TÉMA: Kultúra

Giacomo Leopardi:A végtelen

Mindig szerettem ezt a puszta dombot
s ezt a vad sövényt, mely a szemet úgy
elrekeszti a messzi horizonttól,
de, míg itt ülök s szemlélődöm, ott túl
mérhetetlen térség, emberfölötti
csönd és oly mély, olyan mély nyugalom
nyílik agyam elé, hogy a szivem
szinte megborzong. S ahogy átviharzik
e lombokon a szél, összevetem
azt a végtelen csöndet s ezt a hangot:
s az örökkévalóság jut eszembe,
s a halott idők, és a mai kor,
az élő s hangos. Gondolatom a
határtalanba merül; s ebben a
tengerben oly édes megsemmisülni.

Szabó Lőrinc fordítása

Böröczki Mihály:
JELENVALÓ



Te vagy a nyáridőn a hó,

a nincsbe bújt jelenvaló,
te vagy a sikló vízfodor,
a szomjas hordónak a bor,
a vég a minden kezdetén,
a harangszó a nap delén,
az égbolt hajlatán a fény,
a kék, irdatlan tetején,
olyan vagy, mint a szín, a szó,
nem fösthető, nem írható,
s az ember almaként terem
szerelmes lélegzeteden,
a minden meg a semmi vagy,
a lélek, értelem – az agy,
ott kezdődsz, ahol verssorom
túlér a papírlapomon,
s amikor lelkembe lopod
a kölcsönadott mondatot,
az égig érő húrokon
a te csöndedet dúdolom,
te vagy az idő meg a tér,
ahova minden visszatér,
te vagy a gyönge, az erő,
mi élttel, holttal mérhető,
ki úgy etet, hogy enni kér,
keringsz, mint testemben a vér,
te vagy a csönd a dallamon,
a vésőnyom a szobrokon,
s mint sorok végein a rím,
ott lógsz a felhők szélein,
s mint aki élni, halni hagy,
iszonyú óriási vagy,
s mint csillagok között a nyom,
itt araszolsz az ujjamon,
te vagy az óceán nekem,
meg belélegzett porszemem,
te ültetsz fákat földemen,
hol minden nyelven megterem
a két szóba gyűrt végtelen,
jaj, Istenem, jaj, Istenem!

Tumpeck George:
Hangulat



Az első pofont az orvos adta,
a zsinórt elvágták durva kezek,
a pólyát a nővér hóna alá kapva
kiszólt az ajtón: - Na, itt a gyerek!
Kíváncsi szemek, és oh Jézusom!
mindenki sápadtan, döbbenten áll,
az orvos is értetlen, rázza a fejét,
- az ördög fattya ez - mondta anyám.
Igen, azt hiszem, megszülettem,
és várt rám e nagyszerű világ,
hol koldusok állnak az utcasarkon,
és a szamárkóró is gyönyörű virág.
A második pofont az apám adta,
majd jöttek szépen sorban a nagyok,
akkor tanultam meg igazán, hogy
jobb, ha én adok, mintha kapok.
Persze erről lehetne vitázni,
mint gyermek, nem tehettem ilyet,
magyarázd el a Dalai Lámának,
ne fáradj, te - messzi van Tibet.
A harmadik pofont az anyám adta,
de ez volt az, ami legjobban fájt,
simogatásra nyújtott arcon csattant,
s közben megint veszettül kiabált.
Azért lassan felnőttem csendben,
és ráébredtem, hogy milyen a világ,
hol farkastörvények szabják létem,
és csak síromon lesz őszinte a virág.
Majd jöttek a nők, a drága lányok,
mézédes szavakkal hozták a csodát,
és én balga fejjel rohanva utánuk,
követeltem szerelmes vacsorát.
Most foggal, körömmel védem magam,
és becsületemen esett már folt,
hisz kötéltáncosként éltem világom,
de ez a kötél, bizony, másmilyen volt.
Apró hurok díszelgett a végén,
és kaján tekintetek vették körül,
s ha széjjelnézel a nevető tömegben,
bizony volt, aki ennek is örült.
Egy legyintéssel mindent hátrahagytam,
legyen tietek e rothadó világ,
de ha egyszer betévedtek a kocsmámba,
istenemre mondom, fizetek piát.

Kavyamitra Maróti György:
Reggel

REGGEL – vagy hajnalnak mondjam? – öt óra van.
Kikönyöklök az ablakon, hogy az első cigit elszívjam.
(Borzasztóan helytelen, tudom, és szégyellem is magam! De ha bent szívnám, még cikibb lenne, és büdösödne a lakás, márpedig ide Kis Unokák jönnek olykor.)
Ilyenkor, ötkor, még egészen elviselhető az Izabella utca; ha szerencsém van és nemrégiben föltakarították a kutyaszart, hányást, kotonokat, emberszarást, akkor épp nem is büdös.
Kinézek tehát az ablakon, meditatíve, elmélyülve tököléseimben.
Pontosan hat ablaknyira bal felé, kedves társam a hajnalban egy nagyon szép cica, szintén az Izabellán meg annak csöndességén meditál.
Átnézek és köszöntjük egymást:
"Szia, Cica!"
"Helló, Ember!"
Ketten vagyunk ablakban, két buddhista. (Csak egyikünk, aki bagózik, az kicsit távolabb a Megvilágosodástól.)
Sok különbség nincs közöttünk: annyi csupán, hogy Ő nem cigizik, és sokkal szebb nálam.
Egyébként – ha jól látom – Ő is társtalan...

