TÉMA: Kultúra

Bocsánatot kérek,kedves Hokifli(ke),hogy csak most jutott eszembe megköszönni kedvességedet!(No még kettőt : !! )Hiába,öregszem,már elmúltam háromnegyedszáz éves.Sajnos , nem vagyok a legjobban ,ezért mostanáig nem hallgattam belőlük,de ma feltétlen meghallgatom Benny Goodman dobosának fergeteges dobszólóját !

Teljen örömöd benne!

Márai Sándor: Február


Ezek a hosszú februári éjszakák, mikor a kihűlt szobában felébredünk a szél vinnyogására, dideregve ülünk fel az ágyban, meggyújtjuk a kislámpát, rágyújtunk, megnézzük az órát - korábban virrad már, de nincs sok öröm benne, mert nappal is a tél odvában kucorgunk, betegségek, csőrepedések, füstölgő kályhák, elvégezetlen irodalmi és reménytelen, kedvetlen emberi feladatok között, rongyokba és prémekbe bugyolálva -, lila körmeinkre lehelünk, s eszünkbe jut, hogy megint elmúlt egy farsang, az ablakon kocogtat a hamvazó szerda jeges ujja, az öröm elillant és öregszünk.

Így ülünk a februári hajnalban, kedvetlenül és lila körmökkel. Kamránk, melyet ősszel bölcsen megraktunk, kiürült már; a befőtteket és az oldalast megettük, a savanyú káposzta végére járunk. Ismerőseinket elviszi egy tüsszentés is e hetekben. A nők lakkcsizmásan gázolnak az olvadó hólében, a szennyben és latyakban, ormótlanul, cinóbervörös orral, mintegy csak jelezve - mütyürkével és pillantással - női jellegüket.

A könyvekre csömörrel pillantunk az éjjeleken; úgy tetszik, már elolvastunk minden könyvet, s egyik sem tudott segíteni. Napközben félórákat fekszünk a kvarcfény alatt, tátogva, és szomjasan nyeljük, szopogatjuk az ózonízű fényt, cuclizzuk a mesterséges sugarakat, oly mohón és tikkadtan, mint ahogy egy alvilági szolganép vágyhat a fényre és szabadságra. A fényre emlékezünk, mely reménytelenül hiányzik életünkből, a fényre, melyben van valami pogány és kegyetlen, valami erkölcstelen és nagyszerű, mint az életben.

Aztán arra gondolunk, hogy ez a hónap, mely telítve van zenekari hangversennyel és tüdőgyulladással. Ez a hónap, mikor egészen kis mozdulatokkal élünk, óvatosan és gazdaságosan, mint a bölcs állatok, melyek lecsökkentik ilyenkor az élet tevékenységét, mozdulatlansággal védekeznek, lassított érveréssel szunyókálnak és pislogva, rejtélyes félálomban várják a napot. E hetekben, tél vége felé, tanácsos különösebb erőpazarlás nélkül élni: rövideket írni - legföljebb négy-öt sort egyszerre -, mint a medvék.

De hajnal felé, az ébredés józan káprázatában, eszünkbe jut a farsang, mely megint egyszer elviharzott mellettünk, álruhában, lobogó szalagokkal, színes papírszeméttel szórta tele a világot, visított és sikongott, jeleket adott és integetett, s mi kitértünk előle. Most már itt a reggel, mely hamut hullat fejünkre. Az ablak előtt a fákat nyöggetik a böjti szelek. Lehet, gondoljuk dideregve, hogy valami féktelen és túláradó is volt az életben, valamilyen eszelős öröm, vad és visító boldogság, amely fütyült az értelem méltóságára - s talán erről volt szó; csak mi nem tudtuk.

Tanulságos történet

Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak.

Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velük, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek.

Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:
- Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.

Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő.

A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
- Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok.

Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent, s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra. Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül, s akit azután sem fogadott vissza soha. De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
- Hát látjátok, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik.

Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.

Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik, mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.

Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés."

KEDVES BULIZNI "JÁRÓ" FIATALOK... IGEN TI! AKIKNEK "SOHA NINCS HOVA MENNI"
ELMESÉLEM NEKTEK, MI VOLT AZ "ÉN IDŐMBEN".... OLVASD EL FIGYELMESEN ÉS TANULJ!

