az ömlesztett termékekről az eladóknak kellene megadni minden tájékoztatást a termék összetételével, elkészítésével és származásával kapcsolatban. Találkozott ön már ilyen eladóval?

Józan ésszel a drága bankok ellen



Az őszi díjemelésekkel újabb pofont kaptak a bankszámla-tulajdonosok, nagyon résen kell lenni a készpénzfelvétellel, és nem mindegy, milyen számlát használunk. Érdemes újragondolni az alapelveket.

Nagyjából túl vagyunk a banki drágítások újabb hullámán, amely a tranzakciós adó legutóbbi emelése miatt augusztus utolsó napjaiban kezdődött el, és igen komoly díjemeléseket hozott. A csekkadó néven elhíresült, tavaly ősszel bevezetett, majd idén augusztusban újrahangolt sarc momentán 3 ezrelékkel sújtja a banki átutalásokat, és 6 ezreléket von el minden készpénzfelvétel után, utóbbiaknál bármilyen felső korlát nélkül. (A 6000 forintos plafon csak az átutalásoknál maradt meg.)

Az átlagos magyar jövedelmekből kiindulva (január-júliusi KSH szerinti nettó átlagbér: 150 452 forint) egy kétkeresős családban augusztustól tehát kétszer 900 forint a pénzügyi tranzakciók havi adóterhe, ha a bank teljes mértékben áthárította az illetéket, és a család mindkét felnőtt tagja felvette a pénzt a számlájáról. (Ha nem vette fel az összeset, hanem egy részéből elutalta a rezsit, akkor kicsit kevesebb, mert az utalásokra 6 helyett 3 ezrelékes a kulcs.)

Első ránézésre tehát nem beszélhetünk elviselhetetlenül durva tételekről, de mivel éves szinten egy családban több mint 20 ezer forintot magához von az állam, a téma mégis az egyik kedvence a különböző internetes fórumoknak, és a banki tapasztalatok is azt igazolják, hogy az emberek megmozdultak. Újragondolják pénzköltési szokásaikat, és keresik az adó elkerülésének, csökkentésének módját. Ebben egyébként nincs semmi rendkívüli, ugyanaz történik, mint ami sok más országban már lezajlott: a cégek egy része külföldre viszi/vitte a számláját, az emberek megpróbálják kikerülni a bankokat, és addig-addig variálnak, amíg értelmetlenné vagy például a feketegazdaság erősödésével károssá teszik ennek az adónak a kivetését.

Itt még nem tartunk, egyelőre semmi jele annak, hogy a kormány visszavonná a tranzakciós adót annak káros mellékhatásai miatt. Az viszont látszik, hogy az állam elsőre alultervezte a bevételeket, éppen ezért volt szükség az illeték újbóli megemelésére, sőt egy egyszeri pótadó beszedésére is, aminek pedig megint az a következménye, hogy sokan az adó elkerülésén, minimalizálásán, vagy akár a bankszámlájuk megszüntetésén gondolkoznak. Adunk pár tippet, mit érdemes átgondolni.
Tényleg kell bankszámla?

Írtunk már arról korábban, hogy a világ fejlettebb részein is vannak, akik hátat fordítanak a bankjuknak, felszámolják a számlájukat, eldobják a bankkártyájukat, és boldogabbak a készpénzzel. Ezt bizalmatlanságból, csalódottságból, a bankok elleni ellenszenvüktől vezérelve teszik, vagy azért, mert olcsóbbnak és egyszerűbbnek vélik így az életet. Ez utóbbi viszont nem igaz, leszámítva bizonyos speciális élethelyzeteket. Ha valakinek nincs állása, nem kap fizetést, kizárólag feketén dolgozik, és borítékban kapja a pénzét, nyugdíjas, és el sem hagyja a falu határát, akkor valóban fölösleges kiadás egy számla meg egy bankkártya. Minden más esetben azonban nehezen indokolható, és nem is éri meg.

Erre elég sok érvet lehet felhozni: a fizetést szinte minden munkahely számlára utalja (lehet erősködni a készpénzért, de általában nem szokott sikerülni); bizonyos szolgáltatások (például a lakásbiztosítás) olcsóbbak, ha bankból, főleg, ha csoportos beszedéssel fizeti az ember; az internetes, bankkártyás vásárlás sok terméknél szintén olcsóbb és főleg kényelmesebb a hagyományos beszerzésnél; a repülőjegy, külföldi szállás- vagy az autóbérlés kártya nélkül szinte elképzelhetetlen, és a legjobb ajánlatokat megint csak online, előre átutalva lehet megcsípni. Ezeken a tételeken bőven lehet évi 6-10 ezer forintot spórolni, annyit, mint amennyibe egy jól megválasztott bankszámla és a kártya kerül évente még a tranzakciós adó miatti díjemelések után is. (A legolcsóbb számlacsomagok havidíja 500-800 forint, ebben már benne van a havidíj, a kártyahasználat, néhány készpénzfelvétel és internetes átutalás).

