A neuschwansteini kastély - mesés táj
A neuschwansteini kastély (németül: Schloß/Schloss Neuschwanstein, magyarul Új Hattyúkő kastély)
A 19. században épült bajorországi kastély.
II. Lajos bajor király 1869-1886 között épített: büszke, kecses tornyaival egy igazi kőből épült álom.
A kastélyt eredetileg ,,Új hohenschwangaui kastélynak" hívták, egészen a király haláláig;
ezután az új neve: Neuschwanstein, Lohengrin, a Hattyú-lovag kastélya lett,
Wagner azonos című operája nyomán.
A kastély Schwanstein, a schwangaui lovagok székhelyének romjaira épült, kik a hattyút választották jelképüknek.
Neuschwanstein építését befejezték, amikor 1886-ban egy állami küldöttség
Bernhard von Gudden pszichiáter professzor vezetésével a kastélyban őrültnek nyilvánította,
majd letartóztatta a királyt, aki szinte önuralmát vesztve vonta kérdőre von Guddent:
,,Mi alapján jelenti ki, hogy őrült vagyok? Hisz még meg sem vizsgált!"
A királyt ezután a bergi kastélyba vitték, majd letartóztatása után
három nappal, 1886. június 13-án holtan találták a Starnbergi tó sekély vizében von Guddennel,
az őt vizsgáló pszichiáterrel együtt.
Halálának pontos körülményei a mai napig tisztázatlanok.
A különféle építészeti stílusokat ötvöző várkastély fő kapujához meredek, szűk út vezet,
a külső falak tornyaiba csigalépcsőkön lehet feljutni.
A kastély egy kapuházból, egy, az előkelő hölgyek részére épített lakórészből,
a király lakhelyéből, egy négyzet alapú toronyból, és a nyugati végén két toronnyal szegélyezett Palasból, vagyis a fellegvárból áll.
A látvány kifejezetten teátrális, mind kívül, mind belül.
A berendezés és dekoráció román, mór, gótikus, bizánci és barokk jegyeket hordoz magán.
A közeli, 45 m magas vízesés felett lévő szorost átölelő Mária-hídról (Marienbrücke) tekintve
a kastély teljes pompájában látható (ld. legfelső kép).
Abban az időben a 93 m magasban ívelő híd, melyet a királyi család megbízásából 1866-ban épített a M.A.N. cég, technológiai mesterműnek számított.
A szerkezet Lajos anyjáról, Mária bajor királynéról kapta a nevét.