Amikor anno. elkezdtem bulizni járni még nagyon fiatal voltam, 14-15 éves... DE!
Nem számított az, hogy mennyibe került a felső rajtam, ahogyan az sem, hogy
honnan jöttem... Az számított mit nyújtottam a társaságnak egy buliban időről-időre,
én és a barátaim... Amikor elmentem egy szórakozóhelyre, nem kellett Facecontrol,
de még csak Dress Code sem mert mindenki tudta, hogy hol a helye a társadalomban...

A kidobók nem "méregettek" hanem mosolyogtak rám, és a "kigyúrt" fickók nem löktek félre a táncparketten mert poton 30kilóval kevesebb vagyok... Ha véletlen kivertem az egyikük kezéből az italt, nem vertek agyon a parkolóban, hanem megveregette a vállam és azt mondta; "Velem is előfordulhatott volna..." Mert akkor testépítőknek tartották magukat,
nem vadállatoknak, behajtóknak, gyilkosoknak, és maffia vezéreknek....

A csajoknak nem kellett ku**nak lenniük ahhoz, hogy minden pasi a kegyeikért epedezzen, és ha táncoltál nem a lájkok száma határozta meg, hogy hogy érezted magad.... Nem érdekelt hogy jutok el a buliba, és hogy hogyan jutok haza,
Limuzinnal vagy az első reggeli busszal....
El sem tudjátok képzelni mennyi élményt lehet összeszedni egy egyszerű reggeli járaton, ahol megcsúszott arcok cammognak hazafelé egy
olyan buliból, amit talán soha sem felejtenek el... Mert MINDEN BARÁTJUK OTT VOLT, és senki sem mondta azt este 10-kor hogy; BOCS DE MA OTTHON MARADOK PIHENNI, /mert egész héten a gép előtt ültél és nem csináltál semmit/ - vagy - BOCS DE NEM TUDOK MIVEL ELMENNI /lusta vagyok, inkább ülök a gép előtt és megnézek egy filmet/ - vagy - HOVA AKARSZ MENNI, NINCS SEMMI?! (Kb. 3 party van a városban de mindegyik szar valamiért)....
....Hisztizni azt tudtok de sajnos nem tudjátok mit jelent egy igazi buli....

Tudod milyen érzés az amikor a sztárvendég kiemel a tömegből, megtapsoltat a többi bulizóval, és azt mondja;
"KÖSZÖNÖM HOGY ELJÖTTETEK"
Tudod mit tettünk ezért?! egyszerű a válasz...
Az élet gondjait leszarva, jól éreztük magunkat, és felvidítottuk a körülöttünk lévőket, akik
már akkor kezdtek hozzátok hasonlítani....

Az Érzés volt a lényeg... Az amit másnap átéltem amikor felébredtem az ágyban... Az amit Ti, kedves fiatalság talán soha nem fogtok átérezni,
mert csak magatok tehettek arról ami idehaza az országban tombol!!!

MENTALITÁSBELI PROBLÉMÁITOK VANNAK, és ezt nem azért mondom, mert hallottam a rádióban vagy olvastam a facebook-on, hanem onnan, hogy;
-én egy olyan világból jöttem, ahol tudjuk mit jelent egy igazi "EXTÁZIS"....

Látod neked megint a kábítószer meg a Coronita jutott az eszedbe...
Pedig itt nem erről van szó.... Hanem egy eltűnt életformáról, amit már csak nyomokban lehet megtalálni ebben az országban....És hogy miért?!

...ezt a kérdést magadnak tedd fel...

Gondolom,ebbe a rovatba fér bele a véleményem "A Dal"-ról...Az utolsó négy adást néztem-hallgattam meg , ByeAlex első látásra szimpatikus volt,mind a megjelenését,az előadását tekintve.És az előadott ének dallama szerintem kifejezetten fülbemászó,afféle "slágergyanús".Feltételezem,ezek eredményezték azt,hogy nyert,mégpedig a közönségszavazatokkal ! (Legalábbis azokban a műsorokban ,amiket láttam,mindíg a közönségszavazatokkal jutott tovább).
Most olvasom,hogy Byealex magyarul (!) adja majd elő dalát Malmőben.Itt azonban érzek egy kis bökkenőt : a magyar nyelvben a leggyakoribb magánhangzó hang az "e".Ez a külföldi füleknek valószínűleg furcsa lesz,nem tudni,mennyire tolerálják majd ezt.A magam részéről szurkolok Byealexnek,lehetőleg minél jobb eredményt érjen el.Remélem,a külsejét,a megjelenését nem változtatják meg,mert az is érdekes momentum !