Colmar – Az elzászi mesevilág

A festői francia városkát Colmart sokan Európa egyik legszebb látványosságának tartják, ez a különleges hely valóban olyan mintha egyenesen egy Grimm meséből kelt volna életre. A gyönyörű elzászi vidék nem csak a világörökség részét képező óvárosáról, és színes borkultúrájáról híres, de ilyenkor karácsony közeledtével a város megtelik varázslatos fényekkel, és illatokkal, az utazóknak pedig hirtelen olyan érzése támad mintha egy tündérmese lapjaira tévedt volna.

A legszebb város a világon.”- mondta George Duhamel 1931-ben, mikor megérkezett Colmarba. Az elzászi bor főváros a Vogézek-hegylánca és a Fekete-Erdő hegyei között fekszik, leginkább kis macskaköves utcák színes, favázas házak, muskátlis erkélyes rengetege, és összefonódó csatornák uralják. Történeti múltja régre nyúlik vissza, Nagy Károly óta a királyok kedvelt városa. A középkor óta pedig igazi szellemi központ, amihez mára dinamikus gazdasági tevékenység is társul. A gazdag építészeti örökség máig uralja a város hangulatát, a jellegzetes bájos kis épületeket még a 15-16 században emelték, és csodával határos módon máig túlélték a történelem szeszélyeit. Colmar nagyszerű példája annak, miképp lehet hagyományokat őrizni a modern világ zűrzavarában is, így az idelátogatókat semmi sem zökkenti ki a középkori utazás élményéből. Kevesen tudják, de a várost reprodukálták Malajziában, miután a malajziai miniszterelnök Mahathir Franciaországba látogatott. A Tropical Colmar-ként elnevezett város a trópusok szívében található 40 kilométerre Kuala Lumpurtól.
A francia város az Elzászi borút mentén helyezkedik el, ezért is nevezik borászati fővárosnak, Franciaország második legszárazabb vidéke, ami ideálissá teszi a szőlőtermesztéshez. Colmar többek között arról híresült el, hogy itt született Frédéric Bartholdi szobrász, a Szabadságszobor tervezője, illetve Martin Schongauer festő is. Persze nem szükséges nagy művésznek lenni, a meghitt hangulatú terek, szökőkutak, és a táj bárkinek képes ihletet adni.
Kis Velence Franciaországban
Az itt található Petite Venise, vagyis Kis Velence varázsának senki nem tud ellenállni. A hajókirándulás során az ideutazók megcsodálhatják festői szépségű csatornákat, miközben a folyó vizén gyönyörű favázas házak tükröződnek. Ha erre járunk, térjünk be a Vogéz Természettudományi Múzeumba, és mindenképpen álljunk meg a Jean-Yves Schillinger nevezetű hamisítatlan hangulatos francia étteremben.


The Quartier de la collégiale
Ha egy kis időutazásra vágyunk a The Quartier de la collégiale-t nekünk találták ki. Ez a kollégiumi terület tobzódik az olyan bámulatos épületekben, melyek a középkorból, vagy éppen a reneszánsz idejéből származnak. Az erre járókat bűbájos üzletek sora fogadja a rue des Marchands-on, a gyönyörű freskók sorakoznak a Maison Pfister-en, valamint innen nem messze található Bartholdi Múzeum, a ház, ahol a híres szobrász született.
Underlinded Múzeum, avagy múzeum a citromfák alatt
Az egykori domonkos kolostor a leglátogatottabb múzeum egész Elzászban, minden évben több százezer látogató jön, hogy megcsodálja a páratlan gyűjteményt. Ez a hely ad ugyanis otthont az Isenheim oltárnak, melyet a 16. század elején készítettek Colmartól délre a Szent Antal kolostorban.
Éjfélkor Colmarban
Éjszaka különleges élményben lehet része annak, aki Colmar utcáin sétálgat. A város vezetése esténként is szerette volna hangsúlyozni Colmar építészeti örökségét, éppen ezért különleges fényjátékot találtak ki, és világítási szakembereket kértek fel, hogy megvalósítsák a terveket. Az eredmény fantasztikus lett, az ötlet elnyerte 1997-ben az Academy for Road Arts különdíjat. Az 1100 számítógép vezérelte rendszer segítségével egyedülálló fényshow-t alkottak, mely változó intenzitású színekkel tölti meg egész évben az utcákat. Mint egy varázslatos ecset, úgy rajzolják meg a fények az épületek kontúrjait. A világítás négy téma köré szerveződik: víz, levegő, föld, és tűz.
Karácsonyi meseváros
Bár a karácsony mindenhol különleges ünnep, Colmarban ez egy valóban varázslatos időszak, ilyenkor az egész város életre kel. Színpompás dekorációk, karácsonyi vásárok, rendezvények, koncertek, és elődadások uralják a várost. A karácsonyi hangulat itt minden áthat, az utcán zene szól, minden fényárban úszik, hirtelen úgy érezzük mintha egy filmstúdió díszletei között sétálnánk. itt megrendezett karácsonyi vásár már-már legendás, a 16. századtól nagy hagyománya van, vanília, fahéj, és megannyi édes illat telíti be a kis csatornák mentén tekergő utcákat.

Letölthető sok-sok könyv!

Hátha van olyan anyag benne ami Téged is érdekel....!

Vallás és másféle könyvek