Legalább ilyen fontos, hogy bankszámla nélkül a megtakarítás (bankbetét vagy más banki befektetés) esélyétől is megfosztja magát az ember, még akkor is, ha manapság egyáltalán nem vonzóak a banki kamatok, de nullánál, sőt a tranzakciós adó mértékénél azért nagyobbak. Bankszámla nélkül hitelt sem kap az ember, igaz, mostanában a többség nem is kér a kölcsönből. Végső érvként pedig ott van a biztonság: nem jó érzés pénzzel tömött zsebekkel lófrálni, vagy otthon rejtegetni a fiókban a bankjegyeket, ráadásul egy betörésnél a biztosítók nem is mindig fizetnek az ellopott készpénzért.

Kártyás fizetés!

Ha beletörődtünk, hogy alapvetően nem hülyeség a bankszámla és a kártya, akkor az utóbbit érdemes is bátran használni. Az ingyenes kártyás fizetések ugyan több banknál mostanra megszűntek, de még mindig így a legolcsóbb a vásárlás.
ATM!

Valamennyi készpénzre persze mindenkinek szüksége van, itt is van pár dolog, amit mindenképpen érdemes követni. Bankfiókból pénzhez jutni korábban is drága dolog volt, az új kondíciók alapján ezt abszolút kerülni kell, helyette ott vannak az ATM-ek, méghozzá az adott bank saját berendezései. Ahogy korábban írtuk, egy-egy banknál szürreálisan magas a bankfiókos pénzkivétnél felszámított jutalék, és felső korlát sincs, hiszen a tranzakciós adónak sincs plafonja. Az adó miatt egyébként mindegy lenne, hogy egy hónapban hányszor vesz ki készpénzt az ember a számlájáról egy ATM-ben, de mivel ezeknek a tranzakcióknak fix költsége is van a legtöbb banknál, érdemes minél kevesebbszer, inkább több pénzt kivenni.
Internetes átutalás!

A hónap elején viszont nem érdemes teljesen leüríteni a számlát, és egyben kivenni a fizetést, így ugyanis kénytelenek leszünk csekken fizetgetni a rezsit, ahelyett, hogy a sokkal olcsóbb internetes átutalást vagy csoportos beszedést választanánk. Amikor igazán nagy összegekről van szó, például egy autó vagy egy ingatlan vásárlásánál, akkor végképp nem szabad készpénzezni. Nemcsak biztonsági okokból, hanem, mert az adóplafon kiiktatásával itt már valóban borsos tétel a tranzakciós illeték. 5 millió forintnál csak az adóteher 30 ezer forint egy készpénzes ügyletnél, míg ha átutaljuk, akkor csupán 6000 forintot kér el tőlünk az állam - nyilván mindkét tranzakció többe kerül az adón felüli banki jutalékok miatt, de az arányok hasonlóak.
Készpénzben a nyugdíjat?

A tranzakciós illeték óta a kisnyugdíjasok körében a korábbinál is népszerűbbek a postások, akik készpénzben házhoz viszik a havi járadékot. Ha valakinek ez az egyetlen bevétele, nincsenek komolyabb megtakarításai, és a nyugdíj elmegy a havi kiadásokra, akkor pusztán pénzügyi megfontolásból valószínűleg nem érdemes bankszámlát fenntartani. Azt viszont ebben az esetben is érdemes megfontolni, hogy mennyire biztonságos a kredenc fiókjában tartani a pénzt, lopás, betörés, feledékenység ellen mégiscsak jól jöhet egy minimál számlacsomag és egy pár csoportos beszedési megbízás, amivel megint olcsóbb lerendezni a rezsit, mint a postai csekkekkel.

Ha pedig valaki abban a szerencsés helyzetben van, hogy valamennyit mégiscsak félre tud tenni, akkor a mai szerény kamatok mellett is érdemes valamilyen lekötés után néznie. 300-400 ezer forintos évi megtakarítással már összejön annyi kamat, amennyi ellensúlyozza a számlaköltségeket a tranzakciós adóval együtt.

Forrás:Origo

Sokkoló adatok jöttek - így nő a szegénység Magyarországon


http://www.napi.hu/showpic.php?p=fototar/201204/240/image1333721403.jpg&w=600
Tovább nőtt a súlyos anyagi gondokkal küszködő háztartások száma Magyarországon, amivel hazánk az EU sereghajtói között szerepel. Ugyanígy a legalacsonyabbak között van a magyar szegénységi küszöb, miközben a szegények egyre inkább leszakadnak a nem szegények jövedelmi szintjétől.

Magyarországon a teljes népesség egyharmadát, közel 3,2 millió embert érintett a relatív jövedelmi szegénység vagy társadalmi kirekesztettség, ezen belül mélyszegénységben közel félmillióan éltek 2011-ben - derül ki a KSH friss kiadványából. A teljes népesség 14 százaléka, azaz 1,379 millió ember élt olyan háztartásban, ahol a háztartás jövedelme nem érte el a medián ekvivalens jövedelem 60 százalékát. A szegénységi küszöb éves szinten 796,8 ezer forint volt az egyszemélyes háztartásokban, ami havi 66 ezer forintnak felel meg.

Itt vannak az új mobilcégek - mutatjuk a tarifákat


Az utóbb időben több társaság is megjelent a magyarországi mobilpiacon, például a Mol és a régebb óta szolgáltató Tesco új területre lépése egyaránt viszonylag nagy médiavisszhangot kapott, azonban a cégek többségéről bizonyára a többség még nem is igen hallott. Megkíséreltük összesíteni ajánlataikat.

Tucatnyi alternatív mobiltelefon szolgáltató tevékenykedik a magyar piacon, a virtuális szolgáltatók, illetve saját márkás viszonteladók jellemzője, hogy sem hálózattal, sem frekvenciával nem rendelkeznek. A szükséges eszközöket a "három nagy" társaság (MNO - Mobile Network Operator) biztosítja számukra, amelyek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legutóbbi adatai szerint összességében a magyar mobilpiac mintegy 99 százalékát fedik le. (Augusztus végére a teljes ügyfélszám, azaz a hívásfogadásra alkalmas kártyák alapján számolva a T-Mobile részesedése az előző havi 46,26 százalékról 46,27 százalékra, a Telenoré 31,02 százalékról 31,04 százalékra nőtt, a Vodafoné 22,72 százalékról 22,70 százalékra csökkent.)

Ebből következően az alternatív szolgáltatói tarifacsomagok és ajánlatok gyakran nagyfokú egybeesét mutatnak. Ezzel együtt érdekes lehet, hogy a mobilpiaci versenybe beszálló - gyakran más területeken éllovas vállalatok (például Mol, Tesco, Lidl) milyen árszabás mellett kínálják csomagjaikat.

A három nagy, az MNO-k infrastruktúráján szolgáltató társaságok többségének még saját honlapja sincs, ráadásul NMHH működő, aktív cégeket összesítő nyilvántartásában sem mindenhol találhatóak meg az alapvető információkat tartalmazó Általános Szerződési Feltételek. Így például a tarifákra, percdíjakra vonatkozó adathiány miatt több, a hatóság listáján szereplő szolgáltatót kénytelenül mellőztünk összehasonlításunkban.

Figyelemre méltó az a tény is, hogy a hírközlési hatóság nyilvántartása "nem tud", legalább is nem tünteti föl a Blue (Lidl) Mobile és a Mol Mobile szolgáltatókat. E két társaság egyébként - elsősorban honlapjuknak köszönhetően - átlagon felüli mennyiségű információt biztosít az érdeklődőknek.

Nagyításért katt a képre

A vizsgált feltételek körében sem érvényesülhetett a teljességre törekvés elve, mivel a gyakran a cég alap profiljához igazodó kedvezményrendszereket, - így például a sokszor a cég "alaptevékénységéhez" kapcsolódó időszakos pontgyűjtő akciókat gyakorlatilag képtelenség összehasonlítani. Igyekeztünk tehát az alap ajánlatokra koncentrálni, a változatos összképet mutató különféle akciókat, kedvezményes feltételeket, illetve kapcsolódó marketing kampányokat nem figyelembe véve.

A mobilnet és mms tarifák összevetése is problémás a szolgáltatott adatok szegényessége miatt - a cégek egy része például a fogyasztók által bizonyára alapvető szolgáltatásnak tartott rövid szöveges üzenetküldést sem szerepelteti ajánlatában. Végül, a képet tovább színesíti, hogy a társaságok egy része az áfás, másik fele a forgalmi adó nélküli nettó tarifát tünteti föl ajánlataiban.

Forrás:Gazdaság